Asimov, az “Én, a robot”-tal felkeltette az érdeklődésemet a sci-fi, mint műfaj iránt. Nem gondoltam volna, hogy valaha is sci-fi-t fogok olvasni. De Asimovnak sikerült az, amit én magam sem hittem volna. És íme, folytatásként az Alapítvány trilógia.
Sokat töprengtem, hogy külön-külön bejegyzésbe írjak a trilógia egyes köteteiről, vagy fogjam össze az egészet. Három részre tagolt, mondhatni, hogy mindegyik kötet más-más problémakört érint, mégis trilógiáról lévén szó, összefügg. Végül is úgy döntöttem, hogy talán egységesebb képet tudok az olvasóm elé tárni, ha egy bejegyzésben összefoglalom.
Ez a trilógia a “pszichohistória”, mint matematikával levezethető, statisztikai adatokkal lemodellezhető jövőjóslás vezette történelemalakítás elbeszélése. Seldon, amint az első nagy pszichohistórikus professzor, rájött vizsgálatai során, hogy a Birodalom hanyatlik, és pár száz év múlva teljesen felbomlik, és eltűnik. Hiába uralja az egész Galaxist, a hanyatlást már nem kerülheti el. Seldon adatai alapján a Birodalom bukását követően 10 000 év “sötét középkor” következik. Ezt az időt szerette volna lerövidíteni 1 000 évre, azzal, hogy a periférián létrehozza az Alapítványt, melyet egy lakatlan bolygóra telepít, tudósokkal, akik az eddigi tudást rendszerezik, és megőrzik a jövő nemzedékei számára.
Természetesen számolt válságokkal, melyek meghatározzák az Alapítvány jövőjét, és azt, hogy vajon sikerül e az Alapítványnak megalapítania a Második Birodalmat a Galaxisban.
Állítólag az egész trilógia a Római Birodalom bukását vette alapul. Az egyes válságok a periférián végbemenő politikai-vallási változásokat írják le. Asimov felhasználta a sci-fi lehetőségeit arra, hogy saját nézőpontjából mutassa be az egyes változásokat, és annak következményeit. Valamint, hogy az ember kezében mekkora hatalom összpontosul a vallás, politika, tudomány és gazdaság nyújtotta lehetőségekkel. Az “Alapítvány” (első kötet) pontosan ezeket járja körbe.
Az “Alapítvány és Birodalom” mindössze két válságot dolgoz fel. Az egyik a nagy birodalmak belső politikai érdekek miatti széthúzását mutatja be, aminek következtében nagy tettek válhatnak semmivé. Valamint arra szolgál példával, hogy egy bizonyos “nagyság” felett törvényszerű a bukás, ugyanis nem lehet minden területen ott lenni, és figyelni…ilyenkor jön a kiskirályok időszaka, amit ha nem ismernek fel idejében, és nincs hatásos ellenszer rá, akkor egyenes út vezet a hanyatláshoz. A másik válságról nem írnék semmit, mert az Öszvért mindenkinek, magának kell megismernie 😉
Az ember mindég fél attól, hogy nem ura saját életének, saját döntéseinek. Arról beszélünk időnként, hogy a “vezetőinket” is mások irányítják a háttérből, és semmi sem az aminek látszik. Ez a félelem mindég is benne volt az emberben. Mindég is harcolt ellene, ha tudta, hogy pontosan mi ellen is kell harcolnia. A harmadik kötet pontosan ezt a harcot írja le, mikor az ember szembesül félelmeivel, nevet tud adni neki, és feltételezi létezését. Ha félelmeinknek nevet tudunk adni, és meg akarjuk határozni az okozóját, akkor minden eszközzel harcolunk ellene. Bizonyítékokat keresünk , és “aki keres az talál” alapon, sikerrel is járunk. Kérdés, hogy mit kezdünk ezzel a tudással? Minden esetben tudunk kezdeni vele valamit? A “Második Alapítvány” olvasásakor sokszor megfordult a fejemben, hogy mit tennék én a szereplők helyében? Van esély a győzelemre? Egyáltalán létező ellenségről van szó? Vagy csak egy jelenség félremagyarázásáról?
Asimov elég érdekesen közelíti meg a problémákat. Művei olvasása közben arra kell újra és újra rájönnöm, hogy a megoldás minden esetben adott és kézenfekvő. De ahhoz, hogy eljussunk a megoldásig, azaz a válaszig, a megfelelő kérdéseket kell feltenni. A történelem, a tudomány és az élet számos területén már rengeteg esetben bebizonyosodott, hogy a helyes kérdés megtalálása a kulcs, viszont az addig vezető út sokszor gyötrelmes, vagy el sem érünk a végéig, és tévútra megyünk.
Tehát nem az a kérdés, hogy miért érdemes elolvasni ezt a trilógiát, hanem az, hogy egy élménnyel gazdagabbak szeretnénk e lenni? A válasz kézenfekvő!
ISBN: 963 211 514 Összkiadás
Kozmosz Könyvek, 1982
Terjedelem: 267 oldal ; 279 oldal ; 265 oldal
Bolti ár: –
