Ez a bejegyzés már egy hónapja várat magára,de mivel a játékhoz szorosan kapcsolódott, így csak annak lejárta után tudtam közzétenni.
Ivo Andrić méltán kapta meg 1961-bem az irodalmi Nobel-díjat ezen alkotásáért. A könyv, ahogy az alcíme is mutatja (višegradi krónikák), a Bosznia-Hercegovina-i Višegrad lakóinak hétköznapjait mutatja be, a híd építésétől egészen az I. világháborúig, mikor is a hidat felrobbantották.
A hidat Szokoli Mehmed pasa építtette 1571-1577 között, és a regény is ezzel veszi kezdetét. Pontosabban, mikor egy kisfiút, aki Szokolban született, a török hatóságok a többi kisfiúval együtt a birodalomba hurcolta, hogy ott családjától, nemzetétől elszakítva, török katonát képezzen belőle. Ezen kisfiúból lett később Szokoli Mehmed pasa, aki emlékezett még, hogy honnan származik, és arra is, hogy édesanyja, mivel a Drinán híd hiányában nem tudott átkelni, a révész pedig nem vitte át, így kénytelen volt elválni tőle.
Mehmed pasa ezen szomorú emlék következtében határozta el, hogy építtet egy hidat a Drinán, hogy a jövőben ne tudjon a folyó családokat szétszakítani.
A híd megépítése nem csak családokat tudott közelebb hozni egymáshoz, hanem összekapcsolta szárazföldön a Keletet, Nyugattal. Így élénkült a gazdaság is, a város lakói is áldották a hidat, és büszkék voltak rá, hogy az ő kis településükön ilyen csodálatos híd áll, mely állni fog az idők végezetéig.
Andrić szépen leírja, hogy mily kínokat kellett kiállniuk a višegradi lakosoknak, hogy a híd a folyóból kiemelkedjen, és egyszer csak ott álljon fizikai valójában. Majd a híd elkészültével, a forgalom növekedésével, valamint a politikai változásokkal mi minden változott a višegradi emberek hétköznapjaiban, felfogásában, életében.
Mivel Višegrad közel volt a szerb határhoz, így lakói elég vegyes összetételűek voltak. Volt köztük bosnyák ( eltörökösödött szerb-horvát), szerb, horvát, török, zsidó. Együtt éltek, jobbára békében. Azonban a történelem nagy kereke őket sem hagyta ki a nagy forgásból, így következett be, a Török Birodalom visszaszorulása, a szerb lázadás (forradalom), az Osztrák-Magyar Monarchia területnyerése, és végül az I. világháború.
Andrić művében nyomon követhetjük, hogy hogyan reagáltak a város lakói az egyes eseményekre, és hogyan élték meg azokat. Milyen kis belső viták alakultak, amik esetleg nagyobb horderejű dolgokhoz is vezethettek.
A regény nem egy család történetét mutatja be, hanem magát a híd történetét, kiragadva időszakokat, melyekben bemutatja az éppen ott lakó emberek hétköznapjait, szokásaikat és viselkedésüket. Persze rámutat, hogy mindegyik nemzet azt szerette volna, ha az ő vallása az uralkodó vallás, vagy ha éppen az ő nemzete az uralkodó nemzet…de ez nem mindig alakult így, sőt! Mindegyik kiragadott rész, egy novella, így mondhatjuk azt is, hogy nem egy regényről van szó, hanem egy novellás gyűjteményről, melyek egy azon területen játszódnak, és néha összefonódnak szereplőkben is.
Tehát aki szereti a könnyed elbeszéléseket, a néha kicsit fanyar humort, érdekli a körülötte élő nemzetek szokásai, történelme, annak nagyon jó alkalom, hogy egy könnyed, politika mentes, többvallású, multi-kulturális könyvet vegyen a kezébe és kikapcsolódjon. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki nyitott a világra, de már belefáradt a rohanásba 🙂
ISBN: 963 07 2487 2
Európa Könyvkiadó, 1982
Terjedelem: 493 oldal
Bolti ár: –
Pingback: A játék nyertese...