Íme a millennium trilógia második része! Az első rész után, rögtön kezembe vettem a folytatást is, reménykedve, hogy az izgalom is folytatódik.
Az első pár oldal elolvasása után észrevettem néhány eltérést az első kötet stílusához képest. Feltevésem beigazolódott, más fordította ezt a részt. Sajnálom, hogy nem vette a fáradtságot Torma Péter úr, hogy az első kötet magyar fordítását elolvassa. Nem, nem a fordítás minőségével volt a gond! Csak bizonyos stílusjegyek különböztek. Ami viszont pozitívum volt az első kötethez képest, hogy lényegesen kevesebb volt benne a nyomdahiba, talán 3-5 volt összesen.
Na, de térjünk rá a tartalmi dolgokra is, ne csak a külsőségekkel foglalkozzunk ;).
A tetovált lány hangulatát vártam a második kötettől, és valamiféle társadalomkritika továbbvitelét, esetleg egy másik probléma boncolgatását. Ehelyett A lány, aki a tűzzel játszik, nem lett más, mint egy népszerűségvadász krimi. Minden meg van benne, ami egy amerikai akciófilmhez kell, csak éppen az a tűz, hangulat hiányzott belőle, ami az első kötetet érdekessé, kedvelhetővé és szerethetővé tette.
A regény első fele bevezetés…egy kicsit hosszúra sikerült, ugyanis kb. a könyv feléig tart. Nem rossz, sőt olvasható, és érezhető, hogy az író minden információt meg akar velünk osztani, ami a későbbi történéseknél előkerülhet. Kicsit túl aprólékos is. Majd egyszer csak beindulnak az események, és hirtelen az olvasó két alternatív Die Hard filmben érzi magát. Az első alternatíva, a tollal és papírral harcoló Blomkvist újságíró, aki a csúnya nézésével és fenyegetésekkel száll szembe a felfegyverzett bandákkal, titkos-ügynökökkel. A másik alternatíva pedig Svédország legnagyobb “hackere”, aki valószínűleg az ország legokosabb embere is egyben, Lisbeth Salander, aki ugyanezen ellenfelekkel egy sokkolóval és egy gáz-spray-el száll szembe.
A könyv második fele pedig elnagyolt, és mintha egy kicsit elkapkodott lett volna. A végkifejlet pedig egy tipikus akciófilm befejező jelenete…talán csak az hiányzik belőle, hogy a lángokból kilépve, elsétál főhősünk a lenyugvó napba…
Nagyot csalódtam a második kötetben. Az első kötetet szinte le sem bírtam tenni, hiszen olyan izgalmas volt, és lassan megszerettem benne a szereplőket is. A második kötetből hiányzott minden meghittség. A szereplők iránti szimpátia elveszett, mert nem tudták fenntartani. Inkább csak egy tényközlő riport volt, egy kevés reklámmal megszakítva. Nem mondom, hogy össze volt dobva, hiszen maga a történet ki volt dolgozva, és nem találtam ellentmondásokat. Viszont tény, hogy a szereplők lelki világa és gondolatai nem kaptak megfelelő hangsúlyt. Olyan volt, mintha egy film forgatókönyvét olvastam volna. És, igen, nem tudtam letenni, mert vártam azt az izgalmat amivel A tetovált lány megajándékozott. Aztán egyszer csak az utolsó mondatot olvastam, és sem izgalom, sem befejezés.
Remélem, hogy a trilógia befejező része tudja hozni az első rész hangulatát, és a második rész pörgését 🙂
ISBN: 978 963 9884 53 3
Animus Kiadó, 2009
Terjedelem: 527 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft
