A film(ek) megnézése után, gondolkodtam, hogy esetleg alkalomadtán elolvasom a könyve(ke)t is. Barátnőm volt az aki a filme(ke)t egyáltalán a látóterembe hozta. Azt mondta, hogy a könyv lényegesen jobb, és attól, hogy a mozi változatot már láttam, még tud meglepetéseket okozni. Így elhatároztam, hogy Gogol után, egy kis kitérőt teszek, és bár nem vagyok oda a krimikért, mégis nekikezdek a trilógiának.
A trilógia első (bevezető) része A tetovált lány. Kicsit nehezen indult, főleg, hogy tudtam a történetét.
Egyik főszereplője a regénynek Carl Mikael Blomkvist, a méltán híres gazdasági oknyomozó újságíró. Akit sikeresen behúztak a csőbe, és ennek köszönhetően rágalmazás vádjával a bíróság letöltendő börtönbüntetéssel és pénzbírsággal sújtotta. A másik főszereplő pedig maga a tetovált lány (Lisbeth Salander).Lisbeth, egy kissé antiszociális, agresszív, érzelmileg instabil és cracker tulajdonságokkal megáldott fiatal nőszemély. (Írhatnám a könyvben használt “hacker” kifejezést is, viszont az nem felel meg a valóságnak).
Két főszereplőnk teljesen más utakon jár, mégis egy ügy kapcsán (Henrik Vanger nyugalomba vonult iparmágnás, majd 40 éve eltűnt unokahúgának gyilkosa utáni kutatás) összehozza őket a sors.
Az író egy olyan témába nyúlt, ami igencsak érzékenyen érinti a társadalom különböző rétegeit. Rámutat a nyomozás közben, a mélyen elhallgatott társadalmi, politikai, családi visszásságokra. Minden fejezet előtt statisztikai adatokat közöl a nők ellen elkövetett erőszakos cselekményekről, melyeket így vagy úgy, de magába a történetbe is belesző. Viszont mindezt úgy teszi, hogy a történet nem törik meg, és szerves részét képezik a társadalomkritikák, családon belüli erőszakok, stb…
A regény felénél kezd igazán beindulni a történet, és annak ellenére, hogy már előzőleg láttam filmen, fenn tudta tartani az érdeklődést, és szinte alig bírtam letenni. A hangulata magával ragadó, és a stílusa is könnyed, szinte olvastatja magát. Ami kicsit kizökkentett, és nem tudtam hová rakni, azok a reklámok voltak. Megértem, hogy néha szükséges egyes márkák hangsúlyozása a helyzet érzékeltetésére (pl. egy autómárka a társadalmi helyzet hangsúlyozására), de hogy miért kell kihangsúlyozni, hogy melyik gyorsétteremi láncnál reggelizett az egyik szereplő, vagy hogy melyik boltban vette a tejet…ez nem kicsit zavaró. Néha olvasás közben azon gondolkodtam, hogy vajon reklámszerződést kötött-e az író ezen cégekkel, és előfordulás x eladott példány alapján fizettek-e neki?
A szereplők személyisége is jó kidolgozott, akárcsak a történet. Az egyetlen kicsit túl idealizált szereplő, az Lisbeth volt. Larsson próbálta őt szimpatikusan feltüntetni, hogy az olvasó kedvelje, ne csak sajnálja. Egy olyan személyiséget próbált felépíteni, aki áldozatnak is jó, viszont megáll a saját lábán, és nem kell félteni semmitől. Ez a kettősség viszont valahogy nem sikerült 100%-ra.
Összességében, ha pontoznom kellene egy 10-es listán, akkor 9-et adnék rá. A reklámok, és Lisbeth idealizált alakja viszi el azt az 1 pontot, ami a 10-hez kellene.
Amint végére értem a könyvnek, kezdtem a trilógia második kötetéve..de erről majd egy másik bejegyzésben. Viszont időt szakítottam A tetovált lány, amerikai filmváltozatára is. Nem vártam tőle sokat, mert már csalódtam elég sok amerikai feldolgozásban. De hogy ennyire ne hozzanak ki a filmből semmit, az még engem is meglepett. A svéd eredetinek a nyomába sem érhet. Tele volt hibákkal, ferdítésekkel, és elég sűrűn indokolatlanul eltért az eredeti történettől. Szóval aki nem az olvasás mellett dönt, annak a svéd filmváltozatot ajánlom 🙂 .
ISBN: 978 963 9884 22 9
Animus Kiadó, 2009
Terjedelem: 575 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft
