Egy hónap elteltével itt a második kötet a Francia históriából, mely Csikóéveink címet viseli, és tartalmilag is kitölti a regényt.
Nagyon szeretem Merle írásait, és ezért is mertem belevágni a 13 kötetes Francia históriába, viszont vannak gyengébb alkotásai is. A gyengébb az nem feltétlenül rosszat jelent, de mondjuk a Madrapurhoz képest a Sziget igencsak egyszerűbb mű, miközben megállja a helyét az irodalomban. Azonban a Csikóéveink igencsak az alsó kategóriát jelenti Merle munkásságában. Mintha elvesztette volna az eredeti fonalat, és elkezdte ecsetelni Pierreünk szerelmi életét. Ő maga is többször említi a könyvben, hogy nem ecseteli, hogy miket és hogyan tett az éppen aktuális nőszeméllyel, nehogy unja az olvasó. Háromnegyedéig a könyv szinte nem is szól másról, csak Pierre és Samson szerelmi kalandjairól.
A história második része utazással kezdődik Montpellierbe, ahol az uraságok majd tanulmányaiknak hódolhatnak. Persze Pierre minden fehércseléd ágyában megfordul a fogadókban, kik nem ellenkeznek. Megérkezésük után egy kis bemutatót kapunk Montpellier vallási összetételéről, mely hivatalosan pápisták és hugenották gyülekezetéből áll, viszont a látszat csalóka. Majd elmerülhetünk Thomassine, Fontanette és Joyeuse úrnő kegyeiben. Majdhogynem unalomba fullad az egész (ezért is tartott ennyi ideig a végére jutnom), mígnem jön az a nevezetes éjszaka a temetőben. Attól a pillanattól újult erőre kap a történet, és az izgalom is a tetőfokára hág. Az utolsó negyednél szinte le sem bírtam tenni a könyvet. Pierre is kilép a nőcsábász szerepéből, és megosztó cselekedetekre szánja el magát. Vége a szépfiú álcának, és megmutatkozik az igazi valója, ki veszélyhelyzetben is tettre kész, megfontolt, viszont néha nem éppen a legjobb irányba halad.
A nîmesi mészárlás (1567 szeptembere, Szent Mihály napja) alatt is összetartanak a testvérek, és együtt igyekeznek kijutni a városból, miközben patakokban folyik a vér, és az ő fejük sincs biztonságban nyakukon. Megszabadulásuk, mint a könyvekben szokásos, csodával határos. Viszont Merle bepillantást enged nyerni az emberi brutalitásba, gyűlöletbe és közönyösségbe. Láthatjuk, hogy mily kevés elegendő ahhoz, hogy egy egyszerű, hétköznapi ember, a hatalomtól megittasodva könyörtelen gyilkológéppé váljon. Kis sérelmeit megtorolhatja százszorosan, sőt ezerszeresen, hiszen nincs ki felette bíráskodna. Viszont a láng nem tart örökké, és lassan eluralkodik a közöny, és van aki kidől, van aki észhez tér, és van akit csak még jobban beindít a gyilkolás és fosztogatás.
Samson ezen részben igencsak a háttérbe szorul, és a patika köti le minden idejét. Vakon követi testvérét, és egy-két kijelentésen kívül úgy látszik, mintha teljesen alárendelte volna magát Pierre akaratának. Miközben Pierre magasztalja testvére szépségét, hitét és bátorságát, közben lenézi szerelmi életéért, csak azért mert különbözik az övétől. Nîmesben is, mint hűséges eb, követi Samson testvérét, és cselekedeteit is teljes mértékben fivére akarata irányítja.
Összességében nem volt rossz könyv, viszont az unalmas, monoton részek igencsak rányomták bélyegüket. Remélem, hogy nem egy spanyol sorozatra fog hasonlítani a regényfolyam, hogy minden kötet végén lesz csak izgalmas, a köztes időt pedig valami pótcselekvéssel töltötte ki Merle. Várom már a folytatást, és remélem, hogy gyorsabban a végére jutok, Jó városunk, Párizs-nak.
ISBN: 978 963 07 8994 3
Európa Kiadó, 2010
Terjedelem: 542 oldal
Bolti ár: 3500,- Ft
Mások pedig így látják:
Makranczos bejegyzése
Claire91 bejegyzése
