Nem könnyű egy olyan műről írni, melynek a filmes feldogozásait már látta az ember. Sőt, az átírt változatát is, mely a cselekményt a mi időnkbe helyezi át. De megpróbálok elvonatkoztatni a filmektől, és csak a könyvre koncentrálni.
Choderlos de Laclos korának regényformáit követve, levélregényként írta meg a történetet, ami be kell vallanom, első megközelítésre megrémített. Tartottam a felesleges szóáradattól, közhelyektől, melyek a normális leveleket körülölelik. Szerencsére az írónaknak sikerült úgy megszerkesztenie a “leveleket”, hogy abban a lehető legkevesebb mellébeszélés legyen, és ne váljon vontatottá és töredezetté a történet.
Maga a regény, az író megbontása alapján is négy részből áll. Ez a négy rész történetileg és hangulatilag is különálló részeket alkot, mégis együtt egy kerek egészet ad.
Az első rész a stratégák kinyilatkoztatása, az áldozatok kiválasztása, a győzelmi “trófeák” egyeztetése. Ami érdekes, izgalmas, és magával ragadó. A második rész a nyálas, ömlengős, könyörgős, udvarló rész, amit valljunk be, férfi szemmel elég elkövetni, nemhogy vissza is olvassuk őket. Számomra ez volt a legnehezebb rész, ami elég lassan haladt, hiszen minden féltől szinte ugyan azok a sablonok kerültek elő. Gondolom, hogy velem ellentétben, a romantikus gyengébb nem pont ezt a részt élvezte, és ábrándozásaik közepette haladtak sorról-sorra.
Viszont a harmadik és negyedik rész, meghozta a várva várt áttörést, a cselekményt és a végkifejletet. Ettől kezdve szinte alig bírtam letenni a könyvet. Bár a vége kicsit sablonos lett, kissé meseszerű, mégis jobb befejezést nem is lehet kívánni.
Gratulálok az írónak, hogy a nehéz stílus ellenére, ahogy Örkény István az utószóban említette, sikerült úgy megírnia a könyvet, hogy bár elvétve voltak csak fellelhetők a környezet leírásai, mégis ha visszagondolunk, lelki szemeink előtt ott vannak a paloták, szalonok a teljes pompájukban. A szereplők jellemzésével sem untatott bennünket, inkább cselekedeteik, és “leveleik” hangulatából kaptunk teljes képet négy főhősünkről.
Nem éltem abban az időben, de úgy érzem, hogy korhű leírást ad a társadalomról és a társadalom tagjairól Laclos. Az emberek többsége azt állítja, hogy a mai világban ezek a szigorú erkölcsi normák nem állnák meg helyüket, és ez miatt az ilyen veszedelmes viszonyok értelmüket vesztenék. De gondoljunk bele, ha ez igaz lenne, akkor nem örvendene napjainkban is ekkora népszerűségnek ez a könyv, és a Kegyetlen játékok című filmnek sem lett volna sikere. Ne higgyük azt, hogy mi nem vagyunk sebezhetőek, és hogy minket nem lehet tönkretenni. Az erkölcsi normák lazábban, mint annak idején, viszont nem kevesebb gyenge pontunk van, ami által sebezhetőek vagyunk. Csak szeretnénk azt hinni, hogy mi a teljes valónkban mutatjuk magunkat, miközben mindannyiunknak vannak titkaink, melyet a kíváncsi szemek elől gondosan rejtegetünk.
Laclos kora társadalmának három (sarkított) csoportjából vette női szereplőit, melyekre ugyanazokat a csapásokat mérte Valmont vikomt által. Bemutatta, hogy a naivitás, bigott vallásosság, erkölcsösség és a velejéig romlott erkölcstelenség is megközelíthető, befolyásolható, és van olyan helyzet, amivel tönkretehető. Valmont csak eszköz volt Laclos kezében, akit sikerült úgy megformálnia, hogy ne tudjuk egyértelműen megvetni azt a főhőst, aki támadást intéz e három “pillér” ellen.
ISBN: 963 14 2137 6
Magvető Könyvkiadó, 2002
Terjedelem: 489 oldal
Bolti ár: -,-
Mások pedig így látják:
Diamant olvas…
Könyvek hangja
Amadea könyvszibilla
Dóri Online Olvasónaplója
