Nem szabad próbálkozom. Többször megfogadtam már, hogy a “modern”, “kortársnak” titulált írásokat kerülöm. Ez a kötet is megerősítésül szolgált. A fejemben mindig úgy képzeltem el, hogy a modern írónők tollából csak “emanci-puncis”, írók tollából pedig “macsó bikás” történetek kerülnek papírra. Nem tévedtem.
Mikor megvettem ezt a könyvet, a fülszöveg alapján arra gondoltam, hogy ez talán kivétel lesz, és kiemelkedik a többi közül, hiszen nagy népszerűségnek örvendett. Abban reménykedtem, hogy igazi pesti hangulatú novellák bújnak meg a kötetben. Amint elkezdtem olvasni rájöttem, hogy a népszerűsége az aktualitásnak köszönhető, azaz a szingli életstílusnak és női önállóságnak, egyenjogúságnak.
Az írónő egy furcsa tükröt állít szembe a XXI. század társadalmával. Egy olyan tükröt, amiben csak az tükröződik vissza, ami a mai nőkben már eleve ott motoszkál, és megerősítést kapnak, hogy nincsenek egyedül ebben a kegyetlen világban. Viszont az írások oly mértékben a felszínt érintik csak, és annyira egyoldalúak, hogy az már fáj.
Valami hiányzik a mai egyedülálló nők életéből, és ez nem más mint a férfi, a társ. De rohanó világunkban a szingli nő számára csak a végletek léteznek, ahogy ez a novellákból is kiderül. Mert neki nem jó a macsó csávó, de a jófiú sem. Nem kell a gazdag, de a szegény sem. Nem kell az önálló, de a még mindég a szüleinél élő sem. Nem kell az értelmes, de nem kell a buta sem. És még sorolhatnám. Egyetlen novellában sem találtam olyan típust, aki a két véglet között helyezkedett volna el. Csakis a szélsőségek kerültek elő. Ideje nincs megismerni senkit, mert már 5 perc után eldönti, hogy a vele szemben álló férfi miért nem jó, mi a hibája. Álmodozik egy olyan pasiról, ki minden kívánalomnak megfelel, de valljuk már be őszintén, hogy ilyen férfi nincs! Ahogy nő sem. És ahhoz, hogy valakit kiismerjünk, nem elég 5 perc, sőt olykor egy élet is kevés.
A novellákban nincs szembeállítás, csakis a férfi a rossz, és minden férfi csak egy dolgot akar a nőtől. Ha viszont a nő akarja azt, akkor a férfi nem. Milyen igazságtalan világ. Persze, ha egy párt alkotnak, akkor viszont az önállóságot nem lehet feladni, és a munkába temetkezik a nő. És ismét a pasi a szemét, ha elhagyja, mert nem érti meg, hogy azért van mellőzve, mert a nőnek saját élete van, és nincs ideje holmi páros elfoglaltságokra.
Egyszer nem kerül elő az, hogy “Mit csinálok rosszul?”, “Talán velem van a baj?”, “Lehet, hogy én sem vagyok tökéletes?” és más hasonló önkritikára, gondolkodásra ösztönző kérdés.
Szerencsére az utolsó egyharmadba, a Szociomozaik fejezetben, sikerült pesti hangulatú novelláknak is helyet szorítani. Ez már mentes az “emanci-punci” beütéstől, és ha az első kétharmadot is ilyen írások foglalták volna el, akkor én is kedvesebb szavakat írnék róla. Itt már szinte költői módon van elkapva a pillanat, vagy éppen a rideg valóság néz velünk szembe. Itt az éremnek már mindkét oldala előkerül. Itt már emberek vannak, a való világban élő emberek. Itt már vannak átmenetek, és megszűnnek a túlzó szélsőségek.
Aki a kezébe veszi a könyvet, és az első pár novella után úgy érzi, hogy ez nem neki való, akkor lapozzon a 121. oldalra és folytassa onnan.
ISBN: 963 218 119 0
I.A.T. Kiadó, 2005
Terjedelem: 156 oldal
Bolti ár: 2100,- Ft
