Mikor megjelent a film, a kollégiumban ódákat zengtek róla. Elmondták,hogy milyen fantasztikusan van vászonra víve az illat, melyet csak a szépségen keresztül tudtak érzékelhetővé tenni. És persze arról beszéltek, hogy micsoda orgia volt a főhős kivégzésén. (jelzem, utólag rájöttem, hogy ez a megállapítás pontatlan volt). Kb. 30 percig bírtam nézni a filmet, és olyan semmitmondó volt, hogy soha eszembe nem jutott újra nekifogni.
Jó pár év elteltével, barátnőm polcán,felfedeztem jelen könyvet. Elmondtam negatív tapasztalatomat a filmes változatával kapcsolatban, ő pedig arra kért, hogy olvassam el, hiszen nagyon jó könyv, és bátran meri ajánlani, hiszen neki is nagyon tetszett. Ennek lassan két éve. Azóta is kerülgettem a könyvet, de a lélek nem vitt rá, hogy a kezembe vegyem. Még nem a hónap elején az “1001 könyv, amit…” listáján is felfedeztem, így szavazásra bocsájtottam. Ezek után már nem volt menekvés.
Amint kezembe vettem a könyvet, rá kellett jönnöm, hogy tévesen ítéltem a film alapján. Jean-Baptist Grenouille születése és gyermekkora elég sablonos, kivéve a szuper érzékszervét, mellyel alkotókra tudja bontani a szagokat. A XVIII. század bűzös Párizsában született, és első pillanatól küzdenie kellett az életért. Születésével bitófára juttatta gyermekgyilkos édesanyját, így árvaként kellett szembenéznie a jövővel. Kifinomult szaglásának megfelelő terepet nyújtott Párizs, hiszen abban az időben szinte szagfelhőbe burkolódzott a város. Ebben a felhőben fellelhető volt a hányingert keltő dögszagtól kezdve a legdrágább parfümök illatáig minden amit az ember el tud képzelni. Ebben a légkörben cseperedett fel Jean-Baptist, cserzőinasként. Mígnem egy napon egy illat magával ragadta és megbabonázta. Az illat egy lányé volt, melyet Jean-Baptist magának akart tudni, még a lány élete árán is. Azonban rájött, hogy az illat elszáll, és csak az emléke marad. Ettől kezdve fanatikus ismeretszerzésbe kezdett, hogy az illatot el is tudja raktározni, az azt létrehozó személytől elkülönítve.
Maga a történet nem egy nagy durranás, és talán ezért is nem tudott megfogni a filmes változat. De ahogy Süskind ír, az lenyűgöző. Ahogy bemutatja nekünk Giuseppe Baldini parfümkészítő boltját, magát Baldinit, és elénk tárja az életét, az olyan bensőséges hangulatban történik, hogy szinte azt hiszi az olvasó, hogy ott ül az üzletben, a sok eszencia, illóolaj, és más alapanyagok között, miközben a tulajdonos meggyónja életét. Jean-Baptist pedig a fejébe enged, és megmutatja legnagyobb titkait, vágyait, álmait.
Az író nem akarja olvasóját untatni a parfümkészítés szabályaival, csak annyit árul el belőle, ami közvetlenül az átérzéshez kell, se többet, se kevesebbet. Talán éppen ezért is jelzi, hogy Jean-Baptist-nek elég csak összeönteni a megfelelő illatokat és már el is készül a kívánt illatkompozíció. Jól ismert illatokkal manipulálja olvasóját, azaz az illaton keresztül a hangulatot.
Olvasás közben nem tudtam elítélni Jean-Baptist tevékenységét, de nem is kedveltem meg a személyét. Süskindnek sikerült valahogy úgy megírnia az egészet, hogy bár teljesen ne legyünk közömbösek főhőse iránt, azonban mégse istenítsünk egy gyilkost, de ne is gyűlöljük. Káprázatos Jean-Baptist kitartása, és a tudás iránti vágya. Mindent megtesz azért, hogy a tudását, tapasztalatát gyarapítsa a parfümkészítés területén. Ez a kitartás sokunknak pozitív példa is lehetne, jelen rohanó világunkban, ahol nincs időnk normálisan semmire. Ahol nem a mélység számít, hanem a számosság. Jean-Baptist nem értett máshoz, csak az illatok bebörtönzéséhez, viszont ezt a tudást teljes mértékében birtokolta.
Viszont ott van a másik énje is, akinek nem számít az emberi élet, sem az erkölcs, sem az együttélés szabályai. Mindent tudásának és tapasztalatának bővítése alá rendel, és nem számít ha ehhez át kell gázolnia embertársain. Sőt észre sem veszi, hogy esetleg vétett bármilyen emberi-, isteni törvény ellen is.
Ez a kettős érzelem vezeti végig az olvasót a könyvön. Káprázat, csodálat, szenny, mocsok és hullák hegye. És végezvén a könyvvel, azon gondolkodtam, hogy vajon szükséges volt ez a sok áldozat a cél eléréséhez? Más módon nem lehetett volna az illatot megcsapolni? És vajon elolvastam volna a könyvet, ha szép szóval, időnként illatmintát lehetett volna venni hősünk áldozataitól, anélkül, hogy életüket vettük volna? Nem, mert az embernek kellenek az ellentétek. Minél magasabbra visznek bennünket, annál jobban kívánjuk a mélység megismerését is.
ISBN: 963 307 103 8
Árkádia, 1988
Terjedelem: 232 oldal.
Bolti ár: -,-
