Ismét összefogott Asimov és Greenberg, és összeállított egy csokrot az 1954-ben megjelent legjobb sci-fi novellákból, melyek kiállták az idő próbáját. Ezen csokorban 17 írás kapott helyet, akárcsak a Gyilkos idő-ben.
Mikor elolvastam a gyűjteményt, kicsit csalódott voltam, mert úgy éreztem, hogy ezen novellák nem ütik meg az 1953-as szintet. Némelyik unalmas volt, némelyik kusza. Elgondolkodtam, hogy túl sok sci-fi-t olvastam, és már belefásultam, vagy tényleg csökkent a színvonal? Majdnem egy hét telt el, hogy végeztem a könyvvel, és időnként eszembe jutott egy-egy novella. Érlelődött, és mielőtt elkezdtem írni a bejegyzést, végigfutottam a tartalomjegyzéken. Azt kell mondanom, hogy van olyan jó ez a válogatás is mint az előző, ha nem jobb.
A teljesség igénye nélkül azonban egy pár novellát megemlítenék. Legelőször is egy olyat, ami inkább fantasy, mint sci-fi, és osztom Asimov véleményét abban, hogy ez a történet valahogy az ember agyába elraktározódik, és ott motoszkál állandóan. Ez pedig nem más, mint Chad Oliver: Transzformátor című novellája. Egyszerűen magával ragadó, és elgondolkodtam én is azon, hogy a gyerekkori játékaimnak mi is lett a sorsa. Vajon mi nyomta a szívüket, és mit mondtak volna, ha lehetőségük lett volna rá?
(thecreaturebelow.tumblr.com)
A fantasy után pedig van két történet, ami az Alkonyzóna című sorozatba is beillett volna. (Nem, nem a vámpíros sorozatra gondolok!!!) Sőt az sem kizárt, hogy Philip K. Dick: Az álapa című műve szerepelt is benne. Ez egy igazi sci-fi-horror! A másik pedig, David Grinnel: A Liszenko-labirintus novellája, mely egy patkány közösséggel kísérletezik (valami hasonlót láttam anno, csak hangyákkal). Aki még nem látott egy részt sem az Alkonyzónából, annak éppen itt az ideje pótolni a mulasztást 😉
Egy igazán zord jövőképet vetít elébünk William Tenn: Lent, a halottak közt című írása. Felveti a kérdést, hogy mit képes megtenni az emberiség a túlélés reményében? Tényleg az ellenség alakítja az erkölcsünket? És van már annyira lent, hogy a hullákat újrafelhasználjuk? Ha csak a remény halvány sugara dereng, akkor már szabad mindent? Hol van a határ? Létezik egyáltalán?
(wearetheories.tumblr.com)
Egy kevésbé zord jövőt tár elénk Arthur C. Clarke: A mélyben című novellája, mely alapjául szolgált a Mélység című regényének. Erről már írtam egyszer, úgyhogy nem untatnék vele senkit. (Érdemes elolvasni a novellát is és a regényt is)
Végezetül egy igazán ütős mini-novella maradt, ami mindössze egy oldalas. A szerkesztőpáros is a végére hagyta, hiszen ez teszi fel az i-re a pontot, és az olvasó gondolataiban elmerülve csukja be a könyvet. Valahogy így voltam vele én is. És még mindig itt motoszkál a fejemben…. Frederick Brown: Válasza, arra a kérdésre, hogy “Van-e Isten?”.
Miért szeretem az ilyen válogatásokat? Mert felfedezhetek számomra új írókat, akiktől eddig nem olvastam. Vagy ha egy író könyvét meg akarom venni, akkor előtte egy kis ízelítőt kapok a munkásságából, ami alapján könnyebben tudok dönteni. Igaz, egy-két novella alapján nehéz eldönteni, hogy a többi munkája is tetszeni fog-e, de legalább nem a vaksötétben kell botorkálnom. Aki viszont csak ismerkedni szeretne a sci-fi műfajjal, az biztos nem fog mellé, ha ilyen kötetet választ.
ISBN: 963 7425 19 5
Maecenas Könyvkiadó, 1990
Terjedelem: 404 oldal
Bolti ár: -,- Ft
