“A történelem tele van nagyszerű városokkal, de Diasparhoz egy sem fogható. Évmilliók óta zárkózik védelmező kupolája mögé, hogy elszigetelje magát a széthulló külvilág veszélyeitől. Valamikor olyan hatalommal rendelkezett, ami előtt még a csillagok is meghódoltak, de aztán − a legendák szerint − a bolygón kívülről érkező támadók visszaűzték az emberiség utolsó maradékát a város biztonságot nyújtó falai közé.
Diaspar lakói örök életűek, de a halhatatlanságért nagy árat fizettek: sosem hagyhatják el tökéletesen szervezett, minden kényelemmel ellátott otthonukat.
Ebbe a változatlanságba dermedt világba születik bele Alvin, a Kiválasztott, aki merőben más vágyakkal rendelkezik, mint a többi ember. Ő meg akarja tudni, mi van a város falain kívül. Mivel erre senkitől, még a Központi Komputertől sem kap választ, maga indul el rejtett föld alatti folyosókon, hogy utánajárjon a legendáknak, és megfejtse Diaspar elzárkózásának igazi titkát.”
Arthur C. Clarke a nagyon távoli jövőbe visz el bennünket, egy hihetetlen és csodálatos kalandra. Alvin lesz a vezetőnk aki bemutatja nekünk, hogy hogyan is épül fel a város fizikai és társadalmi szerkezete. A legendák szerint a város falain kívül nincs más csak sivatag. A tengerek, óceánok már rég elpárologtak, a növények pedig az állatokkal együtt eltűntek. Több millió ember él összezárva, jólétben, saját akaratból együtt Diasparban. Félnek a sivatagtól, és félnek a csillagoktól. Több millió éve élnek ezen védett burokban, ahol az átlagéletkor 1000 évre tehető, és a láthatatlan gépek védelmet nyújtanak minden külső behatástól. Állandó nappal van, hiszen a lakosoknak nincs szükségük alvásra.
Alvin azonban nem elégszik meg ezen lehetőségekkel. Érdekli a külső világ, és az adattárolókban kutakodik a régi Föld iránt. Keresi a kiutat, és sokat ábrándozik a városfal szellőzőnyílásánál, ahova csak ő mer kiállni, hiszen a többi lakó fél a távolságtól, és a sivatagtól. Ő a Kiválasztott akire az a feladat hárul, hogy kizökkentse látszólagos nyugalmából a várost. Csakhogy, előtte is jó pár Kiválasztott álldogált ugyanezen helyen, és elhagyva a várost, soha többé nem hallottak felőlük. Vajon Alvinnak sikerül az, ami az elődeinek nem?
A történet bár 1956-ban született, napjainkban még inkább aktuális. Diaspar sokban hasonlít a jelenlegi metropolisokhoz. Az emberek hétköznapjaikat a betondzsungelben, gépekkel körülvéve élik. Már annyira elszoktak az igazi természettől, hogy félnek kitenni a lábukat a védelmet jelentő városokból. A parkok mesterséges illúziói a természetnek. Szinte steril világban élnek, ahol sem bacilus, sem vírus nem verhet már tanyát. Az ember kapcsolata egyre jobban megszűnik a világgal. És ha már minden mesterséges, akkor mi emberek is lassan elveszítjük minden emberi tulajdonságunkat.
Mindenki másképpen értelmezi a leírtakat. Én a természettől való elszakadást láttam a könyv lapjain, és a félelmet attól a lépéstől, ami visszavezetheti az emberiséget az életbe. Ha kinézek az ablakon, még jobban átérzem ezt, mert a park, ami a távolban zöldell nem más, mint emberek által, geometriailag meghatározott sorokba ültetett fák sokasága. Rendszeres irtásokkal elejét veszik a burjánzásnak, azaz a lehetőségnek, hogy a növények berendezkedjenek a saját kis életterükön.
Clarkenak igen nagy tehetsége volt arra, hogy a jelentéktelennek tűnő részleteket is olyan izgalmas, és érdekes módon vessen papírra, hogy az olvasó ne tudja letenni a regényét. Ha kénytelen voltam valami oknál fogva megszakítani az olvasást, alig vártam a pillanatot, hogy újra kezembe vehessem a könyvet.
Jelen könyvet nem csak sci-fi rajongóknak ajánlom, hanem azoknak is, akik kedvelik a kalandregényeket. És persze azoknak, akik sokat gondolkodnak azon, hogy mit rejthet a jövő az emberiség számára.
ISBN: 978 963 9828 06 3
Metropolis Media Group Kft., 2008
Terjedelem: 269 oldal
Bolti ár: 2470,- Ft