Nehéz erről a könyvről írni…Talán kezdjük egy idézettel:
“A tehetséges… Arisztotelész… hatott talán a legtöbb emberre valaha… A tragédiánk ott kezdődött, amikor az ‘intenzionális’ biológus, Arisztotelész került az ‘extenzionális’ matematikai filozófus, Platón fölébe, és az összes primitív meghatározást, premisszát… impozáns rendszerbe szedte, amelyet aztán több mint kétezer évig nem javíthattunk ki fejvesztés terhe mellett… Emiatt az ő nevét használják az arisztotelianizmus kétértékű doktrínáihoz, míg a modern tudomány többértékű valóságai a nemarisztotelianizmus nevet kapták…” -A.K.
Tehát a nulla-A világa nem más, mint a nemarisztotelianizmus világa. Persze ezzel nem jutottunk előrébb… :)De talán a cím így valamelyest érthetőbb.
Maga a történet a XXVII. század második felében játszódik, egy nulla-A világban, ahol a társadalmat és ezzel együtt a benne élő emberek életét is a Játékok Gépezete irányítja. Egy független, megvesztegethetetlen Gépezet. Mindez tökéletesen működik, vagy legalábbis úgy néz ki, ameddig színre nem lép Gilbert Gosseyn, aki jelentkezik a Játékra.
Gilbert Gosseynről kiderül, hogy nem az akinek mondja magát. De a probléma ott van, hogy ő sem tudja, hogy kicsoda. Rájön, hogy az emlékei nem valósak, és nem is az övéi. Valaki mintha beleültette volna a fejébe. Főhősünk elkezdi keresni önmagát, és a múltját, de közben egy összeesküvés kellős közepén találja magát, amit a Föld és a Gépezet ellen terveznek. A végső megrázkódtatás akkor éri, mikor lelövik, meghal, majd később a Vénuszon magához tér, mintha mi sem történt volna. De a bonyodalmak csak ekkor kezdődnek igazán.
Olvasás közben pont olyan zavarodottan éreztem magam, mint Gosseyn. Nem tudtam, hogy mi történik, és főleg azt nem hogy miért. Mire kezdett volna kitisztulni a kép, akkor újra bezavart valami. A baj csak az, hogy a végére sem tisztult ki teljesen a történet. Maga a fő szál kidolgozott volt és elérte a kívánt hatást, azonban a mellékszálak mintha el lettek volna mosódva, félbehagyottak voltak és kidolgozatlanok. Az egész regény ennek köszönhetően olyan felemásra sikerült.
Nehéz egy olyan könyvről ítéletet mondanom, ami egy másik korban íródott, több mint hatvan évvel ezelőtt. Számomra nem volt túl érthető, hogy a nulla-A világ pontosan mit is akar jelenteni, hiszen a mi világunk sem kétértékű dolgokon nyugszik. Nem csak jó és rossz van, egy egyenletnek nem csak egy megoldása van… És annak ellenére, hogy rengeteg kiadást megért a kötet, valamint több szerzőre is hatott (pl. Alfred Bester vagy Philip K. Dick), valamiért az itthoni közönség köreiben sem aratott osztatlan sikert, hiszen csak egy kiadást élt meg magyarul, és a nulla-A trilógia másik két kötete ezidáig magyarul meg sem jelent.
A. E. van Vogt úgy látszik két részre osztja a sci-fi táborában lévőket. Vannak akik a földbe döngölik, mint pl. Damon Knight, aki egy esszéjében kétségbe vonta van Vogt nagyságát, és A nulla-A világát pedig az egyik legrosszabb sci-fi regénynek nevezte, az író írási stílusát pedig kiforratlannak találta. (forrás: Wikipédia) Persze volt aki védelmébe vette, mint pl. Philip K. Dick is. Annyi biztos, hogy részben igazat kell adnom Knight-nak. Most gondolom a van Vogt és Philip K. Dick rajongók is nekem esnek. Sajnálom, de számomra mindkét író a középkategóriába sorolható. Mindkettőnél kiforratlan volt a történet, és úgy éreztem magam, mintha egy ’80-as években vetített “C” kategóriás sci-fi-t néztem volna.
A fentiek ellenére mégis azt mondom, hogy érdemes volt elolvasnom a könyvet. Egy másik világba nyertem betekintést, amiről tudom már, hogy nem az én világom. Azért kíváncsi lennék a másik két kötetre is, hogy ki tudott e hozni belőle valamit A. E. van Vogt, vagy ugyan ezt a homályos világot vitte tovább?!
ISBN:978 963 986 847 2
Agave Könyvek, 2009
Terjedelem: 178 oldal
Bolti ár: 2480,- Ft
Mások pedig így látják:
ppayter bejegyzése
