Arthur Madsen: Az elátkozott nap – Könyvek, ahogy én látom

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Tavaly igen nagy reklámkampányt, dedikálókörutat kerekített az Álomgyár Kiadó és az író a könyv köré. Akkor éppen más témájú könyvekkel voltam elfoglalva, így csak észleltem, hogy egy újabb elsőkönyves író tűnt fel a színen. Azonban az elmúlt hónapban Arthur Madsen neve ismét megjelent az interneten, mégpedig egy új könyv kapcsán. Rögtön tudtam, hogy honnan ismerős a név. Nem is volt kétséges, hogy mielőtt nekifognék a Five sorozatnak, először Az elátkozott napot kell elolvasnom.

A borító nem éppen olvasócsalogató, de feltűnő és nehezen feledhető. Talán ennek is köszönhető, hogy majd egy év elteltével még én is emlékeztem rá. 🙂

A történet egy ikerpárról szól (Adam és Neil), akik tragikus körülmények között veszítik el szüleiket a születésük napján. Majd minden évben ezen az elátkozott napon misztikus halálesetek történnek. A rendőrség balesetnek könyveli el ezeket, csak Michael Connor nyomozó az, aki összefüggéseket lát a halálesetek között, de bizonyítani nem tudja. Azonban nem nyugszik, és saját szakállára kezd el nyomozni az ikerpár után.

Maga a történet nem új keletű, hiszen az elmúlt évszázad második felében igen sok hasonló született képregény, regény és film formájában. Ami az egyediségét adja a könyvnek az a nyelvezete. Madsen olyan könnyedén vezeti a történetet, mintha nem is kellett volna gondolkodnia rajta, csak jött volna magától. Talán csak a végén lehet érzékelni egy kicsit,hogy megtorpant az ihlet és talán ezért hat úgy, mintha az utolsó pár fejezet össze lenne csapva.

Arthur Madsen és Az elátkozott nap - Szabadkán — Arthur Madsen és Az elátkozott nap – Szabadkán

Nem csak a történetvezetés volt könnyed, hanem a szereplők is. Természetesen viselkedtek és semmi eröltetett nem volt a személyiségükben. A szövegbe szőtt társadalomkritikák is a történet részét képezték, mindig a megfelelő helyen lettek “elpottyantva” a gondolatok, “értsd ha akarod” stílusban.

A trágár kifejezések mindig kizökkentenek az olvasásból, mert úgy érzem, hogy csak azért írja bele az szerző, hogy ezzel is “trendi” legyen. Azonban Madsennél akkor zökkentem volna ki, ha irodalmibban fejezi ki magát ezeken a helyeken. Nem trágárkodott feleslegesen. Mindig a megfelelő helyen, és a megfelelő mennyiségben használta, a megfelelő kifejezéseket. Ő az első író, akinél el tudtam fogadni, sőt hiányoltam volna ha kihagyja.

Sajnos mivel a történet nem túl eredeti, ezért nem valószínű, hogy más nyelven is kiadásra kerül. Pedig ha a tengerentúlon megjelenne, akkor a becsempészett magyar diák (szólítsd csak Big Joe-nak) felkelthetné az érdeklődést Magyarország iránt. Igaz, hogy Joe csak egy mellékszereplő, viszont a személyisége, amit viselkedése alapján az olvasó feltételezhet, igencsak pozitív és egészséges hazaszeretettel átitatott.

Madsen stílusa igen könnyed és közvetlen. Jó olvasni és könnyű belemerülni az általa teremtett világba. Ha a végét kicsit jobban kidolgozta volna, akkor még négy pontos is lehetett volna ez a regény.