A felderítő
Kaszás István: A Galaktika urai kötete után nem volt kétséges, hogy más kötetei is a polcomra kerülnek. Mint kiderült, a másik kötete A felderítő. Mivel elég régi kiadás, így csak antikváriumban találtam meg. Mikor hazahoztam és kibontottam a könyvcsomagot akkor lepődtem meg igazán. A kiadás két író írásait tartalmazta. Ennek köszönhető, hogy egy bejegyzésben írok mind a két novelláskötetről.
Kaszás István szabadidejében írogatott sci-fi novellákat. Nem tervezte, hogy főállású író lesz , és nem is törekedett rá. Ez jól kivehető az írásaiból is, ugyanis nem található bennük semmi erőltetettség. Az írót főleg az idegenekkel való találkozás, kapcsolatfelvétel érdekelte, pontosabban annak formái és következményei. Szinte mindegyik írása ezzel foglalkozik, és megpróbálja több szemszögből is megközelíteni a kérdést. Őt olvasva állandóan az jár a fejembe, hogy vajon felkészült már az emberiség a találkozásra? A válaszom szinte minden esetben az, hogy: nem. A lehetséges technikai fejlődés elég alacsony szintjén állunk. Persze, őseinkhez képest nagy előrelépéseket tettünk, de még mindig több hónapot vesz igénybe az is, hogy egy szondát küldjünk a Marsra. Mennyi időnek kell még eltelnie, mire olyan hajtóműveink és űrhajóink lesznek, melyekkel gyorsan, gazdaságosan tudunk mozogni az univerzumban? A másik nagy kérdés pedig az, hogy mi van akkor, ha az idegenek már köztünk élnek? Mi van akkor ha már most elveszítettük a harcot? Erre talán a legradikálisabb megoldást az Abszolút fegyver című elbeszélésében adja az író. Mielőtt azt hinnénk, hogy harcias álláspontot vett fel Kaszás István, meg kell jegyeznem, hogy ez csak egy alternatíva. Sok más lehetséges megoldás is előttünk áll majd a jövőben, csak az a kérdés, hogy melyiket akarjuk és tudjuk alkalmazni.
Sajnos 1982 után nem jelent meg több kötete az írónak. Visszavonult az irodalomtól, és azóta a névtelenség homályába merült. Pedig szerintem az íróasztala fiókjában ott lapul még nagyon sok remekmű, ami csak arra vár, hogy valaki kivegye onnan és az olvasóközönség számára elérhetővé tegye.
Érdemes Kaszás István novelláit olvasgatni. Kicsit más mint a megszokott, klasszikus sci-fi történetek. Nem törekszik hírnévre. Mindössze elgondolkodtatni akar. Ahogy utószavában is írta: “Igyekszem – amennyire tőlem telik – újat mondani róla; igyekszem az olvasót arra késztetni, hogy egyik-másik fölvetett kérdésen eltöprengjen, vagy éppen ellenvélemények után kutasson.” Én sok novellája után eltöprengtem, és volt, hogy napok múltán is eszembe jutott egy-egy gondolat, kérdés.
Kétszemélyes világ
Kasztovszky Béla novelláiról már nem tudok ilyen lelkesen írni. Számomra eddig az író ismeretlen volt, és ha rajtam múlik, az is marad a jövőben. Talán csak azért jegyzem meg a nevét, hogy a tőle származó írásokra ne adjak ki pénzt. Bár lehet, hogy később fejlődött valamelyest. Ha valaki szerint így van, az jelezheti kommentben 🙂
Írásainak többsége kusza, érthetetlen, befejezetlen. Az a legrosszabb, mikor egy történetet úgy zár le, mintha félbehagyna egy mondatot. Lehet, hogy számára érthető a mondanivalója, de mi olvasók nem látunk a fejébe, ha nem írja le.
Jellemző továbbá rá a csapongás, ami követhetetlenné teszi a történetet. Mire megtaláltam a fonalat, vége is lett az elbeszélésnek, és a cselekmény is hiányzott. Többször ellentmondásba keveredik önmagával. Mint pl. a Viru és Iuba című novellájában, ahol a két főhős nagy nehezen egyezségre jut, hogy narancsot nem vihetnek fel az űrhajóra. Majd pár oldallal arrébb egyszer csak előkerül egy narancs, amit főhősünk szépen elmajszol. Kérdem én: HONNAN? És ez csak egy a sok közül.
Mondatszerkezetei néha megdöbbentőek, mintha nem is magyarul írna, hanem egy rossz fordítást olvasna az ember. Többször vissza kellett olvasnom egy-egy mondatot, hogy miről is lehet szó benne. Nem egyszerű, és fárasztó is.
A sci-fi alapvető íratlan szabályait is áthágja. Szerinte az ember 5 billió g-t is el tud viselni. Nincs hozzá magyarázat, hogy miért! És nem ez az egyetlen anomália az írásaiban. Mintha saját fizikát talált volna ki, hogy nagy számokkal dobálózhasson, ami szánalmas. Nem beszélve a végtelen sebességről. Csak azt nem értem, hogy ha végtelen sebességgel halad az űrhajó, akkor hogy a fenében tudja a mögötte lévő robbanás fénye megelőzni? Az végtelen + véges sebességgel halad?
Ha meg kellene említenem egy jobb írását, akkor talán a Viru és Iuba című novellája lenne az, még akkor is ha vannak benne elírások. Talán még 1-2 olvasható van a kötetben, de a többi csak időpazarlás.
ISBN: 963 211 477 9
Kozmosz Könyvek, 1982
Terjedelem: 163. oldal (A felderítő) és 205 oldal (Kétszemélyes világ)
Bolti ár: -,-
