Stalker
Az idén a Metropolis Media bejelentette, hogy kiadják a Sztrugackij fivérek híres regényét, a Satlker-t. Igaz, hogy már két kiadást is megélt ez előtt a kötet, az Európa Kiadó jóvoltából, viszont olyan vízhangra talált a sci-fi kedvelők körében, mintha ez lenne az első magyar nyelvű kiadás (igaz, ez az első cenzúrázatlan). A blogok, különböző közösségi oldalak tele voltak vele. Gondoltam, ha kicsit lecseng a történet, akkor majd elolvasom én is. Azonban a barátnőmnél tartott nagy polcrendezés közben rátaláltam az 1984-es kiadásra. Mintha a sors akarta volna, hogy ne várjak vele tovább.
Kicsit szkeptikus voltam, hiszen ha valamiről csak jót írnak és mondanak, akkor ott valami nem stimmel. A Sztrugackij fivérektől eddig még nem olvastam semmit, úgyhogy nem is tudtam mire számíthatok. Az első pár oldal után magával ragadott. Le sem bírtam tenni a könyvet, és amikor csak tehettem olvastam.
A történet 19..-ban játszódik, Marmontban, 13 évvel a Látogatók megjelenése után. Hogy pontosan kik is azok a Látogatók, azaz, hogy kik voltak, nem derül ki. Csak annyit lehet tudni, hogy a Föld több pontján megjelentek, majd ahogy jöttek, el is tűntek. Az egyetlen dolog ami utalt az ittlétükre, a Zónák. A leszállóterületeken (Zóna) furcsa dolgok történtek, és furcsa erőterek jelentek meg. A Földön Kívüli Civilizációk Nemzetközi Kutatóintézete körbekerítette a Zónákat és megtiltott minden belépést, ami nem kutatási célra szolgált. Redrick Schuchart (Róka) mint az intézet alkalmazottja beléphetett erre a területre. Valójában ő sem volt más, mint egy Stalker (guberáló), aki a veszéllyel és a törvénnyel dacolva időnként bejárt a Zónába, és az ott talált idegen eszközöket a feketepiacon értékesítette. Ideglenesen a hivatalnál vállalt munkát, így legalább nem lőttek rá és nappal is feltérképezhette a területet (ahova éjszaka visszament 🙂 ).
A Stalkerek életük kockáztatásával járták a Zónát egy kis haszon reményében. Sokan az idegen csapdáknak köszönhetően soha nem tértek vissza. Ha viszont sikeresen kijutottak a területről, még fenn állt a veszélye annak, hogy a hatóságok kapják el, ami jó pár hónap börtönnel, vagy visszaesőként, kényszermunkával járt.
A Sztrugackij testvéreknek sikerült egy olyan légkört megteremteniük, ami magával ragadja az olvasót. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen hely is Marmont. Egy szegény település vagy egy gazdag, nyugati ország hajdan virágzó gyárvárosa. Csak az autómárkák és a szeszes italok engedtek arra következtetni, hogy nem a Szovjetunióban vagyunk. A hangulata kissé búskomor, sötét. Szereplői befelé fordulnak és egy szebb jövőről álmodoznak. Az emberség és az embertelenség együtt van jelen, néha ugyanabban a személyben, mint az érem két oldala. Nincsenek jók és rosszak, csak elesettek. Mégis a sorok között ott a remény. És a remény egyik formája az Aranygömb, ami a Zónában, csapdákkal körülvéve hever, de aki hozzáér, annak teljesíti a kívánságát. És Rókának van egy kívánsága.
A regény eredeti címe: Piknik az árokparton. Azonban Sztrugackij testvérek és A. Tarkovszkij filmre vitték a történetet, amihez az első forgatókönyv vázlatot tartalmazza jelen kötet is. A film már a Stalker címet kapta és 1979-ben volt a bemutatója. Mindkettőnek megvan a maga hangulata és mondanivalója. Azonban mégis a forgatókönyv volt az ami a nagyobb hatást tette rám, bár be kell vallanom, hogy szűkséges volt hozzá az alapregény ismerete is.
Az már biztos, hogy a jövőben a Sztrugackij testvérek más művei is helyet kapnak majd az oldalon.
ISBN: 963 07 3289 0
Európa Könyvkiadó, 1984
Terjedelem: 245 oldal
Bolti ár: -,-
(2013-as kiadás: 2990,- Ft)
Mások pedig így látják:
Szubjektív Kultnapló
