Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Aki látta a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal című rajzfilmsorozatot, annak nem kell bemutatnom a történetet. Azonban a mese alapjául szolgáló regény, egy kicsit más. Jules Verne regényében Phileas Fogg (Willy Fogg emberi megfelelője), egy idealizált angol gentleman, aki semmilyen szín alatt nem veszti el a türelmét és mindig képes hideg fejjel gondolkodni. Persze van az a szituáció, ami már egy igazi gentlemannek is sok 🙂

A történet Londonban kezdődik, Mr. Fogg lakásán, aki éppen az új inasa (Passepartout) jelentkezését várja. Mr. Fogg számára a pontosság alapfeltétel, és minden napja az előre eltervezett rutin szerint telik el. Azonban mindez egy napon felborul, mikor a Reform Clubban egy beszélgetést követően fogadást köt, hogy 80 nap alatt körül tudja utazni a Földet. 1872. október 2-át mutat ekkor a naptár.

Verne az akkori technikai fejlődést demonstrálandó, vetette papírra a kalandos történetet. A Föld összezsugorodott a vasútnak és a gőzhajóknak köszönhetően. Már nem kellett hónapokat hánykolódni az óceánokon, a megfelelő szélre várva. Az ember leküzdötte a természetet, és kiszámíthatóvá tette a közlekedést. Vajon mit szólna az író, ha tudná, hogy manapság mindössze 4 órára van szüksége egy műholdnak, hogy megkerülje a Földet? 140 év alatt igencsak sokat fejlődött a közlekedés 🙂

Azonban a regényt olvasva, az ember elfeledkezik a technikai vívmányokról, és rácsodálkozik a régi időkre. Részese lehet egy pillanatra annak a kornak, amikor Nagy-Britannia hatalmas birodalom volt. A kis szigetországnak gyarmatai voltak Ázsiában, Afrikában, és nemrég vesztette el az amerikai területeit. Bepillantást nyerhetünk a brit gyarmati politikába, és a vadnyugat hétköznapjaiba. Egy valami nem változott: még mindig a pénz az úr. Azonban a vallási fanatizmust és a becsületsértést akkor még nem lehetett pénzel megoldani (Verne világában).

A regény kicsit száraznak tűnik, és mintha végigrohanna a történeten, azonban ha jobban belegondolunk, ez a hatás szükséges. A “szárazsága” az angol gentleman temperamentumából származtatható, melyet kicsit tompít Passepartout izgágasága. Végigrohan a történeten? Persze, hiszen nyolcvan nap áll a rendelkezésre. Milyen hatása lenne egy elnyújtott regénynek? Mintha nem 80 nap alatt, hanem legalább 8 év alatt kerülnék meg a Földet. Verne ezzel olyan légkört teremtett, aminek köszönhetően csak faltam a sorokat. Bár tudtam, hogy mi lesz a vége, mégis az utolsó oldalakon felmerült bennem a kétely, hogy mi van akkor, ha a mese, amit a gyerekkoromban néztem, másképpen fejezte be a történetet? (Gondoljunk csak az Andersen és a Walt Disney féle “A kis hableány” történetére)

Az Utazás a Holdba című regénye után, azt kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam és kedvet kaptam más írásaihoz is. Persze az egy kezdetleges sci-fi volt, ez pedig egy kalandregény. Talán a következő a kettő keveréke lesz 🙂