Naomie Hay: A nyeremény – Könyvek, ahogy én látom

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Nemrég jelent meg Naomie Hay, azaz Hajdu Noémi, elsőkötetes írónő könyve az Álomgyár Kiadó jóvoltából. A címe és a fülszövege magáért beszél. A borító dombornyomott, a lapszélek pedig feketék, mely szép keretbe foglalja a lapokon kibontakozó drámát. Itt szeretném leszögezni, hogy a következőkben nem mint regényt veszem górcső alá (terjedelme és egyéb elvárások miatt) az írást, hanem mint elbeszélést.

Az írónőnek sikerült egy nagyon jó témát választania: mit tennénk, ha egyik reggel arra ébrednénk, hogy nem kell többé hónapról-hónapra élnünk, hiszen a lottó főnyeremény a miénk, és ezzel minden anyagi problémánk megoldottnak látszik? M., a főhősnőnk, egyik hétfő reggel ezzel szembesült. Szerette volna világgá kiabálni, hogy egyik napról a másikra milliárdos lett, mégis hallgatott róla. Olyannyira hallgatott, hogy még a családjának sem mondta el a nagy hírt. Először elkezdte szövögetni az álmait.

A könyv hangulata igencsak lehangoló, hiszen egy olyan háztartásbeli anyukáról szól, aki a családja “rabszolgája”, “háztartási eszköze”. A gyerekek beléptek a kamaszkorba, és ettől kezdve kerülik a szülők társaságát. M.-nek egyre több szabadideje marad, és a hétköznapjait a takarításon és főzésen kívül a szappanoperák és a pletykalapok töltik ki. Rendes könyvet már nagyon rég nem tartott a kezében. Annyira magára maradt saját otthonában, hogy nem is csoda, ha egy másik életbe szeretne menekülni. Sajnos, nem egyedi eset M. élete.

Főhősnőnk úgy érzi, hogy a nyereménnyel egy új esélyt kapott az élettől, esélyt a boldogságra, vágyai beteljesülésére. De ott motoszkál benne, hogy a pénz ahelyett, hogy összekovácsolná a családot, talán még jobban eltávolítja őket egymástól. Ez minden ember fejében megfordul, hiszen mindenkinek vannak vágyai, melyek nem minden esetben egyeztethetőek össze a családi élettel. Kérdés, hogy kompromisszumkészségből mennyi szorult belénk. És M. családjába?

Az elbeszélés napokra tagolja a történetet, és mindössze pár hetet mutat be a család életéből, M. szemszögéből. A férjről és a két lányról nem tudunk meg túl sokat, mert főhősnőnk inkább csak magával van elfoglalva. Keresi a boldogságot, melyet egy titkos életben próbál megtalálni. Fiatalabbnak érzi magát, lelkesebbnek, és újra kívánatosnak. Szövögeti a szerelmi szálakat, mint a szappanoperákban, azonban rosszul esik neki, mikor rájön, hogy nem ő az egyetlen, aki kikacsingat a házasságból.

Sokkal több lehetőség van a témában, mint amit az írónőnek sikerült megragadnia. Egy igazán ütős kis regény is kerekedhetett volna a történetből, ha több időt hagyott volna magának. Kicsit vázlatszerűnek hat az írás. Néhol darabos, néhol pedig hiányos. Pl. azon a bizonyos hétfő reggel felkel M. és elolvassa az újságot, majd a lottószámokat. Az izgalomtól nem tud magával mit kezdeni, és nekiáll porszívózni, mely egy órára eltereli a gondolatait. Végezve a zajos munkával úgy dönt, hogy inkább lefekszik, mielőtt hazaér a családja és elteszi magát holnapra. Az egész pár óra alatt lezajlik, és az olvasó úgy érzi, hogy még csak délelőtt 10-11 óra lehet, mikor M. visszavonul. Itt kiesik fél nap, amivel nem törődik az írónő. Pedig egy mondattal át lehetett volna vezetni az olvasót a mondott napon.

Több bloggernél is olvastam, hogy nagyot csalódtak a “regényben”. Szóvá teszik, hogy normál betűmérettel az egész elbeszélés nem lenne több mint 40-50 oldal, és mégis egy külön kötetet kapott. Való igaz, hogy a témára való tekintettel az ember többet vár el, és én is meglepődtem a nagy betűkön. Naomie Haynek várnia kellett volna még egy kicsit a megjelenéssel, és kidolgoznia az írását. Vagy legalább még egy pár elbeszélést kellett volna a kötetbe rakni, mert így sokan keserű szájízzel teszik le a könyvet. Az írónőnek el kell döntenie a jövőben, hogy regényeket vagy elbeszéléseket akar az olvasói elé tárni. Mert ha regényekben gondolkodik, akkor igencsak össze kell szednie magát és sokkal több időt kell szánnia a történet kidolgozására.

Az biztos, hogy a negatív kritikák miatt nehéz lesz felállnia a padlóról, és ha rászánja magát egy második kötetre, akkor sokkal többet kell letennie az asztalra, mint egy elsőkötetesnek. De hiszem azt, hogy ha elég időt szán a kidolgozásra, akkor a következő írása már igazán ütős regény lehet – mert a lehetőség ott van benne, csak hagyni kell kibontakozni.

A kötetet köszönöm az Álomgyár Kiadónak.