Oszama
Egy igazán látványos borítóval ellátott könyv, aminek a címe is figyelemfelkeltő: Oszama. Se több, se kevesebb. Akinek ennyi elég, hogy megragadja a tekintetét, az óhatatlanul is a fülszöveget kezdi böngészni, hogy vajon mit is rejthet a borító. Egy alternatív világot, ahol Oszáma bin Láden (ragaszkodva a magyar helyesíráshoz) csak a ponyvaregények hasábjain létezik. Egy olyan világot, ahol a globális terrorizmus ismeretlen fogalom (ami nem jelenti azt, hogy béke van).
Azonban, mielőtt nekikezdtem a regénynek, elolvastam a hozzá tartozó mini e-novelláskötetet, ami az ad astra webshopjából ingyenesen letölthető: Utazásaim az Al-Kaidával.
Utazásaim az Al-Kaidával
Az e-könyv mindössze három írást tartalmaz, és részleteket a könyvből. A novellák csak hangulatában hasonlítanak a regényhez. Ezek a való világban játszódnak és megtörtént merényletek állnak a középpontjukban. Viszont terjedelmük és tartalmuk miatt nem tudja lekötni az olvasót, és nem hozza meg az ember kedvét a regény olvasásához.
Térjünk azonban rá a címben szereplő írásra. A fülszöveg elolvasása után nagyon vártam már, hogy végre kezembe vehessem a könyvet és elmerüljek a történetben. Az eleje kicsit nehezen indul, és néha biblikus is – a családfa leírások helyett száraz környezetleírások. Gondoltam, ha a nyomozónk elkezdi a kutatást a ponyvaregények írója után, akkor felpöregnek az események, és olyan titkok birtokosai lehetünk, amit csak ez az alternatív világ tárhat fel előttünk. Igen nagyot tévedtem. Nem volt felpörgés, sőt az események is elvesztek a töménytelen, felesleges leírás és mellékállomás között.
A “fejezeteknek” nevezhető kettő-három, maximum öt oldalas villanások, amiből a könyv áll (és ha nem lett volna így tördelve, akkor fele ekkora lett volna a kötet), bár összefüggőek, de nem lendítenek a történeten. Minden ilyen “fejezetben” valaki rágyújt egy cigire, vagy betér egy bárba, kocsmába, vagy valahol máshol iszik egy pohár whiskyt, és közben olvashatjuk, hogy milyen emberek mászkálnak az utcán, hogy néz ki a bár vagy a kocsma. Természetesen ezen helyzetjelentések közül talán ha 1%-nak van köze az eseményekhez. Ahol a fenti jelenségek nem fordulnak elő, ott az író egy lépéssel előrébb viszi a történetet.
Rettentően unalmas az egész. Az ember olvassa, csak olvassa és abban reménykedik, hogy végre eljön az az áhított lendület, rácsodálkozás és megdöbbenés, ami miatt elnyerte a “World Fantasy-díj”-at a regény. De nem jön el.
Kb. a felénél járhattam, mikor kezdtem úgy érezni, hogy ezt a történetet mintha már valahol olvastam volna. Ahogy a végéhez közeledtem, egyre jobban erősödött bennem ez az érzés. Rájöttem, hogy ez a kötet nem más, mint Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban című regényének modern, felújított és kicsit átdolgozott változata.
Lavie Tidhar meglovagolta a bin Láden médiahisztériát, és rátett még egy lapáttal a származását illetően. Hiszen ki ne lenne kíváncsi egy olyan alternatív világra, melyben bin Láden csak egy ponyvahős, ahol a terrorizmus csak a képzelet szüleménye, és ráadásul mindezt egy izraelita írja meg? Én is kíváncsi voltam rá. Érdekelt, hogy egy másik világban vajon hogyan alakul az arabok megítélése.
A fenn említett P.K.D. regény sem nyerte el túlságosan anno a tetszésemet, de annál legalább beszélhetünk írói színvonalról. Tidhar viszont P.K.D. árnyékába sem léphet. És azt sem értem, hogy ez az íróasztalfiókba való “mű” hogyan jelenhetett meg nyomtatásban?
Ja, és ne feledjük el a regény végén a csattanót, ami nálam mindössze csak egy “puhh” volt, ami lehetőséget ad arra, hogy az ember mindenfélét belemagyarázzon, és a “sorok között olvasson”.
ISBN: 978-615-5229-11-4
Ad Astra, 2012
Terjedelem: 346 oldal
Bolti ár: 2790 Ft
Mások pedig így látják:
– Amadea bejegyzése
– irasalgor bejegyzése
– RandomSky bejegyzése
– Marianna Benkő bejegyzése
