Én és az iszlám
Vallásról és politikáról vitatkozni nem érdemes, mert a másik belső meggyőződésén úgy sem tudunk változtatni. Azonban nyitottnak kell lennünk, hogy a másik fél ész érveit meghallgassuk (már ha van ilyen).
Amir Ahmed Nasszer arab blogger könyve, megjelenését követően az érdeklődés középpontjába került. Egy muszlim ír a vallásáról, pontosabban az ahhoz való viszonyáról egy elnyomó rezsim árnyékában. Magyarul csak április végén fog megjelenni, az Atlantic Press jóvoltából, és szinte borítékolható, hogy nagy port fog kavarni.
Mikor elkezdtem olvasni a könyvet (nyers változatát), arra számítottam, hogy egy üldözött blogger viszontagságait követhetem nyomon. Később rá kellett jönnöm, hogy nem a rezsim vagy a vallási fanatikusok üldözik, hanem saját meggyőződése nem hagyja nyugodni. Nasszer útja nem más, mint a felvilágosodás felé vezető út első, bizonytalan, mégis határozott lépése az arab világnak.
A mai felfordult világban, amikor az arabokat előszeretettel terroristázzák le, és a kollektív bűnösséget minden muszlimra rá akarják húzni, szükséges egy ilyen könyv, ami betekintést nyújt az arab emberek mindennapjaiba. Ami rámutat az uralkodó osztály gyűlöletpropagandájára, és a vallás támogatta diktatúrákra.
A könyvet olvasva, sűrűn elvonatkoztattam az adott területtől és áthelyeztem Európába a történéseket. Fiatalon nekem is “szerencsém” volt megtapasztalni a vallási fanatizmus és a diktatúra árnyoldalát, igaz lényegesen enyhébb változatban. A pokollal való fenyegetés mindennapos volt az én életemben is az egyik nagymamám részéről. Gyerekként ő volt a “szentéletű”, aki a bibliai előírások alapján élte az életét, viszont ahogy nőttem és figyelmesebben kezdtem vizsgálni a valláshoz való viszonyát, rá kellett jönnöm, hogy az egész dolog csak álszenteskedés.
A vallási vezetők mind megtalálják a Koránban, a Bibliában és a többi “szent” iratban a saját igazságukat, mellyel alá tudják támasztani tetteiket, tanításaikat. Ezen iratok terjedelme mindenki számára lehetőséget nyújt az egyéni magyarázatok alátámasztására, legyenek azok jók vagy rosszak. Ha az Ószövetséget lapozzuk fel, akkor igazat kell adnunk Richard Dawkinsnak, akitől Amir Ahmed Nasszer is felhasznált egy idézetet a könyvében: „Az Ótestamentum istene kétségtelenül a legkellemetlenebb karaktere mindenféle fikciónak: irigy és még büszke is rá; kicsinyes, igazságtalan, megbocsátásra képtelen hatalommániákus; bosszúálló, vérszomjas etnikai tisztogató; nőgyűlölő, homofób, rasszista, csecsemőgyilkos, népirtó, gyerekgyilkos, kártékony, megalomániás, szadomazochista, szeszélyesen rosszindulatú szájhős.” (Richard Dawkins: Isteni téveszme)
Azonban, vannak olyan vallási vezetők is, akik a jót emelik ki ezen írásokból, és egész életükben a közösségük fejlődésének szentelik az életüket. Találkoztam ilyen emberrel is (viszont ebből van a kevesebb), aki mind a vallási, mind a világi életben jó példával szolgált.
Véleményem szerint a muszlim világ (egy nagy része) most tart ott, ahol a kereszténység a felvilágosodás korában. Éppen ezért, ahelyett, hogy támadnánk őket, segítenünk kell, legjobb tudásunk szerint, hogy megtalálják a helyes utat a demokrácia felé. Nem szabad rájuk erőltetnünk a mi (nyugati) demokráciánkat, mert azzal többet ártunk, mint használunk. Nasszernél is érezhető, hogy a szabadságvágya lényegesen felnagyítja az USA előnyeit és nem veszi észre a hátrányokat. Az iszlámmal való belső háborúja arra az útra tereli, ahol minden arab propagandát gondolkodás nélkül elvet, és nem veti vizsgálat alá.
A kötetben több bloggerrel is találkozhatunk, névvel vagy álnévvel, akik felmerték venni a kesztyűt az elnyomó diktatúra és a vallási fanatikusok ellen. Ezzel vállalva azt, hogy véleményükért esetleg az életükkel fizethetnek. Többet közülük be is börtönöztek, vagy más módszerrel hallgattattak el. A bloggerek mellett sajnos Nasszer nem említi azon értelmiségieket, akik nem a digitális technikát használták fel hangjuk hallatására. Ilyenek az írók, költők, különböző művészetek képviselői és egyéb aktivisták, akik mind-mind hozzájárultak az “arab tavasz” sikeréhez. Azonban ne soroljuk a forradalmárok közé Salman Rushdiet, aki mindössze gúnyolódni tudott az iszlámon.
A könyvet elolvasva, az a meggyőződésem, hogy Nasszer nem csak az arab világról írt, hanem mindegyikről, és megerősített abban a hitemben, hogy nem szabad hagynunk, hogy a fejünk felett döntsenek. Az értelmiségnek kell kezébe vennie a dolgokat, és elindítania a változást, felnyitni a nép szemét.
Tudnunk kell hinni és kételkedni. A hit (nem összekeverendő a vallással) ad erőt az útra, a kételkedés pedig az irányt mutatja.
A kötetet köszönöm az Atlantic Press Kiadónak.
ISBN:978 6155 033 117 (?)
Atlantic Press, 2014
Terjedelem: 380 (?)
Bolti ár: 4800,- Ft
Mások pedig így látják:
– Hiranneth bejegyzése
– Annie bejegyzése
