A dicsőség szilánkjai I.
Folytatódik a Lost Galaxy (vagy ahogy máshol írják: Bukott Angyalok) sorozat, immáron a harmadik kötettel, ami egy nagyobb összefüggő történet első része. A második kötet után úgy volt, hogy pihentetem egy kicsit, főleg azért mert biztos voltam benne, hogy A dicsőség szilánkjai I. vége a legizgalmasabb résznél szakad meg. A folytatás pedig még nem készült el. Azonban az elmúlt hetekben az író bejelentette, hogy A dicsőség szilánkjai II. húsvét környékén már elérhető lesz. Így nagy lendülettel belefogtam az olvasásába, és nem csalódtam: tényleg a legfeszültebb pillanatban ér véget az első rész. Most egy kicsit frusztrált vagyok, mert legalább két hetet kell várnom a folytatásra…
De térjünk rá magára a történetre. Végre, szinte az összes eddigi szereplő megjelenik a színen, bár más-más csapatban, felállásban. Egyre feszültebb a helyzet a kétpólusú világban, melynek egyik pólusa a Cryogen cégcsoport uralta friss “államközösség”, a másik pedig a Föld központú birodalom. A kommunikációs távolság egyre mélyül a két világ között, és a peremvidékeken dúló függetlenségi háborúk egyre jobban egy nagy világégés felé sodródnak.
Mindeközben Karin Nagasawa, furcsa hajójával, rég letűnt civilizációkat kutat. Azonban kutatása közben rátalál egy, az egész emberiséget veszélyeztető információra. Visszatér az ismert világokba, hogy régi bajtársai segítségét kérje. Crash sem tétlenkedik, ugyanis új csapatával, új megbízást hajt végre a Hírszerzés szolgálatában. Azonban a titkosszolgálatok hazugságspirálja őt is magával rántja. Scarlett Masterson pedig a Proteus legénységével együtt próbál a szürke-zónában maradni, de készleteik rohamos csökkenése miatt kénytelenek szövetségeseket keresni.
A történet, annak ellenére, hogy nem nagyon vagyok oda a military sci-fi-ért, teljesen magával ragadott. A háborús részek most szinte kimaradtak a kötetből, és helyette a szabotázs, árulás és túlélés izgalmas pillanatait követhetjük nyomon. A feszültség csak néha hagy alább, hogy az olvasó vehessen egy nagy lélegzetet mielőtt folytatná.
Az igaz, hogy még mindig túl sok szereplősnek érzem a regényt, és néha nem tudom, ki kicsoda. Hiába próbálok visszaemlékezni az előző két kötetre, egy-két ember kiléte még így is bizonytalan. Az biztos, hogy egy mozis feldolgozásban, ahol a nevekhez arcokat is lehet társítani, lényegesen könnyebb az ember dolga. (Remélem, hogy egyszer majd mozis verzió is készül a könyvből.)
Phoenix Wolf stílusa magával ragadó, történetvezetése precíz, kidolgozott. Ezidáig még nem futottam bele egyetlen ellentmondásba sem, pedig ennyi szereplő és ennyi helyszín mellett elkerülhetetlen, hogy valami baki ne csússzon be. Szerintem az író dolgozószobája tele van kis cetlikkel, melyeket a történet-fonalai kötnek össze, és meg sem lehet mozdulni benn, nehogy összekuszálódjanak a dolgok. A leírások annyira képszerűek, hogy szinte magam előtt látom a hackert, aki a virtuális világban bolyong a cél felé.
Annak ellenére, hogy nem az én világom a háborús sci-fi, el kell ismernem, hogy teljesen behódoltam a Lost Galaxy-nak. Már nagyon várom a húsvétot, hogy folytatódjon a történet.
Folytatása következik: A dicsőség szilánkjai II.
Honlap: Lost Galaxy
ISBN: 9781482797732
Mech Factory Books, 2013
Terjedelem: 314 oldal
Bolti ár: INGYENES (e-book)
Örülök, hogy tetszett a harmadik kötet.
A Szilánkokban tényleg sok a szereplő, hiszen itt mindenki újra feltűnik, sőt, még újabbakkal is bővül a gárda itt-ott. Kis segítség a nyomonkövetésükhöz: http://lostgalaxy.wordpress.com/lost-galaxy/szereplok/
Ahogy megjelenik a negyedik kötet, fogok ezen még bővíteni.
Egyébként írás során próbálom egyben fejben tartani az egészet, amiben a két lektorom (ezúton is köszönenet a fáradságos munkájukért) nagy segítségemre van, mert nem egyszer rámutattak a nyersanyagban a logikátlanságokra.
Az utolsó kötet kemény lesz. Ez a leginkább háborús/politikai az összes közül, de azért nem kis szerepük lesz a korábbi főszereplőknek is. Kíváncsi leszek, hogy tetszik majd.
A határidőt megpróbálom tartani, de nehéz menet lesz 🙂 Rajtam nem fog múlni.
Ez a kötet igazán izgalmasra sikerült, és ebben talán nagy szerepet játszik az is, hogy a szereplők valóságosak, igazi problémákkal és megoldásokkal.
A ki-kicsoda linket pedig köszönöm, szerintem a negyedik kötetnél alkalmazni fogom, ha nagyon nem tudom hová tenni a szereplőt.
A magával ragadó világ megteremtéséhez gratulálok, hiszen egy komplex “valóságot” sikerült létrehoznod, és megjeleníteni azt a sci-fi “valóságot”, ami akár létre is jöhet. (nem csak technikailag, hanem politikailag is).
Linuxosként pedig fogadd elismerésemet a virtuális valóság és ahhoz való csatlakozás realisztikus megalkotásáért.
Végül, de nem utolsó sorban, remélem, hogy a nyuszi meghozza a negyedik kötetet, mert nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra 🙂
Egy kérdésem azonban még lenne: megpróbáltad kiadatni a köteteket magyar kiadókkal is? Ha igen, és nem vállalták, akkor csak annyit, hogy egy jó biznisztől estek el, amit sajnálhatnak.
Ahogy jósoltam, a húsvéti nyuszi meghozta a negyedik kötetet is. Remélem ezt is érdekesnek találod majd, bár mind közül ez szól a leginkább háborús témákról és politikáról. És mind közül ez a legnehezebb is. A végén viszont már integráltan ott lesz a függelékben a segítség 🙂
Kiadás: Anno a Titáneső idején (és előtte is) tettem próbákat magyar kiadókkal, kicsikkel, nagyokkal. Nekem nincs ezen a térem ismeretségem, így 0, azaz nulla visszajelzést kaptam tőlük. (Igen, még annyira sem méltatják az egyszeri embert, hogy pár reciklált bytot pazaroljanak egy “Nem” emailre.) Néhány kör után feladtam velük az egyenlőtlen harcot. A két nagy PoD kiadónál (Lulu és Createspace) ugyan mindent nekem kellett csinálni, viszont nagyon jó a print minősége (kicsit előrébb járnak, nincs pl. félrenyomás), ingyen van minden (amiért itthon külön pénzt kérnek, az is), kb. annyiba kerül a végtermék, mintha itthon venném meg (szállítással együtt is), és ráadásként rögtön megy a végtermék az Amazonba, illetve most már az Amazon Europe-ba is. A Smashwords-ös változat óta pedig az összes nagy digitális store-ba is (pl. Apple-ban fent van). Még a Google Books-ba kellene valahogy beügyeskednem őket, és akkor boldog leszek 🙂