Harry Potter and the Chamber of Secrets
Az első kötet után, lelkesen vetettem bele magam a folytatásba. Harry Potter újabb kalandjaira vágytam, a titokzatos varázslók földjén. A Titkok Kamrája is egy sejtelmes cím, és kíváncsi voltam, hogy én milyen titkokra akadok rá, ami a filmből esetleg kimaradt. A nagy lelkesedés azonban idővel kicsit alábbhagyott. Valahogy a kerek történetből, ami a Bölcsek Kövében jelen volt, itt kocka lett.
Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy miről is szólt a mozis változat? Lehet, hogy nem is láttam? Aztán lassan derengeni kezdtek a képek, de valahogy nem állt össze az egész. A kötet végeztével azonban rájöttem, hogy kb. ugyanannyiszor láttam ezt a részt is mind a többit, de annyira szaggatott volt és néha logikátlan, erőltetett, hogy könnyen felejthető.
A regény már kissé bővebben mutatja be a környezetet és a szereplőket is. Igazodik a megcélzott olvasói közönséghez. A nyelvezete már egy kicsit nehezebb, de csak pont annyira, hogy ne szegje senkinek a kedvét.
A története azonban nem tökéletes. Visszahúz még az első kötethez, de már próbál is rajta túllépni, hogy átvezessen a harmadikhoz, végül megreked egy légüres térben. Azonban a mellékszálak jól kidolgozottak, és ezek segítik a végkifejlet elfogadását, de nem a megértését.
Hisztis Myrtle egy jól megformált karakter, akinek a viselkedését megértjük, ha tudjuk a történetét. Nem mondom, hogy kedvelhető, mert a sok hiszti az olvasónak is az idegeire megy. Azonban az írónő nagyon pontosan megtalálta a határt, ameddig elmehet Hisztis Myrtle-vel.
Viszont Hagriddal kapcsolatban már megcsúszott egy kicsit. Az egy dolog, hogy Hagrid alkohol problémákkal küzd, de az, hogy Harryéket beküldi a halál torkába, a mérges-pókok közé, az már egy kicsit sok volt nekem is. Talán ennél a pontnál és a naplónál éreztem, hogy kényszerhelyet elé került az írónő, és valahogy tovább kellett vinnie a történetet. Nem a legjobban sikerült. Akárcsak a végső küzdelem, ami szintén felvet egy pár kérdést és logikai hibát. Pl. nem hinném, hogy a Nagy Voldemort elfelejti, hogy a Phoenix madár könnye gyógyító hatású, stb…
Végül, de nem utolsó sorban van itt egy szereplő, akinek a jelenléte tökéletesen felesleges, hiszen egyetlen mozzanata sem viszi előre a történetet. Ha kimaradt volna, akkor sem hiányzott volna senkinek. Én például nem is emlékeztem rá a filmből, és meg is lepődtem, mikor megjelent a színen a regényben. Ez a fölösleges karakter pedig nem más, mint: Percy Weasley.
Egy erős kezdés után egy nagy visszaesés a Titkok Kamrája. Szerencse, hogy nem okozta a sorozat bukását, ugyanis most a harmadik kötet harmadánál tartok és az eddig igen jól teljesít.
Gondolom, most sokan követ vetnének rám, mert a kedvenc történetük egy részét lehúztam, de ha jobban megnézik a második kötetet, akkor láthatóak a hiányosságai. Ha én tévedtem, akkor hozzászólásban fel lehet világosítani engem is 😉
ISBN: 978-1-78110-008-0
Pottermore, 2012
Terjedelem: ? (kb:252 oldal)
Bolti ár: -,-
