René Barjavel: A nagy titok

A fülszöveg alapján az ember azt hinné, hogy egy romantikus kémregénybe csöppen, ami tele van misztikummal. Azonban csalatkoznia kell, ugyanis René Barjavel igencsak eltér a kliséktől, és annak ellenére, hogy szereplői egy része valóban kémtevékenységet folytat, valamint sok a titokzatosság és rejtély, az ember mégis mást kap mint amire számít. “A nagy szerelem története” szintén egy teljesen más aspektusból van megjelenítve, mint amit modern világunkban romantikus történetnek nevezünk. De nem kell megijedni, mert attól, hogy valami nem olyan mint amit megszoktunk, még lehet jó. És ez a regény tényleg jó.

Amikor elkezdtem olvasni, még nem tudtam, hogy mire számíthatok, hiszen csak a fülszöveget ismertem és azt, hogy a történet valamelyest hajlik a sci-fi irodalom felé. Ahogy haladtam előre, igencsak elgondolkodtam, hogy esetleg félbehagyom, hiszen René Barjavel stílusa és történetmesélése teljesen olyan volt, mintha egy filmet háromszoros sebességgel néznék. Az események pörögve követték egymást, látszólag minden összefüggés nélkül. A szereplők bemutatása hiányzott, inkább csak egy-két soros ismertető leírás jelent meg, de az sem mindenkiről. Mikor már nem tudtam követni, hogy ki-kicsoda, hol és mikor vagyunk, akkor kicsit elcsüggedtem. A regény egyharmada ebben a felpörgött tartalmi összefoglalóban sűrített be 17 évet, és ezt követően megállt, lelassultak a dolgok és lassan kezdett kibontakozni az eddigi események ok-okozati viszonya. És attól a pillanattól kezdve a könyv letehetetlennek bizonyult.

A történet középpontjában Jeanne és a nagy Titok áll. Jeanne, a harmincas évei közepén járó asszony megtalálja az igaz szerelmet, Roland személyében. Amikor ez a tűz a legnagyobb lánggal lobog, egy mesterségesen gyújtott másik tűz elragadja tőle Rolandot, akinek testét nem találják meg a kutatólaboratórium romjai alatt. Jeanne érzi, hogy szerelme nem veszett oda, csak éppen nincs semmilyen szál amin elindulhatna. Felkerekedik hát, időt és pénzt nem sajnálva, felkutatni Rolandot, legyen az bárhol és bármilyen állapotban. Nyomozása során viszont állandóan falakba ütközik és egy nagy Titokkal kerül szembe.

A történet másik szála: 1955-ben Nehru indiai államfő egy rejtélyes telefonhívást kap apja régi ismerősétől, Sri Bahanbától, melyben azt közlik vele, hogy “a világ sorsa – és talán még annál is több” függ attól, hogy milyen gyorsan tudnak lépni, hogy megvédjék a Titkot, mely Bahamba birtokába jutott. Nehru nem késlekedik és sorban felkeresi a világ vezetőit, hogy segítséget kérjen. Magánrepülőjét mindig követi egy másik is, melyről soha nem száll le senki, mindössze annyit lehet róla tudni, hogy utasa egy kék és barna színben pompázó pillangó. A megbeszéléseket követő 1-2 évben egyre több tudósnak veszik nyoma, néha a családjukkal együtt. Egyesek rejtélyes tűzeseteknek esnek áldozatul, mint Bahanba és Rolnad, míg mások repülőgép szerencsétlenségben, hajótörésben vagy éppen közúti balesetben tűnnek el nyomtalanul. A kémtevékenységek is felerősödnek, miközben látszólag értelmetlen parancsokat kell végrehajtaniuk a katonaságnak és a titkosszolgáknak is.

Jeanne egyre jobban belegabalyodott az egymásnak ellentmondó információkba, de 1972-ben végre úgy érezte, hogy Roland közelébe jutott. Nixon, amerikai elnök felajánlotta neki a segítségét, azzal a kitétellel, hogy ha él ezzel a lehetőséggel, soha nem láthatja többé a családját. Jeanne, ha nehéz szívvel is, de elfogadta a felajánlást, annak ellenére, hogy nem tudhatta, valóban Rolandhoz vezet ez az út vagy a biztos halálba, hogy végleg félreállítsák mert túl közel került a Titokhoz.

Ez az a pont, ahol az történet lelassul és a regény maradék háromnegyed része mindössze kb. egy évet ölel fel. Elénk tárul a Titok mibenléte mellett az elmúlt 17 év eseményeinek oka és célja is, hogy egy összefüggő egészet alkosson.

René Barjavel kitűnően vegyítette a valóságot a fikcióval. Azzal, hogy szereplői körébe emelte Nehrut, Kennedyt, Mao Ce-tung-ot, Eisenhowert, Hruscsovot, Brezsnyevet, II. Erzsébetet, De Gaulle-t és még egy pár politikai vezetőt, akik 1955 és 1972 között porondon voltak, csak erősítette az összeesküvés-elmélet hitelességét. A tényeken nem változtatott, mindössze a hiányzó részeket töltötte ki.

A Titok mibenléte ötletes és igen érdekes kérdéseket vet fel az olvasóban. A technikai részletek jól kidolgozottak. Olvasás közben többször is fennakadtam bizonyos dolgokon és úgy éreztem, hogy most megtaláltam a gyenge pontot, mely az egész elméleti felépítményt romba dönti. Már tervezgettem, miként fogom boncolgatni és elemezni a hiba mibenlétét, azonban Barjavel mindig kifogott rajtam, azzal, hogy pár oldallal később magyarázattal szolgált, mindig mindenre.

Nem hagyott pihenni, hiszen azzal, hogy lassított és a múlt eseményeit magyarázta, nem feledkezett meg a folyamatban lévő történet kihegyezéséről sem. Mindig a legjobb helyen alkalmazta a fordulatot, mely lendületbe hozta az eseményeket és az agyamat is. Olyan csavarokat alkalmazott, melyek csak kicsiben módosították a bejárni kívánt utat, mégis egy teljesen más végkifejlet felé sodorta a szereplőket.

Ami számomra kicsit furcsa volt, hogy senkit sem ismerhettem meg jobban, mindenkiről csak felszínes képet kaptam. Mégis, a jellemvonások annyira emberire sikerültek, hogy teljes mértékben bele tudtam élni magam a történetbe. Maga Jeanne és Roland szerelme a kitartás és a tűz ellenére sem rugaszkodott el a földtől és nem torkollott “Rómeó és Júlia”-féle tragikomédiába, ami kizökkentett volna.

Egy üde színfolt ez a regény az irodalom egén, annak ellenére, hogy tele van tragédiával. Stílusában és történetvezetésében teljesen más, mint amihez hozzászoktam és talán ennek is köszönhető, hogy ennyire megtetszett és magával tudott ragadni.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, függetlenül attól, hogy sci-fi vagy krimi (kémregény) rajongó az illető. Mindössze csak egy valamire figyelmeztetem az olvasót: ne hagyja abba a regény olvasását még legalább az egyharmadán túl nem lesz, akármennyire is zagyvaságnak tűnik a történet, hiszen később mindenre magyarázatot fog kapni. Ha a holtponton túljutott, onnantól kezdve biztosíthatom, hogy esze ágában sem lesz letenni a könyvet.

A regény várható megjelenése: 2015.05.29

Az új kiadás borítója már igazodik a tartalomhoz, és aki az éj leszálltával rátekint, felfedezhet valamit, amit a fény elrejt a szem elől.

A kötetet köszönöm az Athenaeum Kiadónak.

ISBN: 978 963 293 420 4
Athenaeum Kiadó, 2015
Terjedelem: 352 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft

A kötet megrendelhető (előrendelhető) közvetlenül a kiadói csoporttól is, IDE kattintva.