Aki rendszeresen olvassa az oldalt, annak már nem ismeretlen Izolde Johannsen neve, hiszel írtam már A kárhozat éjjele misztikus sorozat két kötetéről (Róma és Anglia). Most viszont egy teljesen más oldaláról ismerhetjük meg az írónőt, mégpedig A Kobzos éneke fikciós sorozatnak köszönhetően. Ennek első, bemutatkozó kötete 2014-ben jelent meg A titokzatos felcser címmel. A történet annyiban fikciós, hogy egy föld-szerű bolygón játszódik, valamikor a XV. században. A regény főszereplője, Sebastian, egy húszas évei elején járó fiatalember, aki a város nyomornegyedében él és tevékenykedik, felcserként. Nagy tiszteletben áll nevelőapjával együtt, hiszen logikus gondolkodásával és megszerzett tapasztalatával a kórságok, betegségek és sebek nagy ismerője és gyógyítója. Sebastian éli a legények gondtalan életét, még egy napon nem találkozik Charlotte-val, a szépséges fiatal lánnyal, akibe egyből beleszeret. Szerelmük azonban akadályba ütközik, hiszen Charlotte egy hóhér lánya és az íratlan törvények értelmében, hóhér leszármazottja csak hóhér famíliából választhat párt magának. Sebastian elhatározza, ha törik, ha szakad, megtalálja a kiskaput, amit kihasználva nőül kérheti szerelmét. Időközben nevelőapja, a halála küszöbén egy szörnyű titkot bíz a fiatal felcserre, mely alapjaiban változtathatja meg Sebastian életét. Felkerekedik hát, hogy utánajárjon a titok igazságtartalmának és ezzel megkezdődik kalandos útja az ismeretlenbe.
Régóta váratott már magára ez a könyv, de mindig amikor a kezembe került, kicsit elhalasztottam az olvasását. Ennek csak egy oka volt, mégpedig, hogy romantikus jelzővel illették. Végül csak rászántam magam, hogy elolvassam, és úgy voltam vele, ha nagyon csöpögős lesz, akkor legfeljebb félbehagyom. Lassan azonban rá kellett jönnöm, hogy Izolde szóhasználatában kicsit mást jelent a romantika, hiszen egy izgalmas, kalandos és részben ismeretterjesztő történet tárult elém. A középpontban nem Sebastian és Charlotte szerelmi története helyezkedik el, ez inkább csak egy vezérfonálul szolgál az eseményekhez. Az igazi veleje a regénynek, a kalandba ágyazott kórtörténeti utazás, melynek minden egyes megállójában egy újabb betegség vagy ragály bukkan fel. Sebastian szinte vonzza a kórságokat, és minden egyes helyen ahol megfordul más-más ismeretlen kórral kell szembenéznie.
A történet alapjául a XVIII. század orvostörténeti esetei szolgáltak. A téma annyira nem is meglepő, ha tudjuk, hogy az írónő az egészségügy berkeiben éli mindennapjait. A sok kutatás és a kollégák ötletei, segítsége vezetett ahhoz, hogy a regényben leírt esetek valósághűre sikerültek, aminek köszönhetően az olvasó nem zökken ki. Minden egyes esetben a logikus gondolkodás és a kor ismeretei alapján vannak feltárva a betegségek és azok gyógymódjai, kezelései. Olvasás közben, akaratlanul is párhuzamot állítottam a regény és Robert Merle: Francia história kötete között. Azonban a gyógyítás szempontjából lényeges különbségek adódtak, hiszen Merle főhősét, Pierret olyan kísérletező orvosként mutatta be, aki 100-200 évvel megelőzte korát. Még Izolde Johannsen kikerülve a csapdát, egy fikcióba ágyazta a történetét, mégis ragaszkodott a XVIII. századi ismeretek hű ábrázolásához.
A kórtörténeti utazás mellett azért marad hely a humornak és az izgalomnak is, hiszen minden egyes faluban, városba vagy tanyán újabb emberekkel és azok hétköznapjaival ismerkedhetünk meg. Bepillantást nyerhetünk a nyomornegyedek mindennapjaiba, az útonállókkal vívott csatákba, sőt még egy furcsa kolostorban is eltölthetünk egy éjszakát. A kalandos utazás nem hagyja unatkozni az olvasót, és minden egyes megállóval közelebb kerülünk a titok feltárásához is.
A regény azonban egy mélyebb gondolatot is érint, mégpedig a születéssel járó jogokat, kötelezettségeket. Napjainkban előszeretettel hangoztatják, hogy mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik (csak vannak egyenlőbbek). Azonban nem mindegy, hogy az ember egy gazdag családba, vagy éppen egy nyomortelep kellős közepére születik. Régebben, mikor még nem volt “egyenlőség”, nagyon is meghatározó volt, hogy ki milyen családba érkezik, hiszen egy hóhér fia előtt nem volt választási lehetőség, követnie kellett apja nyomdokait és felnőve átvenni helyét. Kiugrási lehetősége nem volt. Pedig ha belegondolunk, egy hóhér és egy felcser közel azonos anatómiai tudással rendelkezett, mindössze egyetlen lényeges eltérés volt köztük, mégpedig, hogy az egyik kínzásra és ölésre használta fel ezt a tudást, még a másik gyógyításra és a halál elleni harcra. Ennek a különbségnek köszönhetően a megítélésük is teljesen más volt. A hóhér família a falu vagy a város szélén élt, szegénységben és az emberek kerülték a velük való érintkezés minden formáját, még a felcserek köztiszteletben álló személyek voltak és mindenki hallgatott rájuk.
Látható, hogy Sebastian és Charlotte között mekkora szakadék tátongott. Átívelése nem egyszerű dolog, hiszen felcserünk nem mehet el hóhérképzőbe, hogy kitanulva a mesterséget esetleg befogadja a kitaszítottak társadalma. Meg különben is, aki egész életében a halál ellen harcolt, az hogy adhatná fel ezt a küzdelmet és állna át a hivatásos gyilkosok oldalára? Persze azért van egy megoldás amivel ez a szakadék áthidalható, de ehhez először le kell rántani a leplet a titokról.
A regény végeztével kíváncsian várom a sorozat következő kötetét is, mely még idén nagy valószínűséggel meg fog jelenni A Lamarr-ház átka címmel. A fülszöveg alapján izgalmas és hátborzongató történetnek ígérkezik.
A kötetet köszönöm Izolde Johannsennek.
ISBN: 978 963 089 816 4
Undergound, 2014
Terjedelem: 360 oldal
Bolti ár: 2999,- Ft
A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól, IDE kattintva.
