“2021. november. Amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Az időutazás napját ünneplik, az első pillanatot, ameddig vissza lehet utazni a jövőből.” – áll a fülszövegben. Már ennyi információ alapján le kell szűrnünk, hogy a jövő nemcsak megváltozott, hanem folyamatosan módosul, hiszen ha elérhető bárki számára az időutazás élménye, akkor megszűnik minden biztos pont a jövőben.
A fenti gondolat köré építette Brandon Hackett a történetét. Az időfolyam változással azonban együtt jár az összeomlás is, hiszen minél többször és minél nagyobb mértékben módosul a jövő, annál több energiára van szükség a változások elvégzéséhez. Ennek is köszönhető, hogy az első időgép megépítését követően az időfolyam a XXXII. századra összeomlott. Az időutazások számának növekedése és a változások négyzetes emelkedése egyre közelebb hozza az összeomlást az időutazás pillanatához.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Maradjunk még 2021. november 5-nél, amikor még Ádám és Enikő a Blahán ül az autóban a piros lámpánál. Még minden a normális mederben zajlik, és Ádám éppen azon morfondírozik, hogy hogyan egyengesse nyolcéves fiát, Bálintot az élet ösvényén, hogy felnőve sikeres ember legyen belőle. De éppen a gondolat közepén, hirtelen mindenhonnan emberek tűnnek fel a semmiből, furcsa ruhákban, szarvval vagy éppen farokkal. Elérkezett az időutazás pillanata, amikortól kezdve Ádám eddigi merengése teljesen feleslegessé vált.
Gondoljunk bele, ha bárki számára elérhetővé válik az időutazás, akkor a mai értelemben vett társadalom egy szempillantás alatt megszűnik létezni. Összeomlana a tőzsde, a termelés és a kutatás is feleslegessé válik, hiszen a jövőből bármilyen technológia áthozható a mába. De itt vannak a paradoxonok is: ha senki nem fejleszt ki semmit, akkor az a jövőben mégis hogy valósul meg? Ha pedig valaki feltalál valamit, az már a feltalálás pillanata előtt is rendelkezésre állna, akkor meg minek vele vacakolni? Ezeket a paradoxonokat járja körbe Hackett a regényben, egy izgalmas családi időutazás keretében, ahol válaszokat kaphatunk a kérdéseink többségére.
A történet elején még kapkodjuk a fejünket, hiszen minden új és értelmezhetetlen. Ádámot magával ragadja egy időutazó, miközben Bálintért siet az iskolába. Majd egy kevéske időugrálást követően összefut Enikővel, aki a megmentésére siet. Mint kiderül, Enikő már egy éve keresi Bálintot és Ádámot az időfolyamban, de a gyereknek hűlt helye. Így Ádám visszatér az időutazás napjára, hogy az első pillanatban már a fia mellett legyen és megmentse. De hiába is próbálkozik, minden kísérlete kudarcot vall.
Nem szeretném lelőni a poént, így inkább nem mélyednék bele a további tartalom ecsetelésébe. Az az egy biztos, hogy igen izgalmas és eseménydús a történet. Szerencsére az író megtalálta azt a fogást az időfolyamon kívül, amivel nyomon követhetjük az eseményeket, anélkül, hogy állandóan azon gondolkodnánk, hogy melyik időben és helyen is járunk. Annyit azonban elárulhatok, hogy Ádám és Bálint központi szerepet játszik a történetben.
Az összeomlás megakadályozása a fő cél, azonban erre nem sok esély mutatkozik. Az egyetlen megoldás az lenne, ha magát az időutazást szüntetnék meg, mégpedig úgy, hogy megakadályozzák az időgép feltalálását. De erre vajmi kevés az esély, hiszen nem lehet korábbi időpontba visszautazni az időben, mint az időgép feltalálásának pillanat. És különben is, mi tartóztathatja fel a fejlődést? Legfeljebb elodázható lenne egy pár hónappal, évvel, évtizeddel, de nem tovább. Erre jó példa magának a telefonnak is a feltalálása, amit egymástól függetlenül ketten is feltaláltak és egyazon napon szabadalmaztatták. A fejlődés nem feltartóztatható, ha adottak a körülmények. De akkor mégis milyen más lehetőség lenne az időfolyam összeomlásának lelassítására vagy megakadályozására?
Izgalmas kérdések, izgalmas válaszokkal. Azonban nem kell megijedni, hiszen az író nem képletek segítségével tárja elénk a problémákat és a megoldásokat, hanem elméleti fejtegetésekkel és azok bemutatásával. Egyes paradoxonokat elegánsan megkerül és még magyarázatot is kapunk rá, míg az így megváltozott fizikai törvényszerűségeknek újabb és újabb bizonyítékait tárja elénk.
Mindössze egy problémám van a történettel, hogy a végére átalakult igazi hollywoodi akciófilmmé, ahol egymást érik a meglepő fordulatok. Pedig az elején még szépen lehetett követni a szereplők életútját és az őket mozgató rugókat. A végére pedig nem maradt más, mint harc, harc és harc. Nincs különösebben bajom azzal, ha a történet vége felé számíthatunk egy nagyobb összecsapásra, de amikor Rambo módjára egyedül száll szembe a főhős a világgal, az egy kicsit sok már nekem. Igaz itt nem teljesen egyedül történt a szembeszállás, de ez nem változtat túl sokat a dolgon.
Mégis azt kell mondanom, hogy ez a regény kiemelkedik a többi időutazós sci-fi közül, hiszen a felvázolt problémával most találkoztam először. Hackett meg tudott lepni már az első pillanattól kezdve, és amíg nem ment át akciófilmbe az egész, addig folyamatosan értek a meglepetések és rácsodálkozások. Azonban a feltaláló személyét illetően valahogy nem sikerült akkora durranást elérnie, mint amekkorát kellet volna. Valahogy kilógott a lóláb, de nem tudnám megmondani, hogy pontosan hol 🙂
Kíváncsian várom a folytatást, hiszen érdekel, hogy végül sikerül-e megakadályozni az időfolyam összeomlását, és ha igen, akkor hogyan. Valamint még jó pár kérdés maradt nyitva, amire remélem, hogy a válaszok megtalálhatóak Az időutazás tegnapja kötetben.
ISBN: 978 615 5442 47 6
Agave Könyvek, 2014
Terjedelem: 304 oldal
Bolti ár: 2980,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.
Pingback: Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja