Nemrégen jelent meg A kárhozat éjjele sorozat harmadik része, Franciaország címmel. Ezúttal Caspar kalandozásait a XIII. század elejétől a XV. század végéig követhetjük nyomon. A cím kicsit félrevezető, ugyanis a történet nagy része nem csak Franciaországban játszódik.
Bevallom, kicsit félve vettem a kezembe a kötetet, ugyanis a Róma és az Anglia után, amelyek izgalmas korokban játszódtak, a XIII.-XV. század közti francia és angol történelem nem tudott lázba hozni. Ez a korszak mint egy sűrű ködöt alkotva létezik a fejemben, ahol Lajosok, Edwardok, stb.. váltogatták egymást a trónon, miközben a két nép folyamatosan egymásnak feszült és tologatták az államhatárokat. Amikor pedig éppen nem egymást vágták halomba, akkor belső viszályok tizedelték a katonákat.
Mivel történelmi fantasyről van szó, így reménykedtem abban, hogy a száraz adatok és az egymással acsarkodó trónkövetelők hisztis háborúzásai mellett kapok valami izgalmas és érdekes történetet is. A kötet elején még kicsit lassan haladtam, de olyan 15% környékétől egyszerűen beszippantott Caspar és Ralph története.
Nem azt mondom, hogy a feldolgozott korszaknak nincsenek izgalma és érdekes időszakai, de a sok hasonló név és családi egybefonódások egyszerűen követhetetlenné tették számomra az eseményeket. Úgy éreztem néha magam mint Raplh, aki szóvá is tette ezeket a bonyolult kapcsolatokat:
– A neveket már csak megjegyezni is nehézségbe ütközik. Remélem, holnap nem kell felmondanom neked az egész családfát
Az írónő azonban mindig meg tud lepni és olyan érdekes tényeket csempész a történetbe, amit csak ritkán olvasni a történelemkönyvek lapjain. Ennek és az egyes események kidomborításának köszönhetően már nem is volt annyira száraz ez az időszak sem. Viszont részben csalódott vagyok, ugyanis egyes eseményeket csak érintett a regény, pedig ezekre lettem volna igazán kíváncsi. Ezek közé tartozik a Templomosok elfogása és bebörtönzése 1307. október 13-án, pénteken. Jó lett volna kicsit belopózni a zárkákba és elbeszélgetni a templomosokkal. Áttekinteni a történetüket, keresztes lovagokként és mint a Rend tagjaiként. Persze ez óhatatlanul azzal járt volna, hogy egyoldalúan közelítettünk volna a Rendhez, miközben 700 év alatt sem sikerült teljesen rekonstruálni ezeket az eseményeket. Jacques de Molay, a Templomos Lovagok 23. és egyben utolsó nagymesterével azonban sikerült Casparnak pár szót váltania.
Szerencsére a rózsák háborúját nem tárgyalta részletesen a regény, mindössze annyira, amennyire az olvasó még el tud merülni a történelem ezen zavaros időszakában. 
Persze, lehet vitatkozni, hogy kinek mi érdekes ezen időszakból és mit kellett volna jobban kibontania az írónőnek, és mit kellett volna csak érintőlegesen említenie. Úgy érzem, magamból kiindulva, hogy mindenki azt szeretné olvasni amit ismer vagy érdekli. Mondjuk, a rózsák háborúját is meg lehet izgalmasan írni, de ahhoz az kellene, hogy az egész regény ezzel az időszakkal foglalkozzon, az előzményeket is ideértve.
Ne feledjük, hogy ez egy fantasy regény, ami a történelmet nem hivatott megmásítani és vámpírjai, illetve alakváltói nem tevékeny részesei az eseményeknek, mindössze szemlélői. Mondhatnánk azt is, hogy egy párhuzamos történetet mond el, ahol az egyik vonalat a történelem képviseli, a másikat pedig Caspar története, amik bár megközelítik, de soha sem metszik egymást.
Végül térjünk rá arra a bizonyos másik vonalra. A kelta és germán vámpírunk története igen izgalmas és akciódús. Mind Caspar, mind Ralph fegyverrel a kézben mészárolja az ellenséget, néha ugyanazon oldalon, néha éppen egymás ellen. Mivel csak éjszaka mutatkozhatnak, így az elhúzódó csatáknál vagy az éjszakai ostromoknál lehetnek jelen. Azonban ne feledjük hű szolgáikat, a farkasembereket és egyes alakváltókat. Nekik köszönhetően nappal is ott lehetünk a csatatéren. Mégis ami legjobban megfogott ebben a furcsa famíliában, az az összetartozás. Bár a lények között van egy bizonyos hierarchia, mégis erősebb kötelék köztük a hűség és a barátság. Ralph és az ő “fülesbaglya” közötti kapcsolat az igaz barátságot jelképezi. Kicsit úgy is éreztem, mintha ebben a kötetben Caspar és a többi alakváltó egy kicsit háttérbe szorult volna. Ráadásul Ralph “modernebb” viselkedése és szójárása jobban kiemelte ebből a közegből őket, mintha az írónő ezzel érzékeltette volna, hogy ők csak külső szemlélők, még akkor is, ha aktív részesei a csatáknak, de nem a történelem alakulásának.
Annyit elárulhatok, hogy az előző kötetekből megismert farkasemberek nagy része a regény elején kiíródik a történetből. Ami nem meglepetés, hiszen nem örök életűek, mint a vámpírjaink, csak hosszabb idő adatott nekik. Természetesen nem marad űr a helyükön, mert újabb szereplők jelennek meg a történetben. Viszont valami mintha megváltozott volna. Az egész csapat szinte családként funkcionál és érezni lehet az aggódást körükben, ha valamelyikük veszélybe kerül. Ennek köszönhetően sokkal közelebb kerülnek az olvasóhoz és minden egyes alkalommal, amikor a halál közelít, az olvasó szíve összeszorul és elindul egyfajta drukk az illető megmentéséért.
Ha pár mondatban kellene értékelnem a kötetet, akkor azt mondanám, hogy a történelmi rész nem tudott annyira lekötni, mert ez az időszak nem tartozik a kedvenceim közé. A vámpírjaink és alakváltóink története szerencsére ki tudta tölteni azt az űrt, amit az előző hagyott néha maga után. Ez egyéni vélemény, és biztos vagyok benne, hogy akinek a kedvence a XIII. és XV. század közti angol-francia torzsalkodás, az élvezettel fogja forgatni a könyvet. Mi többiek pedig kíváncsian várjuk a folytatást, ahol Caspar száműzetése leteltével, ismét Itália földjére kalauzol el bennünket.
A kötetet köszönöm Izolde Johannsennek.
ISBN: 978 963 12 5198 2
Underground Kiadó, 2016
Terjedelem: 526 oldal
Bolti ár: 3500,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.
Olvass bele!
Mások pedig így látják:
– Könyvek és regények világa
