Végre a magyar olvasók is kezükbe vehetik a Delelő Univerzum ciklus első kötetét, cenzúra és Lenin szobrok nélkül. Az első kiadás óta (1961) igen nagy változáson ment keresztül a novellafüzér. Az elmúlt több mint ötven év alatt többször is változott a tartalma. Idővel kerültek bele új novellák, amik beleillettek a Delelő Univerzumba, illetve ki is kerültek bizonyos írások vagy részek, melyeket a cenzúra nyomására voltak kénytelenek beletenni egy-egy kiadásba a szerzők.
Aki olvasott már a Sztrugackij testvérektől, nagy valószínűséggel belefutott egy-egy kötetbe, ami a Delelő Univerzum ciklus részét képezi. Ezek a hosszabb-rövidebb írások külön-külön is olvashatók és érhetőek. Jómagam eddig a Lakott szigetet és a Nehéz Istennek lenni regényeket olvastam a ciklusból. Mindkettő különálló regény, mindössze annyi a kapcsolat köztük, hogy az idegen bolygót meglátogató ember(ek) egyazon jövőbeli Földről származnak. Mégis, felkeltette a kíváncsiságomat, hogy milyen is lehet az a Föld! A Hazatérés most megadta rá a választ.
A kötet, mint ahogy már említettem, ez lazán egymáshoz kapcsolódó novellafüzér. A XXII. századba repít el bennünket a szerzőpáros, a tökéletes társadalomba, ahol a fizikai munkák nagy részét robotok végzik, így az emberek az őket foglalkoztató dolgokra koncentrálhatnak. Igen, ez a megvalósult kommunizmus, ahol nincs pénz, nincs bűnözés, nincs éhínség és nincs magántőke, így a tudomány szabadon fejlődhet, mindenféle politikai akadályoztatás nélkül.
A Sztrugackij testvérek egy elegáns huszárvágással intézték el az imperializmusból a kommunizmusba vezető utat. Szergej Kondratyev és Jevgenyij Szlavin űrhajós egy szerencsésen félresikerült kísérletnek köszönhetően átlépte a fénysebességet. Az ikerparadoxon következtében, míg a két űrhajós az univerzumban száguldozott és bolygókat fedezett fel, addig a Földön több mint száz év telt el. Visszatérésükkor meglepődve tapasztalták a végbement változásokat. Elbűvölte őket a technika ilyen mértékű előrehaladása, de egyben meg is rémültek ettől, hiszen őskövületnek számítottak és nem is tudták hogyan fognak beilleszkedni ebbe az új társadalomba.
Amikor a kezembe vettem a kötetet, akaratlanul is Stanisław Lem: Visszatérés című regénye jutott eszembe, ahol az alapszituáció megegyezik. Azonban Lem regényében az emberiség, bár technikailag nagyot fejlődött, letett az űr meghódításáról és elkényelmesedett, befelé fordult. Míg a Sztrugackij testvérek írása egy pozitív, utópisztikus világot vetít az olvasó elé.
A Molyon sok értékelést olvastam az 1966-ban megjelent Ugrás a jövőbe címet viselő kötetről, ami a Hazatérés cenzúrázott változata. Érdekes, hogy szinte mindenki panaszkodott a kommunizmus magasztalásáról szóló részekre. Bár én nem olvastam ezen régebbi kiadást, azt kell mondanom, hogy ezek a részek a Hazatérésből szinte teljesen hiányoznak. Persze érződik a köteten, hogy a novellák megszületésekor a szerzők még hittek a kommunizmusba, azonban ahogy előre haladunk a Delelő Univerzumban, egyre több társadalomkritikával találjuk szembe magunkat. Ez annak is köszönhető, hogy a Sztrugackij testvérek, akárcsak mindenki más is, lassan megtapasztalta, hogy a Szovjetuniónak nem sok köze van az igazi kommunizmushoz, akárcsak a mai Oroszországnak a demokráciához.
Ha sikerül elvonatkoztatni a fentiektől és a Sztrugackij testvérek szemüvegén keresztül nézünk a jövőbe, akkor egy igazán pozitív és elgondolkodtató olvasmánnyal lehetünk gazdagabbak. Engem teljesen feltöltött egy olyan jövő lehetősége, ahol az ember azzal foglalkozhat amivel szeretne, legyen az kutatás, oktatás vagy éppen bálnapásztorkodás. Azonban mielőtt azt hinnénk, hogy a novellafüzér mindössze a tökéletes kommunista társadalom bemutatása céljából készült, ki kell ábrándítanom az olvasót. Nem mindenki maradéktalanul boldog ebben a világban. Hiszen ha minden tökéletes lenne, akkor nem volna értéke a boldogságnak. Mindig van hová fejlődni.
Érdekes gondolatok is megjelennek egyes írásokban. Értelmes idegen lényekkel nem találkozhatunk, csak a hátrahagyott műholdjaikkal és pár épületükkel. Felmerül a kérdés, hogy kik voltak, vagy kik ők? Hol vannak? Miért nem találjuk meg őket, csak a nyomukat? Kihaltak? Ha igen, akkor mi történt velük és ez vár az emberiségre is? Vagy esetleg már jelen vannak és megfigyelnek bennünket? Mindössze arra várnak, hogy az emberiség elérje azt a fejlettséget, ami már lehetőséget ad a kommunikáció megkezdésére?
A Sztrugackij testvérek felvetik a halhatatlanság kérdését is, azaz a transzhumanizmus lehetőségét. Ami érdekes, hiszen az egész kötetben nem találkozunk humanoid kinézetű robotokkal és az agy térképét sem egy robotba próbálják feltölteni, hanem hatalmas háttértárolókba. Érdekes hozzáállás, hiszen nem esik szó arról, hogy az alany tudata is digitalizálható, vagy csak az agyában tárolt információk.
A Hazatérést nem feltétlenül kell elolvasnunk ahhoz, hogy a ciklus más köteteit megértsük, viszont igen sok kérdést tisztáz, ami esetleg felmerülhet az olvasóban. Én például nem értettem azt a mérhetetlen naivitást, ami Makszimot jellemezte a Lakott szigetben. Azonban a novellafüzér elolvasása után már tisztábban láttam, hogy milyen világból is került arra a bolygóra és mennyire nem értette az ott lévő társadalom működését.
A kötetben lévő novellákkal csak egy bajom volt: nem mindig tudtam, hogy ki kicsoda. Az orosz nevek valahogy nem tudtak megmaradni a fejemben, mert egyszer a vezeték+apai nevükön említette a szereplőket, egyszer keresztnevükön, néha pedig a becenevükön. Ráadásul egy-egy szereplő több novellában is megjelenik, összekötve az egyes elbeszéléseket, ezzel is valamiféle folytonosságot adva a történetnek.
Érződik egy kicsit a köteten, hogy itt még a Sztrugackij testvérek leginkább csak szárnypróbálgatásnak szánták az elbeszéléseket. Tele voltak lelkesedéssel és pozitívan látták a világot. Itt még nincs szó társadalomkritikáról, inkább csak a bizakodó jövőbetekintésről. Az is sokat elárul a kötetről, hogy több novella is ifjúsági lapokban látott először napvilágot. Ne lepődjön meg az olvasó azon sem, ha egyes elbeszélések ismerősnek tűnnek a kötetből, hiszen több már megjelent korábban a Galaktikában és antológiákban is. Mégis így egybekötve, felfűzve a Delelő XXII. századának fonalára, adja meg a Delelő Univerzum alapját.
Elolvasva a Hazatérést, kedvet kaptam a sorozat többi részéhez is. Eddig is a kedvenceim között szerepeltek a Sztrugackij testvérek, de ezzel kicsit előrébb hozom a Delelő Univerzum többi kötetét is a várólistámon.
Amit még szerettem volna megemlíteni a könyvvel kapcsolatba, hogy érdemes elolvasni az utószót is. Ebben ugyanis megismerhetjük a kötet sorsát, a cenzúrás mizériát, míg eljutott az első kiadásig, valamint az utóéletét, ahogy ki- és bekerültek újabb írások. Nem beszélve arról, hogy idővel eltűnt a cenzúra által szorgalmazott (értsd: követelt) Lenin szobor is az elbeszélésekből.
A sorozat további kötetei és ajánlott olvasási sorrendje a következő linken érhető el: Delelő Univerzum
A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.
ISBN: 978 615 5508 80 6
Metropolis Media, 2016
Terjedelem: 364 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft
A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.
