Sok kérdést felvet Cixin Liu (Liu Cihang) regénye amin érdemes elgondolkodni. Egy olyan történetet tár elénk, mely napjainkban játszódik, mégis visszanyúl a múltba és egy bizonytalan jövőt vizionál. Mindezt teszi úgy, hogy felhasználja a régi nagy sci-fi írók történeteit, kombinálja egy kis összeesküvés-elmélettel és megfűszerezi egy jó adag tudománnyal is. Ezzel az izgalmas vegyítéssel pedig éppen azt érte el, hogy ne csak a zsáner rajongói forgassák nagy megbecsüléssel a könyvet, hanem más olvasók is, akik szeretik az izgalmas történeteket. Az már egy másik kérdés, hogy mennyire veszi be ezen utóbbi olvasóknak a gyomra a tudományos fejtegetéseket és, hogy határt tudnak-e húzni a valódi tudomány és a fikció között. Bevallom, a határ megtalálásában én sem érzem túl biztosnak magam, hiába bújtam a netet folyamatosan 🙂
A történet visszanyúlik az 1966-ban kirobban Nagy Proletár Kulturális Forradalomig, aminek a célja az volt, hogy Kínát megszabadítsák a burzsoá befolyástól. Legalábbis hivatalosan ezt propagálták, valójában pedig a belső ellenséget próbálta eltüntetni Mao Ce-tung és a hozzá hű erők. Ennek a forradalomnak a valódi vesztese a kínai értelmiség volt, akik a gazdaság, oktatás és kultúra zászlóshajójának szerepét töltötték be. Ye Wenjie végignézte, ahogy apját, Ye Zethait a vörösgárdista diákok agyonverik. Zethainak csak annyi volt a bűne, hogy egyetemi fizikaprofesszorként olyan elméleteket tanított és vallott, melyet az akkori Kínában reakciósnak és nyugatinak tartottak.
Egy ugrás a mába, és megismerhetjük Wang Miao-t, aki egy nanotechnológiai kutatást végző intézet vezetője. Az első pillanatban két rendőr és két katona társaságában találkozunk vele, akik egy “visszautasíthatatlan” meghívásban részesítik. Wang Miao egy nemzetközi katonai- és tudós csoportban találja magát, ahol megkérik, hogy csatlakozzon a csapathoz, mely azt szeretné kideríteni, hogy mi áll a közelmúltban bekövetkezett tudósok halála mögött. Wang azonban nem kap megfelelő felvilágosítást, mindössze annyit tud, hogy a háború elkezdődött (miközben béke honol a Földön) és a rejtély megoldásához talán közelebb jutnak, ha Wang csatlakozik a Tudomány Határai szervezethez.
Attól igazán izgalmas a regény, hogy mi olvasók sem kapunk túl sok háttér-információt és Wanggal együtt kell kibogoznunk a szálakat. Maga Wang sem az a tettre kész Indiana Jones típusú tudós, aki kalandokba merészkedik. Elvállalja, hogy csatlakozik a Tudomány Határai szervezethez, de nem hiszi, hogy bármi közük is lenne a furcsa körülmények között meghalt tudósokhoz. Azonban egyszer csak rejtélyes, megmagyarázhatatlan dolgok történnek vele, amik kizökkentik a mindennapok egyhangúságából és miközben megpróbál ezeknek utánajárni, egy furcsa virtuális online játékba is belebotlik, aminek köze lehet az egész ügyhöz.
Egy zseniálisan felépített történet, ami nemcsak magával ragadja az olvasót, hanem gondolkodásra is készteti. Az összeesküvés-elmélet csak egy szál, amin a történet mozog, miközben olyan erkölcsi kérdések merülnek fel, melyeken a tudósok még ma is vitatkoznak. Az egy dolog, hogy a SETI segítségével figyeljük az univerzumot és megpróbálunk más intelligens lények nyomára bukkanni, de kérdés, hogy nekünk szabad-e üzeneteket küldenünk az űrbe? Milyen hatással lenne az emberiségre, ha kiderülne, hogy nem vagyunk egyedül? Nem szükséges találkoznunk idegenekkel, elég lenne csak tudomást szereznünk róluk, hogy teljesen megváltozzon az élet a Földön. Sok vallás alapja, hogy az ember a teremtés csúcsa, akit Isten a maga képére teremtett. Mi lenne ezekkel a vallásokkal? Új idegenimádó vallások jelennének meg? Milyen hatása lenne a gazdaságra egy kapcsolatfelvételnek? Melyik ország vagy csoport vállalhatná a közvetítő szerepet az emberiség és az idegenek között? Valóban erkölcsileg egy magasabb szinten állnak azok a lények akik kirajzottak? A legjobbra vagy a legrosszabbra kell számítanunk? Sok buktatója lehet az idegenekkel való kapcsolatba-lépésnek. Az egyiket ilyen lehetőséget talán Arthur C. Clarke: A város és a csillagok című regénye tárja fel legjobban. Azonban számtalan már lehetséges forgatókönyv is elképzelhető.
Azzal, hogy ezt nem egy angolszász vagy európai író meséli el, egy kis pluszt is kapunk. Betekinthetünk a kínai kultúrába is egy kicsit. Szégyen, nem szégyen, be kell vallanom, hogy igencsak keveset tudok Kínáról. A kulturális forradalomnak is a Wikipédián kellett utánanéznem, hogy egyáltalán tudjam, honnan indul a történet. Rá kellett döbbennem, hogy mennyire beszűkült a látásmódom. Ezt köszönhetem az oktatásnak is, aminek középpontjában az európai érdekek álltak és ezen a szemüvegen keresztül láttatták velem a történelmet. A mostani média pedig az angolszász szemüveget erőlteti ránk.
Ha már az angolszászoknál tartunk, akkor nézzünk rá közelebbről erre a kötetre. A könyv 2007-ben (2008?) jelent meg először Kínában. Nem kavart nagy port még le nem fordították angolra és 2015-ben meg nem nyerte a Hugo-díjat. (Pontosabban itthon nem hallottunk róla addig, miközben 2008-ban a legjobb sci-fi könyv volt Kínában.) Ezt követően nagy népszerűségre tett szert (nem indokolatlanul) és egyre több nyelvre lefordították. 2016-ban eljutott a magyar olvasókhoz is az Európa Kiadó jóvoltából. A regényt Pék Zoltán fordította angolról!!! Jól tudjuk, hogy a fordítás folyamán a legjobb szándék ellenére is történnek torzítások, nem beszélve arról ha egy fordítást fordítunk! Ráadásul az angolszász hegemóniának köszönhetően a kiadó arra sem vette a fáradságot, hogy az író nevét a magyar helyesírás szerint tüntesse fel a köteten (Liu Cihang), hanem átvette az angol írásmódot. Tehát a kötetben mindegyik név az angol helyesírás szerint került átírásra. Nem mintha problémám lenne Pék Zoltán fordítói munkásságával, hiszen nagyon jó fordítások kerültek ki a kezei közül (jobbak mint a saját írásai), de miért nem lehetett kínairól fordítani? Persze, olcsóbb és kevesebb munkával jár egy már befutott emberrel dolgozni, de mi van akkor, ha olyan jellegű torzítások léptek fel a fordítás során amik majd a második vagy a harmadik kötetben jönnek elő? Igaz, az is kérdés, hogy milyen háttér-megegyezések születtek a fordítás kapcsán, ugyanis ahogy látom a magyar fordítás és kiadás jogai nem Pék Zoltáné és az Európa Kiadóé, hanem a CEPIEC tulajdona.
Visszatérve a regényhez, vizsgáljuk meg egy kicsit tudományos szempontból is. Liu nem kevés energiát fektetett bele, hogy a tudomány mai állása szerinti elméleteket is elhelyezze a kötetben. Persze nem képletekkel zsúfolta tele a regényt, mindössze ismertetett az olvasókkal pár dolgot, amik közül aztán párat tovább is gondolt. Nehéz elválasztani a fikciót a valóságtól, de ennek ellenére felkelti az olvasó figyelmét. Pont azt a hatást váltja ki, ami a legtöbb mai sci-fi regényből hiányzik. Azt, hogy az olvasó ne csak a történetre figyeljen, hanem gondolkodjon is el a leírtakon és fűzze tovább az elméleteket, nézzen utána egyes dolgoknak és keltsen benne érdeklődét a tudomány iránt.
Nagyon jó bevezetése ez a trilógiának és kíváncsian várom a folytatást. Annak ellenére, hogy körvonalazható, hogy mi várható a második kötetben, remélem, hogy Liu meg tud lepni és újabb érdekes gondolatokkal tudja gazdagítani a története. Persze az is kérdéses, hogy mikorra várható a folytatás magyar nyelven, hiszen az Alexandra botrány érintheti az Európa Kiadót is, ugyanis a tulajdonosi körök egy végpontban csatlakoznak. Reméljük a legjobbakat és bizakodjunk, hogy akár már az idén a kezünkben tarthatjuk a folytatást.
Ha igazak a pletykák, akkor a kínai filmipar már nagy erőkkel dolgozik a trilógia megfilmesítésén és idén már a mozikba is kerül. A kérdés mindössze az, hogy a filmet bemutatják-e Kínán kívül is? Ha igen, akkor idén már mi is láthatjuk?
ISBN: 978 963 405 384 2
Európa, 2016
Fordította: Pék Zoltán
Terjedelem: 404 oldal
Bolti ár: 3790,- Ft
Mások pedig így látják:
– SFmag
– AntiGané
– Mandiner.sci-fi
