Amikor a Metropolis Media bejelentette a könyv megjelenését, a borítón megakadt a szemem. Kísértetiesen hasonlított China Miéville Vastanács című regényének a borítójához (hangulatában) , ami felbukkan a fülszövegben is. Mégis, ami miatt úgy éreztem, hogy el akarom olvasni a könyvet, az nem a történet ismertetése volt a hátlapon, hanem egyetlen félmondat: “A tökéletes trükk szerzőjének méltán világhírű regénye…”. Igen, A tökéletes trükköt nagyon szeretem. Egyszerűen lenyűgözött. Jó, be kell vallanom, hogy ezidáig csak a filmet láttam (de azt többször is) és a könyvet még nem olvastam. Ami késik, nem múlik. Viszont itt volt a lehetőség, hogy Priest egy másik regényén keresztül megtapasztaljam, hogy milyen író is.
Képzeljünk el egy várost, aminek a neve: Föld. A lakóinak nagy része még soha nem hagyta el a város falait. Nem tudják, hogy mi lehet odakinn, ugyanis a szigorú szabályok nem engedik, hogy kilépjenek a városból. Helward Mann számára megadatik ez a lehetőség, amikor felvételt nyer a Jövőfelderítő céhbe, ahol apja is dolgozik. Azonban, mielőtt a céh teljes jogú tagja lenne, le kell tudnia az inaséveit, melynek az első állomása a Sínfektető céh. Ekkor jön rá, hogy a város nem egy helyben áll, hanem mozog, ráadásul síneken mozgatják, hogy folyamatosan a titokzatos optimum környékén tartsák. Ahogy telnek a napok, egyre több furcsaságra jön rá Helward, amit a titoktartási esküje miatt nem fedhet fel a benti lakók előtt.
Priest kiváló mesélő, aki lassan építi fel a történetét és közben nem untatja az olvasót. Minden oldalon egy újabb titok kerül elő, aminek a megfejtése az olvasóra és Helwardra vár. Tehetsége leginkább itt mutatkozik meg. A világot együtt fedezhetjük fel a főszereplővel, akinek a mindennapjait és tapasztalatait nyomon követhetjük. Nincs itt egy nagyöreg, aki felvilágosítaná a fiatal tanoncot. Mindent “első kézből” kell megtapasztalnunk és jut időnk arra is, hogy eltöprengjünk rajta. A céhtagok mindössze arra buzdítják Helwardot, hogy kérdezzen és tapasztaljon. Aztán ha helyes teóriát állít fel a megszerzett ismeretek alapján, akkor megerősítést kap.
Tehát, a könyv elején nem tudunk semmit a városról és a titokzatos céhekről, melyek fővesztés terhe mellett kénytelenek titkukat megőrizni a bentlakók elől. Azonban nincs az a kedves, mézes-mázos fehérszemély, aki ne próbálna meg egy kis titkot kiszedni kedveséből, azaz Helwardból. Amikor ezeket a sorokat olvastam, eszembe jutott Az állatok nyelvén tudó juhász meséje 🙂 De milyen titkokat tudhat a kis inas, aki nem győz csodálkozni azon, hogy a város, amiben eddig élt, mozog. Csak akkor kezd közelebb kerülni az igazsághoz, amikor délre (a múltba) kell mennie, visszakísérnie három kinti nőt a saját falujába.
Priest világépítése fantasztikus. Minél több információhoz jutottam annál inkább próbáltam elképzelni ezt az univerzumot, ahol a Föld város lakói élnek. A kifordított világ egy érdekes elképzelés, ahol az optimum jelenti a normális világot, észak és dél pedig a jövőt és a múltat. Azonban, még a saját kis elmémben építgettem Priest világát, akadtak ellentmondások, amikkel nem tudtam mit kezdeni. Egyre több kérdés merült fel bennem, amikre nem mindig kaptam választ. Gyártottam a teóriákat, melyek ehhez a kifordított világhoz tudják igazítani a kérdéseimre adott válaszaimat, de ez nem mindig jött össze. Reméltem, hogy a végére ki fog tisztulni minden és magyarázatot kapok az anomáliákra.
A történet hiába magával ragadó és érdekes, a regény végén adott válaszok számomra nem kielégítőek. Több mint egy hete, hogy elolvastam a könyvet, de még mindig a fejemben forognak a gondolatok, amik megoldásra várnak. Többekkel folytattam az engem kínzó kérdésekről vitát, de megnyugtató választ nem kaptam. Egyesek szerint a magyarázat magától értetődik és el kell fogadni Priest teóriáját. Ok, elfogadom, de akkor beszélgessünk egy kicsit a szubjektív idő fogalmáról! Attól, hogy másképpen érzékeljük az idő múlását, attól mindannyiunk számára ugyan úgy kel fel a nap és nyugszik. Aki elolvasta a regényt, az tudni fogja, hogy mire gondolok. Aki még nem, az majd azon a ponton, amikor elér ehhez a részhez, szerintem szintén fel fogja tenni a kérdést. És nem ez az egyetlen ellentmondás, ami foglalkoztat. Nagyon szívesen megvitatnám ezeket az olvasókkal, akár egy kávé vagy sör mellett 😉
A regény végén kapunk egy magyarázatot az egész kifordított világra, ami bizonyos esetekben magyarázatot ad a dolgok miértjére. Apró mozaikok összeillesztésével a legtöbb felmerülő kérdésre megkapjuk a választ. Ehhez pedig az kell, hogy az ember figyelmesen, minden részletre odafigyelve olvassa a történetet, hiszen lehet, hogy egyetlen félmondatban ragadható meg a megoldás kulcsa. Tartok tőle, hogy én két félmondaton is átsiklottam, de eddig mások sem találták meg ezeket (vagy ha igen, akkor még nem osztották meg velem).
A regény először 1974-ben látott napvilágot, de egyáltalán nem érződik rajta az idő, hiszen egy kortalan világban játszódik. Felfedezhetünk azonban benne társadalomkritikát is, ami rávilágít arra, hogy a kizsákmányoló társadalmak menyire nem érzik magukat kizsákmányolónak mindaddig még a benne élő polgárok abban az illúzióban élnek, hogy egyenjogú tagjai a rendszernek. A fejlett társadalmak népességfogyása is terítékre kerül, annak ellenére, hogy a Föld városa csak a külső falukhoz képest jelent fejlett társadalmat. A titoktartások, a vezetés elhatárolódása a néptől, az autokrata vezetés kiüresedése, a látszat demokratikus intézkedések mind-mind előkerülnek a történetben.
Végre egy olyan regény került a kezembe, ami nem csak bólogatásra sarkall, hanem a szürkeállományomat is igénybe veszi. Ráadásul nagyon jó vitaindító is tud lenni a történet, ami igazi szócsatákat eredményezhet egy könyves klubban. Régen olvastam már olyan könyvet, ami egy hét múltán is nap mint nap az eszembe jut és elgondolkodtat. Bevallom, hogy nem sok kérdésre találtam meg a választ magányos töprengéseim alatt, de jó időnként visszatérni ehhez a kifordított világhoz és elképzelni benne az életet.
Akárcsak A tökéletes trükkben, Priest itt is matematikával és fizikával fűszerezi a történetet, hogy érthetőbb legyen a kifordított világ. Nem kell megijedni, nem egyetemi szintű fejtegetésekbe bocsátkozik, ráadásul, akinek így is nehezére esne megérteni a leírást, egy egyszerű google kereséssel már vizuálisan is kirajzolódik előtte a világ.
A történet részemről megérdemelné a maximális pontot, de a feloldatlan ellentmondások miatt egyet le kell vonnom. Ha lesz valaki, aki a kérdéseimre elfogadható válasszal szolgál, akkor visszavonom a pontlevonást. Tehát itt a lehetőség egy diskurzus elindítására, természetesen csak spoiler mentesen, vagy egy másik felületen.
Cristopher Priest felkerült azon írók listájára, akiktől szívesen olvasnék még több történetet. Remélem, hogy a Metropolis Media a jövőben több regényét is megjelenteti magyarul, hogy az olvasók megismerhessék ezen nagyszerű író munkásságát. Én minden esetre reménykedem és figyelni fogom a megjelenéseket.
A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.
ISBN: 978 615 5628 37 5
Metropolis Media, 2017
Fordította: Szente Mihály
Terjedelem: 324 oldal
Bolti ár: 3290,- Ft
A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.
