2997-et írunk, és York Ketchikan, az űrkalóz, egy átdorbézolt éjszakát követően a Tündöklő Nyár fedélzetén ébred. Kénytelen volt a saját hajóján tartani a bulit, ugyanis korábban a közelben lévő Űrállomás a Döglött Hernyóhoz területéről is kitiltották. A fejfájástól és a berendezésben okozott károktól eltekintve, azért szép napra ébredt, hiszen a Megrez rendszerben egy versenyt hirdettek, melynek York nem tud ellenállni. Csak később derül ki számára, hogy a Tízezer Szikla Menedéke által szervezett versenyen eddig még kívülálló nem nyert. Sőt, a jelentkezők túlnyomó részének ez az utolsó útja az életében.
A történet a Mysterious Universe (MU) világában játszódik, amibe most először kóstolhattam bele. Az események színhelye, a Földtől több mint hatvan fényévnyire, a Nagy Medve hét csillaga közül az egyiken van. A Megrez rendszerben nincsenek bolygók, csak aszteroidamezők. Az egyik ilyen mező a Tízezer Szikla Menedéke, melyet kínaik népesítenek be, és vonósugarakkal tartják egybe a halmazt, illetve akadályozzák meg, hogy egymással összeütközzenek. Kívülállókat nem engednek be a Tízezer Szikla Menedékbe, de ez York számára nem jelent akadályt, hiszen minden vágya az, hogy megtalálja a lányt, aki a látomásában megjelent a verseny alatt. A neve pedig Jádevirág.
Amikor nekikezdtem a regény olvasásának, még nem tudtam, hogy mire számíthatok. Annyi előzetes ismeretem volt, hogy egy sci-fi kalandregényről van szó, ahol a zsáner keveredik a misztikummal, és fantasy elemeket is tartalmaz. Igaz, hogy az utóbbi időben kezdtem a fantasy felé kacsingatni, de elképzelésem sem volt arról, hogy milyen az, amikor ezt sci-fivel kombinálják. A szkepticizmusom még most sem múlt el, hogy befejeztem az első kötetet. Valahogy úgy viszonyulok a mágiához, szellemekhez és alakváltókhoz, ahogy York is teszi: látja a jelenségeket, de nem tudja elfogadni mágiaként, és érzi, hogy bármelyik pillanatban lehullhat a lepel az illúzióról, és felsejlik a mögötte meghúzódó technika.
Az MU világában játszódó történetek elméletileg egymástól függetlenül is olvashatóak és érthetőek. Ahol utalás van másik regényre, azt lábjegyzetben megtaláljuk, egy kis magyarázattal kiegészítve. Ezt mi sem támasztja jobban alá, hogy A Fekete Sárkány Testvériség is megállja a helyét magában is (persze azért a folytatásra szükség van 😉 ). Karakterei kidolgozottak, és annak ellenére, hogy ez a York Ketchikan történetek 5. része, nem érezzük úgy, hogy a főhős személyiségét egy másik, előző kötetből kellene megismernünk. Ahogy haladunk előre a történettel, úgy ismerünk meg egyre több részletet York múltjából.
Mivel kalandregényről van szó, így az olvasó nem nagyon pihenhet, hiszen egyik esemény követi a másikat, és nincs megállás…talán csak egy helyen lassul le a történet, hogy átadja magát egy szerelmi szállnak, ami miatt fél pontot le is vontam. Ez pont annyira elegendő, hogy az ember vegyen egy nagyobb lélegzetet és utána belevesse magát a felpörgő események láncolatába. A sodró lendületet egy kicsit megakassza a sok kínai név, a történelmi és mitológiai alakok. Ennyi nevet egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni, ennek következtében nem is mindig tudtam, hogy ki az illető, aki megjelenik a színen, még nem kaptam információt a főszereplők reakciójáról. Szerencsére Anthony Sheenard azért könnyített egy kicsit a helyzeten, ugyanis Jádevirág házának személyzetét nem a kínai nevükön szólítja, hanem pl. Fűszerillat (szakácsnő), vagy Gyöngyharmat.
A felhasznált technológiák alapelveit nem ismerhetjük meg a regényből, mindössze funkcióikat. Ezekről is általában akció közben kapunk információt, vagy ha hosszabbra rúgna a leírás, akkor a bevetés előtt ismerkedhetünk meg vele, hogy ne akassza meg a gördülékeny cselekményt. A csaták és harcok leírásai, ami általában untatni szokott a “szakszavak” és katonai manőverek beiktatása miatt, itt szinte teljesen hiányoznak, így nyomon követhetőek az események. Ráadásul a becsempészett humornak köszönhetően még élveztem is 🙂 Sokan azt tartják, hogy a feszültség élét vesz el a humor. Itt a regény zamatát adja, ami azért is jó, mert az ember nem veszi túl komolyan magát, és a közbeszúrt beszólások, vagy éppen kiszólások emlékeztetik az olvasót, hogy egy kalandregénnyel van dolga, amit élvezni kell és nem töprengeni rajta.
A kínai neveken kívül ízelítőt kapunk a kínai történelemből is. A Tízezer Szikla Menedékét benépesítő kínai telepesek a múltban élnek, modern technikák között. Visszatértek őseik hitéhez (Konfuciusz, Buddha és taoizmus), miközben magas szinten tartják a műszaki fejlettségüket. Az egyensúly jól meg van teremtve a történetben, és szinte látjuk magunk előtt a pagodákat, a rizspapír falakat, valamint a föld alatt rejtőző elektronmáglyát, mely a központi fűtéshez szolgáltatja a meleget. Anthony Sheenard igen sűrű lábjegyzetekkel látta el a regényt, ami segíti a magyar olvasót a kínai történelemben, illetve a misztikában való eligazodásban.
Olvasás közben azon agyaltam, hogy a történetet jó lenne mozivásznon is megnézni. Az aszteroidamezők, a rajtuk lévő kis világok, mind megfilmesítésért kiáltanak. Végre lenne egy olyan mozifilm is, ami a látvány mellé történetet is csatol. Leginkább a víz alatti világra lennék kíváncsi, illetve a templom sziklára.
Az Excalibur keresése egy igazi kalandtörténet, mely a jövőbe repíti az olvasóját, miközben a múltról sem feledkezik meg. Egy sci-fi lovagregény, ahol a főhős szinte sérthetetlen, és bármilyen nagy kalamajkába is kerül, bízhatunk benne, hogy előbb-utóbb kivágja magát. Mégsem érezzük azt, hogy York sebezhetetlen lenne, vagy nem e világi. Humora, gondolkodása hétköznapivá teszi és éppen ezért szerethető. Jó, egy kicsit rasszista, és az eunuchok kárára is kicsit többet viccelődött, de épp ez a lényeg benne, nem szent és nem tökéletes.
Bár ez még csak az első kísérletem volt a Mysterious Universe világával, azt már borítékolhatom, hogy nem az utolsó. Évente legalább 2-4 kötetet el szeretnék olvasni azok közül, ami ebben világban játszódik, hiszen nincs is jobb, mint alkalomadtán kalandregényekbe merülni, főleg ha azok sci-fi környezetben játszódnak.
A folytatás (Az Excalibur keresése II. – A kard lovagjai) 2018 elejére várható, azaz a második, javított kiadás. Aki viszont nem tud addig várni, az levadászhatja antikváriumokban a 2001-es, első kiadást.
A könyvet köszönöm Szélesi Sándornak (Anthony Sheenard).
ISBN: 978 963 9940 54 3
Tuan Kiadó, 2017
Terjedelem: 435 oldal
Bolti ár: 3999,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.
