Véget ért a 2017-es év, és elmúlt a karácsony is. Mindenki kiélte a vásárlási szenvedélyét az ünnepek előtt, és a fa alatt is sokakat könyv várt. Az év első hónapjában általában kipihenik a kiadók az év végi hajrát és készülnek az új évre. Mi olvasók pedig elvagyunk a tavalyi újdonságokkal. Azonban nem áll meg az élet 2018-ban sem! A januári megjelenések száma alacsony, de azért van amit érdemes kívánságlistára rakni.
Két éve várom, hogy megjelenjen a Szilánkos-tenger trilógia harmadik kötete. Nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy az Athenaeum nem folytatja a sorozatot, pontosabban nem adja ki magyarul az utolsó részt. Végül, tavaly érkezett a bejelentés, hogy mégis megjelenik a Half a War – Az ütközet. Az idő múlásával, egyre közelebb került a megjelenés dátuma. Az utolsó információk szerint január 12-én már a boltokban lesz. Aki olvasta az első két részt, az már tudja, hogy mire számíthat. Aki viszont még nem találkozott a sorozattal, annak álljon itt a fülszöveg kedvcsinálónak:
“Skara hercegnő országa és benne minden, amit szeretett, a szeme láttára lett vérré és hamuvá. A trónörökös nem menekített onnan mást, csak a szavait, amelyekből azonban – megfelelően használva – a kardnál is veszélyesebb fegyver válhat. Ügyesen kell forgatnia őket, legyőznie félelmeit és élesre köszörülni elméjét, ha vissza akarja szerezni örökségét.
Az agyafúrt Yarvi atya hosszú utat járt be, míg nyomorék rabszolgából a király minisztere lett. Sok szövetségest szerzett, de sok ellenséget is. Majd szemben találta magát a legnagyobb hadsereggel, amit a hátán hordott a föld, mióta az elfek háborúba indultak az istenek ellen. Az ellenséges erőket vezető ember pedig nem imád istent, csak magát a Halált.
Van, aki harcra és hősi halálra született, mint Tüske, a harcos és Raith, a fegyverhordozó, másoknak viszont a fényben lenne a helyük, mint a kovács Brandnek és a fafaragó Kollnak. De amikor Háború Anya kitárja acél szárnyait, az egész Szilánkos-tenger éjbe borul, és a sötét ellen néha csak sötétséggel lehet felvenni a harcot.“
Csak csendben jegyzem meg: feléledt bennem a remény, hogy a Csontszüretet is folytatja a kiadó. Igaz, eddig semmi biztató információ nem támasztja alá.
A másik könyv, ami felkeltette az érdeklődésem, szintén az Athenaeum gondozásában jelenik meg, az Jennie Melamed: Lányok csöndje című regénye. Egyes híresztelések szerint, ez a regény túltesz Margaret Atwood: A szolgálólány meséjén is. Mivel Atwood regényét még nem olvastam (de itt vár a polcon a sorára), így nem lesz viszonyítási alapom. Talán nem is baj, hiszen nem valamihez képest kell megítélni egy regényt. A Lányok csöndjének már nekikezdtem, de még nem szeretnék elárulni semmit az első benyomásról. Inkább hozom a fülszövegét:
“Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten,de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!
Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.“
A harmadik könyvvel még nem tudom, hogy hányadán állok. Több ismerősöm is nagyon várja, hogy végre megjelenjen, és lassan én is elkezdtem vele szemezni, de még nem döntöttem. A Metropolis Media jelenteti meg Dave Hutchinson: Embercsempészek regényét. A kötet az Európa alkonya regényciklus első része. Izgalmasnak és érdekesnek tűnik a fülszöveg alapján, de szerintem alszom még rá egyet.
“Rudit gyermekkorától fogva érdekli a főzés. Az érdeklődésből hobbi lesz, abból pedig mesterség. Persze nem könnyen, konokság kell hozzá, nem is kevés. De Rudi kitartó, és végül konyhafőnök lesz egy lengyel étteremben.
Aztán alkalma adódik némi mellékes keresetre, de a dolog nem veszélytelen. És így csöppen bele Rudi egy olyan világba, ahol nem főzni kell, hanem kifőzni. Terveket, műveleteket, meg azt, hogy alkalmanként hogyan mentse a bőrét. Kiképzik ugyan, de meglepetések mindig akadnak. És olyankor bizony főhet a feje, nem is kicsit.
A szövevényes történések közepette szemünk előtt kirajzolódik egy olyan Európa képe, amely kísértetiesen emlékeztet a kényelmetlenül közeli múltra – különösen errefelé, a keletebbre eső végeken. Az „új” Európa nem különösebben vonzó: kerítések, határellenőrzések, gyanakvás, üldözés… Ismerős? Sajnos igen. Viszont talán létezik egy másik Európa is, amiről csak kevesen tudnak, és a titkot nem feltétlenül akarják másokkal megosztani…“
Az éves összefoglalómban említettem, hogy a jövőben, ebben a rovatban fogom bemutatni az aktuális havi olvasási terveimet. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem eshetnek be más könyvek soron kívül 😉
Lássuk, mi került fel a januári olvasási listára:
– Jennie Melamed: Lányok csöndje
– Joe Abercrombie – Half a War
– Csepella Olivér: Nyugat + zombik
– Ariela Grandi: Nanu
– Izolde Johannsen: Kalandor a tengeren (A Birodalom tengeri bástyái 3.)
