Még ki sem hevertük rendesen a Könyvfesztivált, már nyakunkon az Ünnepi könyvhét. Az aránylag csendes májust követően ismét maximumon mennek a nyomdagépek, hogy azt a sok újdonságot, amit a kiadók a könyvhétre terveznek megjelentetni, el is készüljenek. Már csak abban kell reménykednünk, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk és nem ázunk el ismételten, mint az előző években 😉
Nem volt könnyű dolgom, amikor megpróbáltam összeállítani a júniusi listát, hiszen jobbnál jobb könyvekre számíthatunk. Így kénytelen voltam pár címet lehúzni, de így is maradt bőven.
2014-ben indította útjára az Ad Astra kiadó az SF-antológiás kötetét, amit Szélesi Sándor szerkesztett: Falak mögött a világ (2014), 2045 – Harminc év múlva (2015) és Távoli kolóniák (2016). A tavalyi évben megszakadt a folytonosság és a kiadó is megszűnt. Szerencsére a Főnix Könyvműhely felkarolta a sorozatot, így a hagyományokhoz híven a Könyvhéten már kapható lesz a következő SF-antológia, Rés a valóság szürke szövetén címmel. Az antológiában olyan magyar írók novelláival találkozhatunk, mint Bukros Zsolt, Valyon Tamás, Demjén Zsófia, Fedina Lídia, Antal József, Márki István, Szilágyi Zoltán, Toochee, Jobbágy Tibor, Czinkóczi Krisztina, Hegedűs András, Somogyi György és Szélesi Sándor.
Megszokhattuk, hogy a sorozat minden egyes kötete egy adott témára reflektál, és nincs ez másképpen ennél a kötetnél sem. Igaz, a cím beszédes, de érdemes a fülszöveget is elolvasni:
“Mennyire vehetjük valóságosnak a minket körülvevő világot? Egy magunknak teremtett illúzióban élünk, vagy ha nem is abban, akkor az érzékelésünk nem elégséges a mindenség valódi természetének felderítéséhez? Esetleg nem is ismerhetjük meg a tér és anyag titkait, mert valaki vagy valakik szándékosan becsapnak bennünket mindezek káprázatával? Tizenkét sci-fi novellát tartalmaz a Főnix Astra Rés a valóság szürke szövetén című válogatása. Ezek az írások kalandosak vagy éppen elgondolkodtatóak, romantikusak vagy filozofikusak – egy a közös bennük: a tudományos háttér. Időben nem visznek messzire, a térben viszont némelyik a valóság határain túlra tekint, és arra keresi a választ, kik is vagyunk és mit is keresünk a világban.“
A magyar íróknál maradva, térjünk át szerkesztő kollégám (Scifi.hu), R. J. Hendon trilógiájának első kötetére, ami szintén a Könyvhéten fog debütálni, szintén a Főnix Könyvműhelynek köszönhetően.. Az Overtoun-trilógia első része Korcsok címmel fog megjelenni, és egy furcsa jövőbe repíti olvasóit. Ne tévesszen meg senkit a fülszöveg, ugyanis nem egy YA történetről van szó, hanem egy megrázó sci-firől. A regény felkerült a júniusi listámra, és ha minden jól megy, akkor még könyvhét előtt a bejegyzés is elkészülhet. Addig is álljon itt a fülszöveg kedvcsinálónak:
“Overtoun makulátlan, fehér épületei között nem nő egy árva fűszál sem. A természet és az ember harmóniája a ködös múlt homályába veszett, az állatok nem kívánatos lények, a város polgárai pedig irtóznak mindentől, ami a földben terem.
Rany, a tízéves kislány mindig is kívülállónak érezte magát Overtounban. Legszívesebben elrejtőzne az emberek elől egy sötét szobában, ahol egymagában lehet. Épp úgy, ahogy az a hányattatott sorsú kutya, akinek minden nap küzdelem az életben maradásért, és akivel hamarosan Rany sorsa is összefonódik.
A Korcsok megrázó utazásra hív az 5. évezredbe, ahol a messzi múlt emlékei még mindig kísértenek, és feje tetejére állítanak mindent, amit Rany addig igaznak vélt Overtounról.“
A Főnix Könyvműhely még egy regénnyel jelentkezik a Könyvhétre, ezzel is tovább erősítve a Főnix Astra brandjét. Ez pedig nem más, mint a Daedalus-trilógia második része, Az Enceladus-krízis. A trilógia első részét, A Daedalus-incidens-t már olvastam, így nem csoda ha várom a folytatást is 😉 Figyelem! A Fülszöveg spoilert tartalmaz az első részre vonatkozóan!
“A Mars rozsdavörös sivatagában összeütközött két dimenzió, amelyek a sikeres A Daedalus-incidens folytatásában arra rendeltettek, hogy újra találkozzanak. Shaila Jain alezredes megkapta álmai küldetését: másodparancsnokként az első emberek között lehet, akik megközelítik a Szaturnuszt. Csakhogy, amikor Jain és csapata megérkezik a célhoz az Armstrong kutatóhajó fedélzetén, váratlanul versenytársakra akadnak, és ez bonyodalmakhoz vezet. A kínaiak le akarják foglalni maguknak a Titán nyersanyagforrásait, és a Szaturnusz egy másik holdja, az Enceladus különös titkokat rejt jeges kérge alatt. Mindeközben a Földön a DAEDALUS-projekt az esetleges dimenziónkívüli betörések elleni védekezés módját keresi. Csakhogy, mások is keresik annak lehetőségét, hogyan nyithatnának kaput a világok között, és kezdenek türelmetlenné válni. Thomas Weatherby számára tizenkilenc év telt el, mióta másodtisztként szolgált a HMS Daedalus fedélzetén. Most a hetvennégy ágyús Fortitude kapitányaként segít legyőzni a francia flottát a Nílus torkolatánál, és Egyiptomtól a Szaturnuszig, a magukat xanoknak nevező különös faj szülőbolygójáig üldöz egy szökevény francia hajót. Mindeközben az alkimista Andrew Finch szövetséget köt Napóleon tudósaival, hogy kiderítse, miféle borzalmas szándéktól vezérelve szállták meg a franciák Egyiptomot. Martinez A Daedalus-incidens izgalmas folytatásában, Az Enceladus-krízisben szövi tovább két világa rejtélyekkel, intrikákkal és kalandokkal teli történetét.“
Ha már a sci-fi/fantasy crossovereknél tartunk, akkor nem mehetünk el szó nélkül Michael Walden: Eshtar – Harmadik könyve mellet, ami szintén a Könyvhéten fog megjelenni, a Metropolis Mediának (Galaktika) köszönhetően. Az Első könyvet nem is olyan régen olvastam és a története egyszerűen beszippantott. A júniusi várólistámra időhiány miatt nem került fel a regény, de még idén szeretném elolvasni a teljes trilógiát.
“A nagy sikerű trilógia befejező kötetében végre minden a helyére kerül. A több évszázadot felölelő történetben megismerhetjük Vittorya sorsát a kezdetektől egészen a döbbenetes végkifejletig, ám Mikael és Arkady sem pihenhet tétlenül, hiszen világuk a végső pusztulás küszöbén áll. Aurora félelmetes űrpilótaként tér vissza, alig néhány másodperc leforgása alatt több mint egy évtizedet öregedve. Valamennyi idősíkon háború dúl, és nemcsak az emberek meg a sötét istenségekként pózoló Férgek között, de belső, hatalmi harcok is gyengítik az emberek oldalát. Lehet, hogy hiába minden hősiesség és önfeláldozás? Lehet, hogy az események kimenetele így is, úgy is a rejtélyes időkovácsok kezében van?
Kalandok, szerelmek és összeesküvések az SF és a fantasy eme utánozhatatlanul egyedi ötvözetében, mely karddá kovácsolva egyetlen csapással vágja szét a történelem megmásíthatatlannak hitt szövedékét.“
A klasszikus sci-fi rajongók is örülhetnek, hiszen a Metropolis Media javított kiadásban jelenteti meg a Sztrugackij testvérek, Delelő Univerzumába illeszkedő regényét, a Végállomás: Amalthea-t. Ha jók az információim, akkor folytatásban először 2007-ben jelent meg a történet a Galaktikában (201, 202, 203). A fülszöveg alapján izgalmas olvasmánynak tűnik:
“A Tahmaszib fotonmeghajtású teherűrhajó létfontosságú készleteket szállít a Jupiter Amalthea nevű holdján létesített kutatóbázis számára, de egy meteorviharban megsérül, és az óriásbolygó viharos légkörébe zuhan. Legénységére emberpróbáló feladat vár, ha újra működőképes állapotba akarja hozni a hajtóművet, még mielőtt a gigászi nyomás összeroppantaná a hajótestet. A különleges hősökből álló csapat, akik a Hiusz fotonrakétán korábban már a Vénusz pokoli világát is megjárták, tudják, nem veszíthetnek, mert sokkal több a tét a saját életüknél.
Ivan Zsilin fedélzeti mérnök számára azonban az Amalthea nem a végállomás. Űrkalandjaiból hazatérve a Földön is rendet akar teremteni. A Földön, ahol lezajlottak az utolsó háborúk, és immár küszöbön áll a világbéke, a teljes leszerelés. Zsilin íróként érkezik egy tengerparti üdülőhelyre, ahol sorozatos halálesetek borzolják a kedélyeket. A kulcs egy titokzatos, újfajta narkotikum lehet. Zsilin akarva-akaratlan egyre mélyebbre merül a bűnök és félrevezetések ingoványába, mert megszállottan keresi az igazságot a megosztott világ utolsó utáni háborújáról.
A Sztrugackij fivérek kötetünkben szereplő két írása a Delelő-univerzum előtti korokba repíti el olvasóit, ahol a szkafanderes lovagok űrhajóik nyergébe pattanva járják a határvidéket, miközben a Földön könyörtelen eszmerendszerek vívják elkeseredett harcukat a kisemberek lelkéért. Az utolsó utáni háború tétje ugyanis a megváltás… vagy az elkárhozás.“
Végül essen szó még egy Metropolis Media által megjelenő kötetről, ami Szergej Lukjanyenko nevéhez fűződik. Ez nem más, mint a Konkurensek. Már a címe is jó, nem beszélve a fülszövegről. Kérdés ezek után, hogy felkerült a júniusi olvasási listámra?! 🙂
“Ha egy lámpaoszlopon talált hirdetés arra biztat, állj be pilótának harci űrhajóra, ne hamarkodd el a dolgot, még kíváncsiságból sem! Sok minden megeshet az emberrel, ha beszáll egy számítógépes játékba. Van, aki örül, ha egy igazi űrhajó irányítópultjánál találja magát. De van, akinek megrémülni sem marad ideje.
Mert ettől kezdve minden valóban megtörténik vele.
A világűr.
Az űrhajók.
Az „idegenek”.
És halálos összecsapások távoli csillagok körüli pályán.
Az Őrség-regények sikerszerzőjének pörgős akció-SF-jét csak vigyázva szabad kézbe venni, mert letenni legközelebb a végén lehetséges! Biztonsági öveket becsatolni, és indulhat a kaland!“
Ahogy az elején is írtam, a lista összeállításakor több könyvet is ki kellett húznom, hogy ne nyúljon a végtelenségbe a bejegyzés. Melyek voltak ezek? Lássuk:
Agave:
- John Scalzi: Fejvesztve (Bezárt elmék 2.)
- Neil Gaiman – Michael Reaves – Mallory Reaves: Az örökkévalóság kereke (Köztesvilág trilógia 3.)
- Veres Attila: Éjféli iskolák
- Wesley Chu: Időostrom (Időrabló 2.)
Delta Vision:
Fumax:
A változatosság kedvéért, júniusban a sci-fi mellett egy történelmi regény is helyet kap, aminek az olvasásába már bele is kezdtem.
– R. J. Hendon: Korcsok (Overtoun-trilógia 1.)
– Szergej Lukjanyenko: Konkurensek
– Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Végállomás: Amalthea (Delelő Univerzum)
– Urbánszki László: Ördöglovas (A magyarok nyilaitól… 3.)
– Szélesi Sándor (szerk.): Rés a valóság szürke szövetén
Visszatekintve a májusi olvasási tervemre, azt kell mondanom, hogy aránylag tudtam tartani. Ez annak is köszönhető, hogy mindegyik könyv olvastatta magát, így nem volt semmi ami lassítson. A Hosszú Marsig nem jutottam el, így ennek az olvasása eltolódik az év második felére. A Visszhangok szimfóniájáról, Benyák Zoltán: Az utolsó emberig című regényéről és Eshtar – Első könyvéről már el is készültek a bejegyzések. Ami betárazva vár a sorára, az Szélesi Sándor: A beavatás szertartása című regénye, amiről a molyos értékelésem már olvasható.
Lesz miből válogatni az Ünnepi könyvhéten 🙂 Neked már elkészült a végleges bevásárlólistád?
