Szélesi Sándor (szerk.): Rés a valóság szürke szövetén

Egy év kihagyást követően ismét új SF-antológia jelent meg Szélesi Sándor szerkesztésében. A Falak mögött a világ, a 2045 – Harminc év múlva és a Távoli kolóniák antológiák még az Ad Astra kiadó gondozásában láttak napvilágot. Azóta, sajnálatos módon a kiadó lehúzta végleg a rolót és nem volt senki aki vállalta volna a nem túl jövedelmező sorozat gondozását. Idén azonban a Főnix Könyvműhely Astra brandje alatt lehetőséget kapott a sorozat a fennmaradásra.

A Rés a valóság szürke szövetén címet viselő antológiában is magyar szerzők sci-fi novellái, elbeszélései kaptak helyet, melyet felkérésre írtak egy téma köré szervezve a történeteket. Az eddig megszokott 16 írás helyett, jelen kiadványban mindössze 12 történet kapott helyet. A kötet rögös útjáról Vancsó Éva az ekultura.hu-nak adott interjújában beszél részletesen (3:35-től). Érdemes rászánni pár percet, hogy megtudjuk, milyen is ma összehozni egy SF-antológiát.

Szélesi Sándor elképzelése, hogy egy hard-SF novellákat tartalmazó antológiát rakjon össze, sajnos kudarcba fulladt. Ez nem ront a kötet minőségén, mindössze a keretét módosította valamelyest. Persze, azért egy kicsit érezhető, hogy azért egyes szerzők megpróbálkoztak az eredeti elképzelés mentén haladni, de nem teljesen feküdt nekik a feladat. A próbálkozást is értékelni kell, hiszen jó lenne a jövőben igazi hard-SF antológiát is olvasni.

A kötet címéről nekem rögtön Toochee: Zaj a rendszerben című elbeszélése jutott eszembe. Ez mondjuk meg is határozta, hogy mit várok az antológiában szereplő írásoktól, és azt a bizonyos lécet is beállította.

Általában nem szoktam novellásköteteknél mindegyik novelláról írni, de most kivételt teszek. Lássunk is neki 🙂

Bukros Zsolt: Lány a dobozban írásán érződik legjobban, hogy igyekezett megfelelni a hard-SF kritériumnak, de valahogy nem boldogult vele. A történet kicsit darabos és jól megragadhatók benne azok a részek, amikkel később kezdeni akart valamit. Ráadásul a szereplői nem túl következetesen cselekszenek, ami kizökkenti az olvasót. Maga az ötlet jó, de a kivitelezés nem éppen mondható sikeresnek. (3/5)

Valyon Tamás: És tényleg léteznek című novellája egy Docot Who részt juttatott az eszembe (Kill The Moon). A történet fő szála megegyezett, még ha a kivitelezés és az elbeszélés módja különbözött. Ráadásul, kicsit el lett nyújtva az elbeszélés, és olyan lényegtelen események kerültek bele, amik nem tettek hozzá semmit a cselekményhez. (2/5)

Demjén Zsófia: Utazó helyőrség című novellája kicsit zavarba hozott. A Távoli kolóniákban már olvastam egy novelláját, de ez csak akkor tudatosodott bennem, amikor az Utazó helyőrség végére értem. Nem a megszokott szemmel tekint a zsánerre, és inkább a biológia felől közelít a témához. Mondjuk, nekem nem nagyon fekszik ez a stílus és szemléletmód, de el kell ismernem, hogy üde foltot jelent a hazai sci-fiben. (4/5)

Fedina Lídia: A teljesség ígérete egy érdekes megközelítése az általunk ismert világ kiterjesztésének. Azon kívül, hogy feltárja az ember korlátait és megmutatja annak lehetőségét, hogy talán több is létezik abból a világból amit ismerünk, teszi izgalmassá a gondolatkísérletet. Sajnos, ebben az elbeszélésben is akadnak olyan pontok, amik nem lettek kifejtve, és emiatt kérdések merülnek fel az olvasóban. Tudom, a terjedelmi korlát miatt bizonyos dolgok nem kifejthetőek…pedig milyen jó lett volna, ha minden kérdésemre megkapom a választ 🙂 (4/5)

Antal József: A lélek mérnöke című novellája nem ebben az antológiában látott először napvilágot… Amikor elkezdtem olvasni, valahonnan ismerősnek tűnt, és egy kis utánajárással ki is derítettem, hogy a GFK – 300 kötetben már szerepelt, és a bejegyzésemben is megemlítettem a történetet. (4/5)

Márki István: A mindenség elmélete a vallás és a tudomány kérdését járja körbe. Pontosabban azt a kérdést, hogy aki a tudomány mellett teszi le a voksát, az mennyire tekinti a vallást babonának. Direkt a vallás szót használom, mert a hit egy teljesen más fogalmat jelent és könnyen elvonatkoztatható a spirituális dolgoktól. Mégis a hit a központi kérdése a történetnek. Mennyire erős az ember hite? És mi kell ahhoz, hogy a fejében felépített világ összedőljön? Bár ez is csak egy gondolatkísérlet, azért gondolatébresztő is egyben… (5/5)

Szilágyi Zoltán: A Lándzsa hegye történetnek sikerült talán a legjobban megragadnia az antológia központi gondolatát. Egy egyszerű, “hétköznapi” szituációból kiindulva jutott el a szimuláció valóságáig, miközben meglebegteti az olvasó előtt az MI-k és az okos-kütyük okozta biztonsági kockázatot. Érdekes és lebilincselő történet, ami kicsit rémisztő is, ha arra gondolunk, hogy ebből mennyi valósulhat meg a jövőben. Vagy már ma is létezik csak még nem tudunk róla? (5/5)

Toochee: Síkaland – a címet valamiért mindig síkland-nek olvasom 🙂 Ez a történet egy másik szemszögből közelíti meg azt a bizonyos rést a valóság szövetén. A közeljövőbe repít el bennünket, ahol a kiterjesztett valóság a mindennapok nélkülözhetetlen része. Az ember annyira ki van éhezve az izgalomra, hogy a napjaink szórakozása már nem nyújt számára igazi kihívást. Ezért feldobja egy kis virtuális kiterjesztéssel, hogy felszökjön az adrenalinszintje. Azonban ennek is megvannak a veszélyei, főleg egy sípályán, ahol már nem lehet megkülönböztetni, hogy mi a valóságos és mi a virtuális. (5/5)

Jobbágy Tibor: Űrlift elbeszélése valahogy kilóg a sorból. A hard-SF kritériumot gond nélkül teljesíti, azonban a témáját tekintve nem tartozik ide. Olvasás közben végig azon gondolkodtam, hogy mi lehet az a gondolat a történetbe, ami a “rés”-hez köthető, de nem találtam ilyet. Maga a történet érdekes, izgalmas és jól kidolgozott, de talán nem ebben az antológiában lett volna a helye. Erre szokták azt mondani, hogy tématévesztés, de jól meg van írva 🙂 (5/5)

Hegedűs András: Gaia című novellája érdekes jövőképet vázol fel, ami talán annyira nem is hihetetlen. A jelenből merít és érdekesen szövi a szálakat a jövő felé. A központi téma itt is az MI-k beavatkozása az emberiség életébe, de mindezt egy kicsit másképpen dolgozza fel Hegedűs András. Ha nem akarunk túl szőrszálhasogatók lenni, még a “rés” koncepciónak is megfelel, hiszen két világot mutat be, ami egymás mellett létezik. Talán ez vár ránk is? (5/5)

A végére maradt a címadó novella, azaz Somogyi György: Rés a valóság szürke szövetén, ami egy igazán futurisztikus alkotás lett. Talán ez hasonlít legjobban az Ad Astrás vonalhoz. A hangulata magával ragadja az olvasót, miközben érzi, hogy valami furcsaság van a levegőben. A végére csak egy kérdés maradt nyitva, amire a Google sem tudott választ adni: melyik szám a Stopposok a viharban? (5/5)

Összességében azt tudom mondani az antológiáról, hogy tetszett és volt pár novella benne, ami igazán lekötött és szórakoztatott. Kicsit nehezen indult be, és az első pár írástól nem dobtam hátast, de aztán egyre jobb történetek jöttek sorban. Nem is éreztem igényt a hard-SF-re, hiszen többsége jól meg tudta ragadni a központi témát, és más-más szemszögből feldolgozni azt. Érdekes volt látni, hogy kinek mit jelent a “rés a valóság szövetén” gondolat.

Remélem, hogy jövőre is megörvendeztet bennünket a Főnix Astra egy újabb antológiás kötettel, és hogy Szélesinek is lesz annyi energiája, hogy bevállalja a szerkesztéssel járó temérdek munkát. Szükség van ilyen és hasonló novelláskötetekre, ahol a magyar írók megmutathatják magukat és tehetségüket.

Frissítés:

Molyon Utnapisti hívta fel a figyelmemet, hogy miközben végig 12 novelláról beszélek, csak 11-ről írtam…Utánanéztem és valóban kimaradt Czinkóczi Krisztina: Alkotógép című műve. Tartalomjegyzék alapján vettem sorba a novellákat és valahogy átcsúsztam ezen a címen, pedig érdekes történetről van szó. Az alkotógép egy olyan MI “megszületését” meséli el, ami közvetlen kapcsolatba kerül a kísérletre önként jelentkező írónő agyával, hogy az abban folyó folyamatok alapján felfedezze az alkotó szellemet. A kísérlet sikerül, de nem várt következményei lesznek az írónő életére nézve. Czinkóczi Krisztina egy érdekes problémát jár körbe és meg is adja rá a saját válaszát, ami újabb kérdéseket vet fel az MI-kel kapcsolatban. (5/5)

ISBN: 978 615 5632 71 6
Főnix Astra, 2018
Terjedelem: 248 oldal
Bolti ár: 3180,- Ft

A kötet megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.