Nagy a csönd a kiadók környékén, de a színfalak mögött már folyik a munka és készülnek az új könyvek. Sajnos, ennek az eredménye majd csak szeptemberben lesz látható. Azért az augusztusi megjelenésekre sem lehet panaszunk, hiszen annak ellenére, hogy kevés címből választhatunk, igen jó könyvek várnak ránk!
Kezdjük is egy igazi klasszikussal, ami a Metropolis Mediának köszönhetően nemsokára magyarul is elérhető lesz. Ez nem más, mint J.G. Ballard High-Rise című könyve, azaz a Toronyház. A regényből film is készült, nem is olyan régen (2015), ami arra enged következtetni, hogy témája és mondanivalója még mindig aktuális. A mozis verziót még nem láttam, pedig nagy volt a kísértés. De a könyv elolvasását követően pótlom.
A fülszövegből az is kiderül, hogy egy akciódús társadalmi sci-fire számíthatunk, azaz érdemes a sorok között is olvasni:
“A KAPUKON BELÜL AZ APOKALIPSZIS VÁR
Az orvos Robert Laing válását követően egy vadonatúj, hipermodern toronyházba költözik London peremén. Ez a minden igényt kielégítő épület teljeskörű kiszolgálást nyújt, lakóinak ki se kell lépni a kapun. És ez a maximális önellátás különös következménnyel jár: a lakóközösség lassan leválik a kinti társadalomról, és kialakítja saját hierarchiáját. Laing is beilleszkedik a rendszerbe, összebarátkozik Charlotte-tal, a gyermekét egyedül nevelő anyával, és Richard Wilderrel, a lázadó természetű dokumentumfilmessel.
Aztán egyszer csak homokszem kerül a gépezetbe. Az ellátás akadozni kezd, és az emberekben eddig, az udvarias felszín alá söpört elégedetlenség és sok-sok apró sérelem vulkánként tör ki. Egész emeletek fordulnak egymás ellen, folyosókat, lépcsőházakat és lifteket szállnak meg, lakásokat fosztanak ki, és a harc hamarosan már életre-halálra megy.
Laing félúton reked az épület teteje és alja között, és miközben körülötte elszabadul a pokol, ismerőseiről egyre furcsább dolgok derülnek ki, és végül szembekerül az események bábmesterével, a toronyház legfelső szintjén élő, titokzatos tervezővel.
J.G. Ballard, A Nap birodalma és a Karambol világhírű szerzője olyan rendezőket ihletett már meg, mint Steven Spielberg és David Cronenberg. Ebből a mesterművéből Tom Hiddleston és Jeremy Irons főszereplésével készült film.“
Augusztus végén, az Athenaeum kiadó gondozásában egy érdekes témájú könyv jelenik meg, amit már nagyon várok. Daniel Kalder: A pokoli könyvtár című kötete a “tehetséges” diktátorok műveit veszi górcső alá. Csak azt sajnálom, hogy nem dolgozza fel a XIX. század termését, mert kíváncsi lettem volna, hogy mit ír az itthon megjelent “könyvekről”. A fülszöveg elég ütős lett:
“Keservesen szórakoztató utazás a huszadik század diktátorirodalmába, melyből kiderül, hogy a könyvek néha ártani is tudnak az emberiségnek.
A diktátorok már a Római Birodalom idején is írogattak, a huszadik században azonban soha nem látott mennyiségben és példányszámban robbant ki belőlük az üres szóáradat a (néha szó szerint) rabul ejtett közönségre. A műfaj titánjai – többek között Hitler, Sztálin, Mussolini, Homeini és Mao – elméleti munkákat, eszmei kiáltványokat, verseket, emlékiratokat, sőt, esetenként romantikus regényeket írtak, megalkotva ezzel a diktátorirodalom agyzsibbasztó hagyományát.
Hogyan vált az irodalomtermelés a rezsimek működtetésének fontos részévé? Mit árulnak el ezen alkotások a diktátorok lelkivilágáról? És hogyan okozhat az írás és az olvasás maradandó károkat?
Ha van könyvtár a pokolban, annak tömött polcai az elmúlt évszázad leghírhedtebb alakjainak műveitől roskadoznak. A szerzők több millió ember halálát okozták szavaikkal, saját gondolataik fontosságába vetett hitük mégsem ingott meg egy pillanatra sem. Talán nem csoda, hogy – mint azt Kalder bemutatja – több diktátor is íróként kezdte pályafutását.”
Miközben írtam a bejegyzést, Réta és Chibi Zsó felhívták a figyelmem még egy könyvre, amin nem akadt meg a szemem, amikor átnéztem a megjelenésre váró könyvek listáját. Pontosabban, bár elolvastam a fülszövegét, nem fogott meg. Pedig a sorozat első részével már régóta szemezek, de nem esett le, hogy ez a kötet is oda tartozik. 🙂 Talán, ez nem teljesen az én hibám…
A megtört föld sorozatról van szó, aminek az első része Az ötödik évszak. Augusztusban már a harmadik rész kerül a könyvesboltokba, aminek a címe A megkövült égbolt. A fülszöveg nem éppen a legjobbra sikeredett, de reméljük, hogy ez nem okozza a bukását. Az ötödik évszak nagy népszerűségnek örvendett, és a folytatásnak talán még ezt is sikerült felülmúlnia. Vajon mi vár az olvasókra a harmadik részben?
“Hamarosan visszatér a Hold. Hogy ez az emberiség pusztulásának, vagy esetleg valami még rosszabbnak az előjele, az két nőn áll.
Essun örökölte Tízgyűrűs Alabástrom erejét. Reméli, ezzel megtalálja a lányát, Nassunt, és olyan világot teremthet, amelyben minden orogén gyermek biztonságban nőhet fel.
De Nassun számára mindez késő. Az anyja hiába válik képessé az obeliszkkapu irányítására, ő már látta a világ gonoszságát. Elfogadta, amit az anyja soha nem fog beismerni: az elromlott dolgokat nem mindig lehet helyrehozni. Az egyetlen járható út ilyenkor a teljes megsemmisítés.“
Szóval, ki ajánlja nekem ezt a sorozatot? 😉
Az augusztusi olvasási tervem is elkészült, de ismerve magam, lehet még benne változás.
– Michael Walden: Eshtar – Harmadik könyv (Eshtar 3.)
– Szilágyi Zoltán: Arató (Káoszszív 3.)
– J. G. Ballard: Toronyház
– Daniel Kalder: A pokoli könyvtár
– Orson Scott Card: A rézbőrű próféta (Teremtő Alvin 2.)
Amint látható, A rézbőrű próféta átcsúszott augusztusra, és sajnos még A hetedik fiú bejegyzéssel sem készültem el. Igyekszem pótolni ebben a hónapban, mert ha sokáig húzom, akkor fennáll az a veszély, hogy megkopnak az emlékek, benyomások és végül nem lesz bejegyzés belőle. Pedig A hetedik fiú megérdemli a méltatást.
Ti már kiválasztottatok valamit az augusztusi megjelenésekből, vagy már a szeptemberiekkel szemeztek?
