Nehéz nem sablonosan indítani ezt a bejegyzést, hiszen immáron ötödik alkalommal készül éves összefoglaló és ellőttem már szinte az összes első mondatot 🙂 Persze cifrázni lehet, de a lényeg ugyan az. Szóval, itt az év utolsó napja, mely alkalmat szolgáltat arra, hogy visszatekintsek a 2018-as évre és értékeljem a blogos teljesítményem. Számokkal szépen alá lehet támasztani mindig a pozitív dolgokat, a negatívak mellett pedig szépen, egy-egy mondattal el lehet siklani. Viszont most éppen a számokkal leszek bajba.
Olvasási szempontból egy hajszálnyival sikerült felülmúlnom a tavalyi számot, ami az elolvasott könyvek-, illetve oldalak számát illeti. Szerencsére a nagy része ezeknek hozta az elvárt színvonalat, és év közben alig akadt olyan, ami megkeserítette volna az életem. Amilyen jó volt az év, olyan gyengére sikerült a vége, ugyanis az utolsó pár könyv az igencsak alul teljesített az elvárásaimhoz képest. Mondjuk a legjobb öt kiválasztása sem volt egy könnyű feladat, de azért sikerült megküzdenem vele:
TOP 5! 2018-ban:
– Keith Roberts: Gőzkorszak
– Szélesi Sándor: A beavatás szertartása
– Christopher Priest: A tökéletes trükk
– Orson Scott Card: A hetedik fiú
– Anna Politkovszkaja: Orosz napló
– (+1) Neil deGrasse Tyson: Terítéken a világegyetem
Nagy változások az idén nem voltak a bejegyzések területén. Továbbra is megtalálhatóak a sci-fi témájú könyvajánlóim a scifi.hu oldalon is. Ide azonban érdemes külön is ellátogatni, mert két interjúm is helyet kapott, ami az idei HungaroCon kapcsán készült.
Továbbra is megtalálható vagyok a Minden Nap Könyv könyves portálon, a “szerintetek” szekcióban, ahol az oldalamon megjelent könyves bejegyzések is olvashatóak.
Ha már az önreklámozásnál tartunk, akkor engedjétek meg, hogy eldicsekedjek arról is, hogy az idén megjelent Az Athenaeum nagy képes kalendáriuma a 2019. évre kiadványban is helyet kaptam. A kalendáriumról már elkészült a bejegyzésem is, ahol bővebben írok arról, hogy mit is foglal magába ez az esztétikailag igen magas minőséget képviselő kötet.
Most pedig térjünk át a célokra és arra, hogy ezekből mi az amit sikerült is elérnem. A listához a tavalyi bejegyzést veszem alapul.
1. “a jövő évi olvasási tervet nem változtatom, így marad a 65 könyv (23000 oldal) mint elérendő cél” :
Tavaly 62 könyvig jutottam, amit az idén sikerült megfejelnem még kettővel, azaz a végeredmény 64 elolvasott könyv lett. Egy paraszt-hajszálnyival maradtam le a kitűzött 65-ös célszámtól, ugyanis a most olvasott könyvet szerintem csak holnapra sikerül befejeznem. Jövőre sem szeretném emelni a tétet, mert úgy látom, hogy a 65 lesz számomra a lélektani határ 🙂 Ha nem lennék túl szigorú magamhoz, akkor azt mondanám, hogy idén sikerült elolvasnom 23000 oldalt, de sajnos csak a befejezett könyvek számítanak, így jelenleg 22855 oldalnál tartok. Na, majd jövőre 😉
Még ide tartozik, hogy idén rendszeres olvasója lettem a Galaktika Magazinnak, amiket nem számolok bele a fenti kihívásba. Tervben van, hogy havi bejegyzés készül a lapszámokról, de eddig még nem volt időm rá. A molyon viszont értékeltem, úgyhogy akit érdekel a szöveges értékelésem az a következő linkeken elérheti ezeket (lapszámok): 339, 340, 341, 342, 343, 344, 345.
2. “igyekszem minden könyvről írni (maximum 5 könyv maradhat ki)”:
Ezt a célt sikerült elérnem 🙂 A kis táblázatom alapján összesen 4 könyvről nem készült bejegyzés, amit az idén olvastam. Ezek közül kettőről nem is fog, ugyanis ezek nem témába vágóak. A másik kettőről pedig januárban várható értékelés (Jerzy Tumanovszkij: Agyar és Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága). Aki rendszeresen látogatja a blogot, az észrevehette, hogy novembertől már nem heti egy, hanem heti kettő új bejegyzéssel gyarapszik az oldal. Ez azért van, mert az év 52 hétből áll, és feltorlódott pár ajánló. Ha jövőre is sikerül hoznom a számokat, akkor valószínű, hogy az év vége felé ismét heti két bejegyzéssel tudok majd jelentkezni.
3. “jövőre is szeretném elérni a szavazóképesség határát a 2017-es sci-fi ajánlóban “:
Itt az “is” egy kicsit erős kifejezés, ugyanis idén nem sikerült zsűriképesre olvasnom magam. Ha jól emlékszem, akkor 18 könyvet kellett elolvasni minimum a listáról, amiből nekem sikerült 11-ig eljutnom. Szóval, igen messze álltam a zsűriképességtől. Jövőre úgy néz ki, hogy kb. 20 regény elolvasása kell a zsűriképességhez. Jelenleg 13 könyvet olvastam a listáról, ami elég jó eredmény. Nem kellene most feladnom 😀
Gondolkodom azon is, hogy a blogon indítok egy rendszeresen frissülő bejegyzést, ahol nyomon lehet majd követni, hogy hol tartok a listában. Illetve így egy helyen össze lesznek gyűjtve az értékeléseim a listáról olvasott könyvekről.
4. “több könyves rendezvényen szeretnék megjelenni, és legalább a közösségi oldalakon beszámolni ezekről”:
Erről már most látom, hogy felejtős. Sajnos a munka mellett nem nagyon jutok el könyvbemutatókra. Örülök, ha a Könyvfesztre és a Könyvhétre ki tudok jutni (mondjuk ezeket nem hagynám ki 😉 ). Kicsit átfogalmaznám a fenti célt: “igyekszem minden hónapban részt venni az Írószövetség SF szakosztályának az estjén” és megpróbálok ezekről beszámolni. Nem vagyok egy újságíró, de jövőre meg kellene próbálkozni beszámoló cikkek írásával 🙂
5. “aktívabban rész szeretnék venni a sci-fi közösség életében, mint virtuálisan, mint személyesen.”:
Lásd 4. pont 🙂 Jó, ennyivel nincs elintézve, de megteszem ami tőlem telik. Jövőre az aktivitásomról beszámolót is írok (ha igen, akkor az a scifi.hu oldalon lesz olvasható 🙂 )
Nézzük végül az évet a számok függvényében:
– 64 elolvasott könyv
– 61-ről bejegyzés is készült az oldalon
– összesen 74 bejegyzés az idén
– az oldal látogatási statisztikáival viszont bajban vagyok. Idén május 25-én életbe lépett az EU GDPR rendelete, mely igen szigorú szabályokat ír elő a személyes adatok kezelésére, tárolására. Ennek következtében én is korlátoztam a külső statisztikát készítő oldalak hozzáférését a blogot látogatók adataihoz. Ez azzal járt együtt, hogy az eddig alkalmazott MyStat oldal fals adatokat kezdett megjeleníteni, így egy idő után inaktiváltam a szolgáltatást. Jelenleg a Google Analytics-et és a Clicky-t használom statisztika készítésére. A GA sajnos még most is fals adatokat mér, így nem releváns az összehasonlítás a tavalyi évvel. A Clicky esetében már jobbak lennének a mutatók, de jelenleg csak az utolsó 31 napot tudom megnézni. A napi látogatottságot figyelembe véve azt tudom mondani, hogy nőtt a látogatók és a betöltött oldalak száma, valahol 20% és 50% között. Szóval, a pontos statisztikák rögzítésére még keresem a megfelelő programot.
– a fenti hiányosság helyett inkább nézzünk valami olyat, ami a látogatóknak, azaz nektek is érdekes lehet. Ez pedig nem más, mint az idén legtöbbet látogatott oldalak listája:
- Jerome David Salinger: Zabhegyező
- Lois Lowry: The Giver – Az emlékek őre
- Anna Politkovszkaja: Orosz napló
- Miklósi Károly: Málenkíj robot
- Krekó Péter: Tömegparanoia
A fenti listából mindössze kettő idei bejegyzés, és mindössze egy sci-fi. Az is jól látszik, hogy a társadalomtudománynak és tényirodalomnak is van helye az oldalon, és egyre nagyobb érdeklődéssel tekintenek feléjük az olvasók, ami a jelenlegi politikai helyzetben nem is csoda. Viszont a klasszikusok most is viszik a prímet. Igen, a lusta diákok abból merítenek, amiből lehet 🙂 (nyugodtan forrás nélkül is idézhettek a bejegyzésekből az olvasónaplóba 😉 , de csak is oda!!! )
Köszönöm az egész éves együttműködést a kiadóknak, és remélem, hogy jövőre ott folytathatjuk, ahol idén abbahagytuk. Külön köszönet a kapcsolattartóknak, akik érdekes és jó könyveket ajánlottak.
A legnagyobb köszönet pedig neked jár, Kedves Olvasó! Remélem, hogy a bejegyzéseimmel hozzá tudtam járulni a megfelelő könyv kiválasztásához, és nem okozott csalódást a kötet.
Boldog, sikerekben és könyvekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!