Kilátó – március ’19

Remélem, hogy az elmúlt két hónapban mindenki elolvasta a várólistás könyveit, ugyanis a kiadók felébredtek téli álmukból és jobbnál-jobb kötetekkel készülnek a tavaszra. Nem beszélve arról, hogy a Könyvfesztre is már csorgatják az infókat, aminek következtében a kívánságlista egyre csak bővül. De maradjunk most csak a márciusnál 🙂

Mielőtt belekezdenék a havi szemezgetésbe, egy kicsit visszatekintenék a februárra is, hiszen a Metropolis Media gondozásában az előző hónapban megjelent Emmi Itäranta második regénye, A tiltott álmok városa. A teamesternő könyve óta vártam, hogy újra olvashassak valamit az írónőtől, hiszen elbeszélésmódja léleksimogató. A tiltott álmok városa nem folytatása a teamesternőnek, hanem egy új történet, ami most a sci-fi helyett inkább a fantasy felé kacsingat. A fülszöveg alapján, ismételten egy lírai igényességgel megírt szépirodalmi művet vehetünk a kezünkbe:

“Eliana a Szövők nagynevű házában éli mindennapjait, és gyakorolja különleges mesterségét, miközben szörnyű titkot hordoz magában: birtokolja az álmodás képességét. A sziget vezetői olyannyira tartanak az álomlátóktól, hogy azokat, akik álmodnak, munkatáborokba zárják.
A látszólagos biztonság szövedéke, melyet Eliana a mindennapok rutinjából maga köré sző, felfeslik, amikor egy csupa vér, eszméletlen lányt találnak a Szövők háza előtt, akit támadói megfosztottak a beszéd képességétől. Az egyetlen kulcs a titokzatos lány kilétéhez egy láthatatlan tintával készített tetoválás a tenyerében: Eliana. Vajon mi köze van a szövőlányhoz? Miért éppen Eliana nevét viseli magán? Mi köti össze a két lányt?
A sziget múltját szörnyű titok övezi, amit a korrupt, elnyomó hatalom minden eszközzel rejteni próbál. Hamarosan Eliana élete is veszélybe kerül. Ha meg akarja menteni magát és mindazokat, akik fontosak számára, fel kell élesztenie önmagában azt az erőt, amit egész addigi életében szégyellt átoknak tartott: az álmait.
A teamesternő könyve díjnyertes szerzőjének második regénye is hozza mindazokat az értékeket, melyeket az első regényben is láttunk. Lírai elbeszélőmód, szépirodalmi igényességgel megírt világalkotás, összetett karakterek és egy különleges mitológia fonalai szövődnek össze Itäranta eme legújabb remekművében.
A kritikusok Ursula K. Le Guin és Sheri S. Tepper írásaihoz hasonlítják Emmi Itäranta stílusát.“

Térjünk át a márciusi megjelenésekre, de maradjunk még egy kicsit a Metropolis Media-nál. Ismét egy ismerős nevet fedezhetünk fel az előrendelhető könyvek között, és ismét egy műfajváltás követi. Jodi Taylor, a St. Mary krónikák szerzője most egy fantasy regénnyel jelentkezik, ami a kiadó Latte logója alatt fog napvilágot látni. A Semmi lány inkább a fiatalabb olvasóközönséget célozza meg, és ha egyszer elérte őket, akkor hosszú távon kínál nekik olvasnivalót, hiszen egy sorozat első részéről van szó. De lássuk is, hogy mire számíthatunk az időutazós történetek után (közben):

“Jodi Taylor szívet melengető és humoros.
Amikor a súlyos dadogástól és önbizalomhiánytól szenvedő Jenny Dove, a „Semmi lány” megpróbál véget vetni életének , megjelenik Thomas, a misztikus, aranyszínű, gyömbéres keksz illatú ló, melyet csak ő lát. Segítségével Jenny váratlanul szert tesz egy férjre – az elbűvölő és kaotikus festő, Russel Checkland személyében, s innentől már semmi sem úgy alakul, ahogy tervezte.
A túlságosan féltő és elnyomó rokonokkal valamint a világ legszétszórtabb házastársával megáldva, Jennynek vajon sikerül-e Semmi lányból Valami lánnyá válnia? Méghozzá gyorsan!
Jodi Taylor best-seller St. Mary krónikák sorozatának rajongói számára kötelező, de bárkinek ajánlható olvasmány ez az angol humorú, thrillerrel és egy csipet misztikummal megfűszerezett romantikus regény!“

Valamikor, valaki azt mondta, hogy ha igazán szórakoztató irodalmat akarok olvasni, és egy kis kalandra vágyom más kultúrák világába, akkor vegyek a kezembe egy régi kínai erotikus történeteket tartalmazó kötetet. Miközben böngésztem az előrendelhető könyvek között, megakadt a szemem ezen a borítón. Amikor elolvastam az alcímet, tudtam, hogy itt a helye a Kilátóban 🙂 Szerintem ebben a hónapban nem fogom tudni elolvasni, de ha valakinek összejön, akkor kíváncsian várom a véleményét.

“Kénye-kedvére úr, Dévajfi és más nagytermészetű férfiak a főszereplői a régi kínai erotikus irodalomból összeállított válogatásunknak. A művek szerzői többnyire ismeretlenek, és a keletkezésük pontos időpontját is lehetetlen meghatározni, hiszen ezeket a novellákat időről-időre betiltották, mert a hatóságok szemérmetlennek, erkölcstelennek vagy rossz példát mutatónak tartották.
A pajzánság azonban az ember sajátja, a szexuális fantáziának nehéz gátat szabni, így aztán kézen-közön, sokszor pusztán amolyan “szamizdat” másolatban terjedtek. Így maradtak ránk ezek a történetek, amelyek elsősorban azt a kérdéskört feszegetik, hogyan lehet sok és még több testi örömöt okozni egymásnak. A régi idők szokása szerint a tanulság sem marad el, de ezekre azért nem sok szót vesztegetnek a szerzők.
A férfiak és a nők is boldogságra vágynak, de hogy valóban boldogok lesznek-e a soha véget nem érő szerelmi kalandokban, arra csak a kötet novellái olvasása után kaphatunk választ.“

Mielőtt még valaki azt hinné, hogy zsánert váltottam, nézzünk egy kis sci-fi-t is. Orson Scott Card szerint “Lenyűgöző hard sci-fi” Octavia E. Butler Hajnal című regénye. A fülszöveg alapján hajlamosak vagyunk elhinni Card kijelentését, és én is kíváncsian várom a hiánypótló megjelenést.

“Lilith ismeretlen helyen ébred fel. Hamar megtudja, hogy az oankáli nevű idegen faj űrhajóján tért magához, ahol több száz évig tartották mélyalvásban. Találkozik a földönkívüli lényekkel is, akik megosztják vele a tudásukat: a nukleáris holokauszt idején vették fel a kapcsolatot a kipusztulásra ítéltetett emberiséggel, megmentették, akit lehetett, majd az évszázadok alatt meggyógyították a Földet. Kifejlesztették a rák ellenszerét is, és olyan genetikai módosításokat végeztek az embereken, melyek eredményeként nemcsak, hogy nem lesznek betegek többé, de a mentális és fizikai képességeik is egyaránt javultak. Az oankálik úgy érzik, eljött az idő, hogy felébresszék az embereket, és visszavezessék őket a Földre.
Lilith az egyik első ébredő, az ő feladata lesz egységet kovácsolni a többiekből, és megkezdeni a visszatérést. De ahogy a nő idővel megismeri az oankálikat és a kultúrájukat, rádöbben, hogy az idegenek nagy árat kérnek a segítségükért cserébe. Talán akkorát, hogy az embereknek nem is kellene elfogadniuk.
Octavia E. Butler 1987-es sci-fijének megjelenése komoly hiánypótlás a magyar könyvkiadásban. A Hajnal mélyen elgondolkodtató regény az embernek az ismeretlenhez való viszonyáról, a hatása ráadásul a mai napig érződik a popkultúrában, elég csak az Érkezés című filmre gondolni, de szintén tökéletes olvasmány Ursula K. Le Guin és Naomi Alderman rajongóinak.
A sci-fi egyik megkerülhetetlen klasszikusa, különleges fémfóliás (cold foil) borítóval. Ősszel érkezik a második kötet!“

A hard sci-fi után kanyarodjunk egy kicsit vissza a fiatalabb korosztályhoz, és a tudományos-fantasztikus részből nézzük az első tagot. Tim Peake az ESA űrhajósa úgy gondolta, hogy érdemes tiszta vizet önteni a pohárba, és megválaszolni azokat a kérdéseket, amik felmerülhetnek a tizenévesekben az űrhajózással és magával az űrrel kapcsolatban. Ennek eredményeképpen született meg a Csillagközi kérdezz-felelek – 157 észbontó tudnivaló az űrből című ismeretterjesztő kötet. Sci-fi rajongóként nem tehetem meg, hogy szó nélkül elmenjek a kiadvány mellett, úgyhogy márciusban bejegyzés is érkezik a könyvről.

“Gondoltál már arra, hogy űrhajós legyél?
Az Apollo küldetések sikerei után napjainkban az űrkutatás új aranykorának küszöbén állunk. A következő évtizedekben minden bizonnyal gyarmatosítani fogjuk a Holdat, otthagyjuk a lábnyomunkat a Marson, és messzebbre fogunk utazni a naprendszerünkben, mint valaha. Ezek az álmok immár karnyújtásnyira vannak tőlünk, és mindannyian részesei lehetünk ennek a kivételes utazásnak.
Mióta visszatértem a Nemzetközi Űrállomásról, rengeteg érdeklődő levelet kapok az emberektől, akik egyre többet szeretnének megtudni az űrbéli életről, a küldetésem minden apró részletéről. “Milyen érzés 28 000 km/órás sebességgel keringeni a Föld körül?” “Hogyan lehet felkészülni a súlytalanságra?” “Milyen hatással van a világűr az emberi testre?” “Mi történik, ha meteorit csapódik az űrállomásnak?”
Ebben a könyvben részletesen megválaszolom ezeket a kérdéseket, kiegészítve őket a saját, űrhajósként szerzett tapasztalataimmal – a kiképzéstől a kilövésig, az űrsétáig és a visszatérésig. Remélem, hogy érdekesek lesznek az űrbéli élet titkai, tudománya és mindennapi csodái, és a betekintés hasznos lesz a jövő űrutazói számára.
Ki tudja? Lehet, hogy az első ember, aki eljut majd a Marsra, épp ezt a könyvet lapozgatja…
Tim Peake“

Ez a bejegyzés csak egy kis szeletét mutatja be azoknak a könyveknek, melyek márciusban jelennek meg. Mélyebben nem is akartam belemerülni a böngészésbe, ugyanis az SFF ajánló sci-fi listájáról van még pár könyv, amit záros határidőn belül el kell olvasnom, hogy zsűriképes legyek, így inkább ezekre kellene koncentrálnom.

Ahogy az a fenti képen is látható, nem sokat változott az olvasási tervem, hiszen mindössze egy könyv került le a listáról, amiről már a bejegyzés is elkészült: Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindössze egy könyvet olvastam el februárban, csak azt, hogy nem a listáról választottam. Viszont be kell vallanom, hogy kicsit alul-teljesítettem, hiszem összesen három könyvet sikerült elolvasnom a hónapban (Yoon Ha Lee: Vezércsel, Frank Herbert: A Dűne). Remélem, hogy márciusban már jobban fogok haladni. Az év elején azt mondtam, hogy a 2019 a Mysterious Universe éve lesz, és annak ellenére, hogy a sorozatból jutott bejegyzés februárra is, olvasásban el vagyok maradva. Egy MU-s bejegyzés el van téve talonba, de jó lenne az olvasásukkal is haladni.

A Galaktika 347. számának az értékelésével még adós vagyok molyon, ugyanis csak tegnap sikerült a végére érnem a magazinnak. A márciusi lapszám már itt várja, hogy nekikezdjek. Szerencsére hétvége jön, így 1-2 novellára biztos jut majd idő, A tiltott álmok városa mellett is 🙂

Nektek is ilyen lassan haladós lett a február, vagy csak nekem?

A bélyegképhez felhasznált kép forrása: Pixabay