A Metropolis Media az elmúlt pár évben többször is megpróbált kitörni a fantasztikum kereteiből és olyan művekkel jelentkezett, ami talán szokatlan a rendszeres olvasóknak. Első körben az Ulpius által hagyott könyvpiaci rést próbálta “betömni”, szórakoztató, erotikus és krimi regényekkel. Arra nem sikerült rájönnöm, hogy pontosan milyen kapcsolat is van a Művelt Nép könyvkiadó és a Metropolis Media között, de a weboldalakat böngészve annyi biztos, hogy kezdetben igen közeli kapcsolat állt fenn.
Az első kitörési pont Petr Stančík: Múmiamalom című regénye lehetett volna, ha nem veszik el a sok romantikus regény között. 2016-ot követően kicsit elhalt ez a szál és a MM inkább a fantasztikumra koncentrált továbbra is. Az elmúlt években azonban sikerült a kiadónak megnyernie egy Uniós pályázatot, ami lehetőséget adott arra, hogy ismét nekifusson ennek a projektnek. Első körben hiánypótló klasszikusok műveit jelentették meg, mint pl. a Toronyház. Jamin B. Frelih könyve pedig több mint egy évet váratott magára, ugyanis még tavaly jelentette be a kiadó a megjelenést, de csak idén került a boltok polcaira.
A Fél/be a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatában jelent meg, amit az indokolhat, hogy a történet egy poszt-apokaliptikus világot tár elénk, eléggé disztópikus hangulatban. Mégis úgy érzem, hogy inkább szépirodalmi a mű, mint sci-fi. De ne szaladjunk ennyire előre 😉
Jasmin B. Frelih szlovén író 2008 óta publikál folyóiratokba esszéket és novellákat. Jelen regénye 2013-ban jelent meg, mellyel egyből meg is nyerte a Szlovén Könyvvásár legjobb első kötetének járó díját, 2016-ban pedig neki ítélték az Európai Unió Irodalmi Díját is. Persze a díjeső nem biztosíték arra, hogy a tartalom az olvasóknak is tetszik. Engem nem is az fogott meg, hogy milyen elismerésben részesült a regény, hanem, hogy végre olvashatok szlovén irodalmat is. Ennek köszönhetően már a kiadó első bejelentésétől kezdve folyamatosan figyeltem, hogy mikor lesz végre kész a magyar fordítás, és mikor jelenik meg.
A fülszöveg nagy vonalakban felvázolja a történetet, és megadja a kiinduló pontokat, de csak karcolja a felszínt. A három szálon futó események, három helyszínen és három különböző világba engednek betekintést. Evan Japánba kalauzol el bennünket, egy nyüzsgő metropolisba, ahol a drog segít az embereknek elviselni a körülöttük lévő világot. A Volk család szlovéniai birtokán pedig megismerhetjük az európai katonai diktatúra árnyékában élő család mindennapjait. Zoja New York művészvilágába kalauzol el bennünket, ahol látszatra megmaradt még az amerikai álom és a szabadság illúziója, de az emberek már rég kiüresedtek. Közös a három történetben, hogy mind a Nagy Vágást követő időkben játszódnak, és a végén a szálak összefutnak Šivben, az ütközőzónában.
A regény eleje kihívás elé állított, ugyanis a tőmondatok rettentően zavaróak voltak. Egy időre félre is tettem a könyvet, mert nem éreztem hangulatot hozzá. Egy hét elteltével ismét kézbe vettem, és lassan kezdtem ráhangolódni. Lassan a tőmondatokból kerek egész mondatok lettek. Be kell vallanom, hogy az első fejezeten nagyon lassan sikerült csak átrágnom magam, mert nem tudtam, hogy merre tart az egész és hová akar kilyukadni az író. Aztán a második fejezet, a Volk család ünnepi asztala meghozta azt a hangulatot, amire számítottam és ettől kezdve egyre jobban beszippantott a regény. A tőmondatok alkalmanként visszatértek, mintegy ritmust adva az elbeszélésnek. Néha pörgős, néha lassú, néha pedig búskomor lüktetést kölcsönözve a szövegnek.
Nem a három történet az, ami megfogja az olvasókat, és nem is a világ, ami nincs is teljesen kidolgozva, felépítve, hanem inkább a hangulat és a szereplők reflektálása a környezetre, az őket ért ingerekre és a társadalomra, ami körülveszi őket. Mindhárom főszereplőnk szlovén származású és korban is közel állnak egymáshoz, mégis a három világ, melyben mindennapjaikat élik, teljesen más hozzáállást igényel a valósághoz. Evan egy idegen kultúrában próbál kiemelkedni rendezői tehetségével, de őt is beszippantja a mAk drog ami a japánoknak alanyi jogon jár. Mégis, a kulturális különbségeket nem tudja elmosni egy drog sem, és ahhoz sem segíti hozzá az embert, hogy jobban megismerje azt a világot, ahol él. Zoja felkapott poétaként éli mindennapjait, a háttérbe húzódva és terméketlenül szemlélve a világot. Egy összművészeti fesztivál keretében meghívást kap, hogy felolvassa a nagyérdeműnek a verseit. Ő a fesztivál húzóneve, mégsem érzi magát kiemelkedőnek a többi költő közül. Végül pedig ott a Volk család, akiket nehéz leültetni egy asztalhoz, és még nehezebb elkerülni a botrányt egy ilyen estén. Annak ellenére, hogy igen nagy nevek ülnek az ünnepi asztalnál, ők is ki vannak szolgáltatva a hatalom kénye-kedvének.
Frelih tehetségét igazolja, hogy a három történet elbeszélésmódja valamelyest különbözik, igazodva az általa bemutatni kívánt világhoz. Az Ábrahám! fejezetekben, ahol a Volk család életét mutatja be, felfedezhető egy úgynevezett “balkáni hangulat”, ami átjárja az egész család tetteit és viselkedését. Mindez azonban hiányzik a másik két szálból, ezzel is jól elkülönítve a világokat egymástól.
De térjünk rá egy kicsit a műfaji besorolásra. Annak ellenére, hogy a GFK sorozat részeként jelent meg a regény, én nem tartom sci-finek. Igaz, hogy poszt-apokaliptikus a világ, de nem tudjuk meg, hogy mi is volt a Nagy Vágás, ami megváltoztatott mindent. Azt sem tudjuk, hogy mi okozta pontosan a fordulatot és az milyen következményekkel járt. Sem azt, hogy a felvázolt három világ milyen úton jutott el a regényben szereplő időszakig. Vannak ugyan utalások a Nagy Vágásra és az azt követő időszakra, de akkor is csak egy hártyán keresztül kapunk némi betekintést ezekbe az eseményekbe. A hangsúly nem a “világokon” van, hanem a benne élő embereken, leginkább a három főszereplőn és azok közvetlen környezetén. A történet sem tart egy kitűzött végkifejlet felé, hiszen mindössze három jegy a közös pont, amit a szereplőink kapnak, hogy Šivbe utazzanak. De hogy kitől kapják ezeket a jegyeket és mi vár rájuk a végállomáson, arról sejtelmünk sincs.
Aki sci-fiként kezd neki a könyvnek, az valószínű csalódni fog. Ez egy kortárs szépirodalmi regény, mely néhol dallamos, néhol lüktető, néhol pedig lehúz bennünket. Mégis, léleksimogató, és jó elmerülni a mondataiba, néhol megállva egy kicsit, elgondolkodni, átvenni a hangulatot, majd lassan továbbhaladni. Felüdülés volt olvasni a könyvet, hiszen olyan régen fogtam már a kezembe hasonló szépirodalmat, mely nem a történetével, a cselekménnyel vagy a nagy igazságaival akart elkábítani, hanem az oda-odaszúrt gondolatokkal, félszavakkal és furcsa szereplőivel repített el egy másik, kicsit abszurd, de mégis valóságos világba.
A regényt végigkíséri egy leheletnyi szürrealizmus, ami a végkifejletben tetőzik, zavarba hozva az olvasót szimbolikájával és eseményeivel. Ami elsőre valóban kicsit zavarólag hathat, és az agyunk realizmushoz szokott része nehezen birkózik meg a történésekkel, mégis, letéve a kötetet, elgondolkodva a végén, ráeszmélhetünk az üzenetére. Arra az üzenetre, amit az író az olvasóknak szánt, és nem arra, hogy mi is a szerepünk a világban.
Elnézve a külföldi borítókat, azt kell mondanom, hogy talán a magyar borítónak (Nagy Gábor munkája) sikerült legjobban megragadnia a történet velejét.
Ha valaki egy igazán jó, hangulatos és változatos kortárs szépirodalmat szeretne olvasni, annak kiváló választás a Fél/be. Bár a dísztópia és a poszt-apokaliptikus történet is adott, mégsem hinném, hogy a téma kedvelői maradéktalanul megtalálnák számításaikat a könyv lapjain. Viszont kiváló lehetőséget nyújt a regény egy kis kikapcsolódásra, elmélyedésre és irodalmi táplálék magunkhoz vételére.
A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.
ISBN: 978 615 5859 38 0
Metropolis Media, 2019
Fordította: Potoczki Klára
Terjedelem: 350 oldal
Bolti ár: 3790,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.
