Ellopták a Margit híd trollját! Nem, nem egy szoborról van szó, hanem egy igazi trollról, aki a Margitszigeten élt már több évtizede. A hiányát egy óvodás kislány fedezte fel, akit az anyukája minden hétfőn levitt a trollhoz, hogy beszélgessenek egy kicsit. Vannak akiknek a szuperhősök a kedvencei, másoknak a sárkányok, és vannak olyanok, mint ez a kislány is, akinek a trollok. Az ügyet Tóth Bercel hadnagy kapta meg, aki azért került a Különleges Királyi Nyomozó Iroda Bűnügyi Osztályára, mert egy este a belügyminiszter lányát nem haza, hanem egy zárkába fuvarozta. Ráadásul, Bercelnek a nyakába varnak egy francia nyomozónőt is, aki megfigyelőként teljesít szolgálatot. Indulhatna jobban a hétfő? 😉
Szélesi Sándor egy igen sokoldalú író, aki több műfajban is alkotott már (sci-fi, fantasy, történelmi-, alternatív történelmi regények, stb…), nem beszélve a forgatókönyvekről, melyekből sorozatok, vagy éppen játékfilm készült. Eddig több mint harminc regénye, számos novellája jelent meg nyomtatásban, és több mint húsz novelláskötet köthető a nevéhez. Nem csak termékeny író, hanem tehetséges is, amit igazol a többször elnyert Zsoldos Péter-díj, és a könyves eseményeken a dedikálásra várók hosszú sora.
Az ellopott troll eredetileg mesekrimi besorolást kapott az írótól, de hamar kiderült, hogy ez igen megtévesztő, mert többen is azt hitték, hogy gyerekkönyvről van szó. A népmesei hagyományokra, magyar legendáriumra és népi mágikus elképzelésekre épülő történet, melynek a fő szálát egy nyomozás adja, legjobban az urban folk-fantasy krimi besorolás fedi le. De lépjünk egy kicsit túl a beskatulyázáson, és nézzük, hogy milyen történettel is akarja elszórakoztatni az író az olvasóit.
A bevezetőben már szó esett Tóth Bercel hadnagyról, és az ellopott trollról. Aki figyelmes, az észrevehette, hogy Bercel a Különleges Királyi Nyomozó Iroda (KKNyI) munkatársa. Igen, Magyarország királyság, melynek trónján az öreg és betegeskedő Ben király ül. De a történet nem a múltban játszódik, hanem napjainkban. Az országot az emberek mellett varázslények és varázstudók lakják, így a mágia mindennapos, és a rontások, bűvölések ellen mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Persze, vannak szabályok, hogy mit, hol és mikor nem lehet, de ezt nem tartja be mindenki.
Bercel, a csinos francia megfigyelővel, Krisztával (aki magyar származású és boszorkány…bocsánat, szépasszony) beleveti magát a nyomozásba. Már az elején megakadnak, hiszen ki akarhat elrabolni egy kőtrollt, aki egész álló nap nem csinált semmit, csak ült a Margit híd lábánál és figyelte az idő múlását. A kirakós darabkái sehogyan sem akarnak összeilleni, de egyes információk arra engednek következtetni, hogy egy magas szintű mágus keze is benne lehet a dologban. Ez óvatosságra intené a nyomozókat, ha nem Bercelről és Krisztáról lenne szó. Bár ők sem fejjel rohannak a falnak, mégis sikerül Bercelnek felkavarnia az állóvizet és botrányt botrányra halmoznia. Minden igyekezete ellenére úgy tűnik, hogy nagyobb esélye van arra, hogy belebukjon a nyomozásba, minthogy megoldja az ügyet.
Az igazság az, hogy nem vagyok oda a krimikért. Engem valahogy nem kötnek le. Az fantasy már jobban érdekel, és többször is próbálkoztam a műfajjal, amik között voltak igazán kellemes élmények. Ami miatt mégis a könyv mellett döntöttem, az az, hogy a népi hiedelemvilágra és mesetörténetre alapoz, és Szélesi neve volt a garancia, hogy ez jó lesz. A kíváncsiság hajtott, de amit éjjel kettőkor tapasztaltam az megdöbbentett. Igen, este belekezdtem a regény olvasásába, gondolván, hogy elalvás előtt elolvasok pár fejezetet a nap lezárásaként. A regény felénél eszméltem, hogy ez nagyon behúzott és nem bírtam letenni. Erre azért nem számítottam 🙂
A krimiknél általában az a cél, hogy az olvasó folyamatosan azon töprengjen, hogy vajon ki is lehet a gyilkos, és mi volt az indítéka. A troll-lopás mellett egy gyilkosság is a képbe kerül, és úgy tűnik, hogy a kettőnek köze lehet egymáshoz. Tehát, minden adott volt arra, hogy folyamatosan keressem a tettest a sorok között. Engem mégsem ez húzott be. Sokkal jobban érdekelt Bercel története, aki egyik slamasztikából a másikba került, és annak ellenére, hogy Kriszta igyekezett a segítségére lenni, ő sem volt mindenható.
Érződik a történeten, hogy Szélesi milyen lelkesedéssel írta, valamint az is, hogy mennyi munkát fektetett bele, hogy a népmesei és népi hagyományokat beleszője. Mégsem érződik egyetlen pillanatra sem, hogy izzadságszagú lenne. Inkább az jön át, hogy az író magát igyekezett elszórakoztatni, ami az olvasóknak is kellemes élményt garantál. Játékos, könnyed, mégis modern és feszes a történet. Néha azon kaptam magam, hogy úgy tekintek az egészre, mintha nem is fantasy lenne, hanem egy valós történet. Sikerült Szélesinek annyira bevonnia az eseményekbe, hogy már természetes volt a szépasszony jelenléte és azon sem lepődtem volna meg, ha kilépve az utcára, egy trollba botlok, aki csendben, nyugodtan ül a sarkon és figyeli az idő múlását. Persze, egy sárkányra már felfigyeltem volna, de erre is csak azért, mert ki vannak tiltva Budapest légteréből, mert folyton összepiszkították a várost a potyadékaikkal.
Egy kicsit kitérnék a humorra is. A fülszöveg végén az áll, hogy “humoros és végtelenül könnyed”. Az állítás második felével teljesen egyet tudok érteni, az első felével volt egy kis problémám olvasás közben. Ez ugye, attól függ, hogy ki hogy értelmezi a humort. Én azt hittem, hogy tele lesz beszólásokkal, helyzetkomikummal és hasonló vicces dolgokkal. A regény elolvasását követően rá kellett jönnöm, hogy nálam van a hiba, pontosabban a saját definíciómban. Én egyenlőséget tettem a komédia és a humor közé, pedig a kettő nem egy. A humor sokkal árnyaltabb és lényegesen sokrétűbb. Néha az ember hajlamos elsiklani egy-egy humoros mondat, gondolat vagy esemény felett, mert fel sem fogja az utalást. Még a komédiánál ezek a részek elég egyértelműek és szembetűnőek. Nos, Az ellopott troll nem komédia, hanem humorral átszőtt történet, mely folyton mosolygásra készteti az olvasót, ha éppen nem komoly dolgokról van szó.
Olvasás közben felfigyeltem furcsa dolgokra, amikre nem kaptam választ a regény végére érve sem. Igencsak furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis ki az a Hanga Kriszta, aki francia nyomozónak adja ki magát és egyben szépasszony is. Igaz, hogy a történet végére kapunk pár választ, de van még valami ami böki a csőröm, és remélem, hogy a folytatásban kiderül az igazság. Úgy érzem, hogy Hervét doktor is tartogat még meglepetéseket, hiszen elég sok kérdőjel van körülötte.
Ó, igen! Elfelejtettem megemlíteni, hogy Az ellopott troll a Varázslények Ügyosztály sorozat (értesüléseim szerint trilógia) első része. Így aki rákapott az ízére, az készülhet majd a folytatásokra is. Arról még nincs információ, hogy mikorra várható a második rész, de amint kapok valami fülest a kiadótól, megosztom 🙂
Száz szónak is egy a vége, ez a történet megbabonázott és rajongóvá tett. Kíváncsian várom a folytatásokat is, hiszen ki ne szeretné bebarangolni Budapestet és környékét, ami tele van varázslényekkel és varázstudókkal. Az plusz pont, hogy a főszereplő, Bercel is ember, így az olvasó jobban át tudja érezni a helyzetét ebben a mesevilágban, ami sokkal jobban hasonlít a valósághoz, mint azt bárki is gondolná.
Leginkább “gyermeklelkű” felnőtteknek ajánlanám a könyvet, akik még emlékeznek a mesékre és a hozzájuk kapcsolódó kellemes élményekre. Jó szívvel ajánlom urban fantasy rajongóknak és krimikedvelőknek is, akik kedvelik a magyar népmesei hagyományokat. Egyszóval minden felnőttnek, akik nem veszik túl komolyan az életet és nyitottak egy kis kalandra. A hétköznapok szürkeségéből kirántja az olvasót már az elejétől kezdve, és egy másik Budapestre repíti, hogy együtt derítse fel a hadnaggyal és segítőjével, hogy kinek és mire is kellett az a troll.
Jó szórakozást és kellemes kikapcsolódást kívánok mindenkinek a könyvhöz!
A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.
ISBN: 978 615 5859 53 3
Metropolis Media, 2019
Terjedelem: 286 oldal
Bolti ár: 3790,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.
A bélyegképhez felhasznált képet és a borítót Nagy Gábor (Nagual) készítette.
