Gondolom, mindenki feltöltötte a könyves készletét a Könyvfesztivál alatt, újdonságokkal és/vagy éppen régóta a kívánságlistán lévő könyvekkel. A kiadók kitettek magukért, és még az utolsó napokban is jelentettek be új címeket, melyek először a könyvfeszten voltak megvásárolhatóak. A májusi megjelenéseket böngészve, azt látom, hogy a nagy hajrát követően most egy kicsit kevesebb címből lehet szemezgetni. Persze, nem alszanak a kiadókban sem, hanem készítik elő az újabb regényeket és novellásköteteket, hogy az Ünnepi Könyvhéten ismételten a bőség zavarával találjuk majd szembe magunkat.
Mivel voltak olyan kiadók, akik csak az utolsó pillanatban jelentettek be megjelenéseket, így van egy pár kötet, ami kimaradt az áprilisi Kilátóból. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pár címen én is átsiklottam, így most pótolni kívánom ezeket.
Elsőként a Delta Vision áprilisi megjelenéseire kanyarodnék vissza. Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudhatja, hogy Terry Pratchett és Stephen Baxter A Hosszú Föld sorozatát is olvasom, aminek nemrég jelent meg a negyedik része A Hosszú Utópia címmel. Aki ismeri a sorozatot, annak nem kell sokat mondanom róla, hiszen a fülszöveg mindent elárul a negyedik részről. Annyit azért én is elárulhatok, hogy a kötet már itt vár a sorára a polcomon 😉
“A huszonegyedik század közepét írjuk.
Az Átlépés Napjának és a Yellowstone kitörésének kataklizmája nyomán az emberiség nekivágott a Hosszú Földnek. A társadalom a viharvert Irányjel Földön és azon túl folyamatosan fejlődik és átalakul.
És új kihívások érik.
Egy messzi, távoli világon az idősödő és házsártos mesterséges intelligencia, Lobszang Agnes nővérrel Új-Springfieldben éli békés mindennapjait. Még egy gyermeket is örökbe fogadtak. Ám mindenféle pletykák keringenek az égen látott kísérteties, különös dolgokról.
Ezen a világon valami nincs rendjén.
Több millió átlépéssel távolabb Joshua sürgős hívást kap Új-Springfieldből. Lobszang úgy véli, hogy ami az ő Földjét megfertőzi, immár a Hosszú Föld összes világát fenyegeti.
A veszély elhárításához az emberiség, a gép és a szuperintelligens Következők együttes erőfeszítésére lesz szükség. És valakinek meg kell hoznia a végső áldozatot is…“
A Mysterious Universe mellet van még egy világ, amibe nagy lelkesedéssel vetem bele magam. Ez pedig nem más, mint Peter F. Hamilton által létrehozott Nemzetközösség Univerzum, mely tovább bővül az Álmodó Ürességgel, mely az Üresség-trilógia első része. Mielőtt azonban nekikezdenék ennek a regénynek, vár még rám a Júdás elszabadul két féltéglányi kötete…
“A távoli jövőben az űrutazás lehetővé tette, hogy az emberiség a galaxis távoli vidékein is új világokat gyarmatosítson, miközben a legkorszerűbb technika miatt hétköznapi dologgá vált a hosszú, talán az örökkévalóságig tartó élet. Nálunk lényegesen idősebb civilizációkkal ismerkedtünk meg. A megrázó felfedezések után az emberiség most egy új korszak kapujában áll. Talán meg fogjuk érteni a világegyetem legfontosabb titkait is.
A világűr végtelenjében azonban elképzelhetetlen veszélyek is lesnek ránk.
Az Üresség: egy zárt, sokmilliárd éves világegyetem. Eleven, és a tágulását éppen csak hogy meg lehet akadályozni. Kapcsolatba akar lépni velünk.
Inigo titokzatos álmokat oszt meg az emberiséggel egy valószínűtlen hősről, az egyszerűbb életről és a jobb jövőbe vetett reményről – egy olyan bolygón, ami nem az övé.
Elégedetlen követői elszántan megpróbálják valóra váltani ezt az utópiát, és átlépik az Üresség tiltott határát, hogy célba jussanak. Nincsenek tisztában azzal, hogy cselekedetükkel beindíthatják a megállíthatatlan növekedés folyamatát… ami elpusztíthat minden útjába kerülő dolgot, az egész emberiséget, de akár a galaxis összes csillagát is.“
Nem tudom, hogy ki nézte annak idején az MTV által készített, a gagyiság határát felülről súroló sorozatot, a Shannara-t? Bevallom, hogy én igen. Igaz, hogy a színészi játék és a CGI színvonala igen alacsony volt, de a történet mégis meg tudott fogni, annak ellenére (vagy éppen pont azért), hogy nem vagyok egy nagy fantasy rajongó. Mikor megtudtam, hogy a Delta Vision felkarolja a magára hagyott sorozatot, és újra kiadja, javított formában a más megjelent részeket és tervezi a folytatások megjelenését is, elgondolkodtam, hogy talán nekikezdek én is a sorozat olvasásának. A Shannara Kardja már megvásárolható, és a kiadó azt ígérte, hogy a könyvhétig valószínű, hogy kiadja a 2. és 3. részt is. Szóval, erősen gondolkodom, hogy bele merjek e vágni 🙂
“Négyföld békéjét irdatlan erő fenyegeti. Brona, a legendás Boszorkánymester visszatért, és készen áll, hogy leigázza a szabad fajokat. Egyetlen fegyver állíthatja meg: a legendás Shannara Kardja – ám azt kizárólag az egykor élt elf király, Jerle Shannara leszármazottja forgathatja. A vérvonalnak mostanra csupán egyetlen örököse maradt: Shea Omshford, a fiatal félelf, aki békében él Árnyasvölgyben… legalábbis amíg fel nem bukkan Allanon, az utolsó druida, hogy feladatáról tájékoztassa, és meg nem érkeznek Brona Koponyahordozói, akik az életére törnek.
Shea anélkül indul útnak, hogy sejtené, hogyan használhatná a Kardot. Miközben bátyjával, Flickkel és barátjával, Menionnal a fegyver keresésére indul, Brona összegyűjti és elküldi a seregeit. Bármiféle késlekedés nem csupán Shea és társai, de egész Négyföld pusztulásához vezethet…“
Az Agave Kiadó gondozásába vette Ted Chiang munkásságát, és egy újabb novelláskötettel készül májusban. Ne tévesszen meg senkit, az új designe, ugyanis a látványos borító, melyen az Érkezés és más novellák cím szerepel, valójában nem más, mint a 2016-ban már megjelentetett Életed története és más novellák kötet. A valóban új kötet a Kilégzés és más novellák címet viseli. Még az előző novelláskötetet sem olvastam, de ez is felkerült a végtelenbe nyúló várólistámra.
“Az Érkezés többszörös Hugo- és Nebula-díjas szerzőjének régóta várt új novelláskötete kilenc történettel.
Egy kereskedő megépíti a korai középkori Kairóban az első időgépet. Egy idegen tudós sokkoló felfedezést tesz, aminek a következményei nem csak a saját népére, hanem a valóság egészére érvényesek. Egy nő több mint húsz éven át viseli gondját egy mesterséges intelligenciának, ami digitális háziállatból végül igazi élőlénnyé fejlődik. A viktoriánus kori Angliában mechanikus gépek nevelik a gazdag elit újszülötteit. Egy modern felfedezés nem csak a tudomány, de a vallások alapjait is megkérdőjelezi.
Ted Chiang régóta várt második novelláskötete formabontó ötleteivel és emlékezetes szereplőivel ismét elemében mutatja be korunk legfontosabb tudományos-fantasztikus szerzőjét. A Kilégzés és más novellák egy lehengerlő és időtálló gyűjtemény, mely egyaránt keresi a választ a legfontosabb kérdésekre – mi az univerzum természete? mit jelent embernek lenni? -, és olyanokra, amikre soha nem gondolnánk. Minden egyes novella könnyed eleganciával bizonyítja, hogy az összetett és jól átgondolt sci-fi történetek még mindig nem érték el a műfaj legvégső határát, sőt: hosszabb idő óta talán most először lehetünk szemtanúi egy újfajta ábrázolás létrejöttének.“
A sci-fi világát is elérte a Megasztár és American Idol “tehetségkutató” néphisztéria szele, így nem csoda, ha ezt egyesek továbbgondolva és egy kis abszurditással megspékelve, kiterjesztik az egész univerzumra. A kérdés csak az, hogy a sci-fi rajongókat akarják elcsábítani, hogy kövessék nyomon a “tehetségkutatók” műsorait, vagy éppen a nézőket akarják rávenni arra, hogy olvassanak? Van egy kis ellenérzés bennem a regény témáját illetően, de döntse el mindenki maga, hogy a fenti két lehetőség közül melyik a valódi. Ja, igen, az Űropera című könyvről lenne szó…
“Egy évszázaddal ezelőtt az értelemháború alaposan szétzilálta a galaxist, és szinte teljesen felszámolta az űr meghódítására törekvő, intelligens életet. Ezt követően különös hagyomány vette kezdetét, hogy a túlélőknek mégiscsak jobb kedve legyen, és a feldúlt világok lakói a béke, a közösség és a megértés jegyében néha összejöjjenek.
A fennmaradt civilizációk ciklusonként egyszer megtartják a Metagalaktikus Grand Prix-t, ahol a furcsábbnál furcsább lények dallal, tánccal vagy egyéb performansszal mérik össze tudásukat. Minden újoncnak meg kell mérettetnie magát, és itt dől el, hogy a galaktikus nagycsaládba jelentkező új faj értelmes-e – ha pedig elbukik, haladéktalanul megsemmisítik.
Idén az emberiség is bekerül a képbe, és bár diplomáciai drámákra, gigantikus űrhajókra, féregjáratokra és a más népek iránt közömbös idegenekre számítottak, rúzsos szájak és flitteres ruhák, csillogó strasszok és elektromos gitárok várják őket. A Földet ráadásul nem más képviseli a galaxis legnagyobb színpadán, mint a Decibel Jones és az Abszolút Nullák, fajunk sorsa pedig azon múlik, képesek-e úgy zenélni, mint még soha senki a történelemben.”
Kicsit komolyabbra fordítva a szót, de még mindig a földönkívülieknél maradva, inkább olvassunk tudományos és ismeretterjesztő köteteket. Ha valakit valóban érdekel, hogy hogyan is nézhetnek ki az űrlények, és milyen hatással volna társadalmunkra, ha kapcsolatba lépnének velünk, akkor erre nincs is jobb olvasmány, mint Michael Wall: Kívül a Földön című kötete, ami az Athenaeum májusi újdonságai között szerepel. Tudom, kicsit furcsán hangzik a cím, de ez annak köszönhető, hogy az eredeti angol cím az Out There az X-akták mondatára utalt (“The Truth Is Out There” – “Az igazság odaát van”). Magyarul viszont eléggé megtévesztő cím lett volna az Odaát vagy Kinn…
“Sokan hiszik, hogy nem csupán a Földön lehet értelmes élet. De van már erre bizonyítékunk? Járhattak már itt a földönkívüliek, vagy mi megyünk el hozzájuk? Könyvében Michael Wall nem a fantáziáját, hanem a tényeket veszi elő. Kutatási eredményeket, módokat és a tudomány űrlényekre vonatkozó elképzeléseit vizsgálja, és azt, hogy ezeknek a kutatási eredményeknek milyen gyakorlati hatásai lehetnek a gazdaságra és a társadalomra. Informatív stílusa jó adag humorral párosul.
Nem csak a SETI megszállottjainak!”
Az április olvasásban haladósabb volt, mint bejegyzésírásban, de így sem vagyok elégedett. Három könyvet kellett volna elolvasnom, hogy az SFF ajánló sci-fi ágán zsűriképes legyek. Mindent olvastam, csak azt nem, ami a listán volt. Ennek köszönhetően, idén ismételten nem vehetek részt a zsűrizésben. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a TOP10-es lista elkészültekor nem számolok be az eredményről.
A fenti képen látható, hogy miket tervezek elolvasni májusban. Természetesen ez a lista sincs kőbe vésve, és hangulattól függően változhat. Közben a már elolvasott könyvekről is készülgetnek az ajánlók (A pontlövész, Mindenki hazudik, Sápadtak) és hamarosan olvashatóak is lesznek az oldalon.
Galaktika 349. száma már olvasás alatt van, és amint a végére értem, molyon értékelni fogom.
Ti az új szerzeményeket részesítitek előnybe, vagy a régebben beszerzett könyveknek is adtok esélyt? Esetleg a beszerzés sorrendjében olvassátok?
