Kicsit mintha bealudtak volna a kiadók, ugyanis a januári megjelenések száma igencsak alacsony. Mindenki kiköltekezett decemberben, karácsonyra, így nem is csoda, ha kicsit csúsznak az új megjelenések. Az egyetlen kiadó, mely már a januárt is nagy lendülettel indítja, az az Athenaeum, mely több címmel is készül az új év első hónapjában.
Az első cím, ami megragadta a figyelmemet, az Egy kém az iraki háború ellen. Nem éppen az én világom, mégis, a fülszöveget elolvasva kíváncsivá tett. Mivel film is készül a regényből, így érdemes még a mozis bemutató előtt elolvasni a könyvet 🙂
“A könyv alapján készült film Keira Knightley főszereplésével hamarosan a mozikban
Semmi nem veszélyesebb az igazságnál
Katharine Gun, a brit titkosszolgálat munkatársa egy nap nehéz döntést hoz: szigorúan bizalmas információt juttat el a sajtónak egy amerikai-brit kémakcióról, amelynek célja, hogy megszerezzék az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazását a 2003-as iraki invázióhoz.
A könyv megírását alapos kutatómunka előzte meg, a szerzőpáros pedig lehengerlően meséli el ennek a bátor fiatal nőnek a történetét. A történet alapján készült filmet Keira Knightley főszereplésével várhatóan a hazai mozikban is bemutatják.“
Egy időben nagyon sok II. világháborús történetet olvastam, főleg olyanokat amik nem a fronton “játszódtak”, hanem a hátországban. Kerültem a regényeket, és inkább a résztvevők visszaemlékezéseit olvastam. Sok holokauszt túlélő történetét megismertem, és ezáltal azt a kegyetlenséget is, amiket (nemcsak) a táborokban elkövettek ellenük. Az ember azt hinné, hogy Auschwitz beleégett az emberiség emlékezetébe és nem fog megismétlődni soha többé. Sajnos nem úgy néz ki. Talán ezért is gondolta a kiadó, hogy nem szabad megfeledkezni az emberi rémtettekről, és újra és újra emlékeztetni kell az embereket, hogy a veszély első jelére lerázzák magukról a közömbösség porát. Annak ellenére, hogy a többség apátiába süllyedt, talán lesznek olyanok, akiket felráz az Auschwitz, végállomás – Egy túlélő története a haláltáborból történet és felnyílik a szemük.
“Westerbork hollandiai tranzittábor volt, ide gyűjtöttek be és innen szállítottak tovább mintegy százezer zsidót Auschwitzba és Sobiborba 1942 júliusa és 1944 szeptembere között, ahol szinte kivétel nélkül mindenkit legyilkoltak.
1942-ben Eddy de Wind zsidó orvos önként jelentkezett Westerborkba dolgozni, mert abban reménykedett, hogy ezért cserébe édesanyját kiengedik a táborból. Érkezésekor azonban kiderült, hogy anyját már elszállították Auschwitzba. Eddy de Windet nem engedik többé haza. Később ő is a haláltáborba kerül, de csodával határos módon túléli, és visszatér szülőhazájába. Hogyan lelt szerelemre a táborban, és hogyan élte túl a borzalmakat? Erről szól még az auschwitzi táborban elkezdett regénye.
Eddy de Wind nemcsak az Auschwitzban átélt borzalmakról számol be szívszorítóan és megrendítően, de megfigyeli és elemzi azt is, hogy szélsőséges helyzetekben milyen viselkedésre – jóra és gonoszra egyaránt – képes az ember.
Eddy de Wind könyve valószínűleg az első Auschwitz-beszámolók egyike, visszaemlékezésnek szinte nem is lehet nevezni, hiszen még ott helyben, szenvedései és a megtapasztalt borzalmak helyszínén kezdte papírra vetni rabsága történetét… Annyira friss benne minden, amit látott, és megélt, hogy a szövegben tetten érhető a küszködése, hogy hogyan tudja mindezt megfogalmazni, átadni. A szöveg bevezető részét egyes szám első személyben írta meg, majd rájött, hogy így képtelen lesz az egész történetet megírni. Ezért találta ki Hans van Dam figuráját, akiről harmadik személyben beszélve teremtette meg az elbeszéléshez szükséges távolságot.
A könyvet a De Wind család archívumából származó képanyag illusztrálja.“
A decemberi olvasási tervem elég jól sikerült, csak valahogy Peter F. Hamilton: Álmodó Ürességéhez nem jutottam hozzá. Itt vár az éjjeliszekrényen a sorára, de ahogy nézem, még egy ideig várhat.
Az új év egy kis változást is hozni fog a blog életében. Továbbra is igyekszem a heti egy ajánlót hozni, csak kicsit lazábbra veszem az olvasásokat. Ez annyit jelent, hogy igyekszem elkerülni az olyan kihívásokat és egyéb listákat, melyek előre meghatározzák, hogy mit kellene elolvasnom. Idéntől inkább hangulatfüggő lesz, hogy melyik könyvet veszem a kezembe. A modern sci-fik egy kicsit háttérbe fognak kerülni, és helyettük inkább a (sci-fi) klasszikusok felé tekintek egy kicsit. Valamint nagyobb teret engedek a fantasynek (paródiának), azon belül is a Korongvilágnak. Tehát, ezentúl a rovatban mindössze három könyvet fogok felvenni az aktuális havi olvasási listámra, a többi pedig hangulatfüggő választás lesz 🙂
2019 a Mysterious Universe éve volt a blogon. Idén is lesz kijelölt irány, azaz 2020: a retró sci-fi és a Korongvilág éve lesz. Ami annyit jelent, hogy felváltva, hol egyik, hol másik kerül előtérbe egy-egy hónapban.
A bélyegképhez felhasznált kép forrása: Pixabay
