Most a szokásos bevezető helyett csapjunk rögtön a lovak közé! Egy olyan könyv jelenik meg júliusban a Metropolis Media gondozásában, amit már nagyon régóta várok. A bélyegképből már lehet következtetni, hogy melyik regényről is beszélek. De azért előtte essen pár szó a szerzőről, akinek sikerült megbűvölnie, és egy olyan regénnyel meglepnie, amiről soha nem gondoltam volna, hogy el fogok olvasni, és végül ez lett 2019 egyik kedvence nálam. Johanna Sinisaloról van szó, aki A Nap Magja című regényével bevéste magát a kedvencek közé. A júliusi megjelenések között pedig ott van az Iron Sky – Támad a Hold című regény, mely a 2012-ben megjelent azonos című film forgatókönyvén alapszik.
Aki látta a filmet, az sejtheti, hogy miről szól a regény. Minden esetre, azért a fülszöveget ide másolom 😉
“A nácik bukása után létrejött a Negyedik Birodalom – a Holdon. Adolf Hitler holtteste (elvileg) nyomtalanul eltűnt, de a nemzetiszocialista ideológia virágkorát éli továbbra is, egy másik égitesten.
A könyv egy fiatal nőről szól, aki hisz a faji felsőbbrendűségben és mindazokban a doktrínákban, amelyeket a Földről tanult. Ám amikor egy amerikai űrhajó érkezik a Holdra 2018-ban, minden megváltozik. Renate a Földre utazik, hogy beszélhessen az embereknek az erkölcsileg magasabb rendű náci életmód erényeiről, ám amit ott talál, cseppet sem olyan, mint a propagandában.
A világ abszurditását tükröző mű könyörtelen görbetükröt tart elénk, bemutatva civilizációnk vakságát és önpusztító hatásait. Politikai szatíra a hatalom szégyentelen kapzsiságáról, a tömegek manipulálásáról, az ideológiák hatásairól – és természetesen az emberiség végtelen ostobaságáról.
A regény az Iron Sky című film forgatókönyvén és Johanna Sinisalo kutatásain alapul, a könyv így annak ún. „írói változata”, megfűszerezve az űrnél is sötétebb humorral.”
Július 2-án jelenik meg Urbánszki László legújabb regénye a Lazi Könyvkiadó jóvoltából, mely a honfoglalás idejére repít el bennünket. Ismerve Urbánszki grafomániáját, annyira nem is csodálkozunk, hogy a Vérszerződés egy négykötetesre tervezett Honfoglalás-sorozat bevezető része. Gondolom, az első tervek még két kötetről születtek, maximum trilógiáról lehetett szó…de mire a végére érünk, lehet, hogy több is lesz, mint négy kötet. Ez nekünk olvasóknak csak jó, hiszen Urbánszki stílusa, történetmesélése és szemlélete magával ragadó és szórakoztató. Szóval, készüljünk fel, mert érkezik a Vérszerződés!
“A nyolcszázas évek közepén a magyar törzsek állandó fenyegetettségben élnek a Dnyeper mellett, Etelközben. Északról az erősödő Kijev városállama terjeszkedne, keletről a már hanyatló, de még roppant erős Kazár Birodalom, délről a besenyők, északkeletről a kimek nomádok szorongatják őket, ráadásul a magyar törzsek is torzsalkodnak egymással.
Rusz (varég) hajósok támadnak meg egy apró magyar szálláshelyet, rabul ejtve annak lakóit. Álmos, a megyerek fejedelme személyesen áll az üldözők élére, majd kegyetlen bosszút állnak. A földre éhes rusz urak, ürügyként használva az eseményeket, lerohanják a közeli Kürt és Gyarmat törzseket. Győzelmet győzelemre halmoznak, és várható, hogy egyenként fölszámolják az összefogni képtelen magyar törzseket.
Álmos felismeri a parancsoló szükséget, és szövetség szervezésébe kezd…
A Vérszerződés a négyrészes Honfoglalás sorozat nyitó kötete. Az író újszerűen nyúl a kényes témához. Nem hisz az öncélú hősiességben, esendő alakjait nem isteni erők vezérlik, hanem a kényszerítő események. Álmos tárgyal, győzködik, olykor erőszakkal viszi végbe akaratát, végül győz, és megkötik a Vérszerződést. Ha ő nincs, a magyarság felmorzsolódik, mint a tartósan összefogni képtelen besenyők és kunok. Általa válik a „Hetumoger” szövetség a térség egyik meghatározó nagyhatalmává, és indul el azon az úton, melynek végén új, nagyszerű hazára lelnek a Kárpát-medencében.“
A történelmi regényeknél maradva, szeretném kiemelni Bíró Szabolcs: Non nobis Domine című regényét, melynek a harmadik kiadása (a bővített, átdolgozott verziónak) a napokban érkezett meg az Athenaeum Kiadó irodájába. Azt hiszem, hogy túl sokat nem kell mondanom erről a kötetről, hiszen magáért beszél a fenti eredmény. Annyit azért elárulhatok, hogy tervben van az olvasása, és ha minden jól megy, akkor még idén sorra kis kerül. Aki nem tudja, hogy miről is van szó, annak álljon itt a regény fülszövege:
“A Kelet oroszlánja és Az utolsó vörös barát végre egy kötetben! (Átdolgozott, bővített kiadás)
1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér a Szentföldről Magyarországra – otthon azonban csak halál és gyász várja. A megkeseredett, kiábrándult férfi szárnyai alá veszi és tanítani kezdi elárvult unokaöccsét, hiszen Attilában látja a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan harcost. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni a kisgyermekből lassan férfivá érő növendéket, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre. Amikor pedig Vilmos kardját, az ősi családi örökséget elcsenve akar megnyerni egy titkos éjszakai párbajt, nagybátyja büntetésből hosszú útra küldi az olasz énekmondó, Umberto oldalán. Ez az út örökre megváltoztatja Attila életét. Rablógyilkosokkal harcol, csaknem halálos sebet kap, majd megismeri azt az érzést is, amelyre egy templomos lovagnak még csak gondolnia sem szabad: a szerelmet.
A Non nobis Domine a lovaggá cseperedő Attila szemén keresztül mutatja be egy vérzivataros korszak, a XIII. és XIV. század fordulójának háborúit, az Árpád-ház kihalását követő kegyetlen éveket, egy új uralkodói dinasztia felemelkedését és a Templomos Lovagrend bukását.
Az Anjouk című nagyszabású regénysorozat előzményét, Bíró Szabolcs első történelmi regényének két kötetből eggyé gyúrt kiadását olvasva kibontakozik előttünk a magyar középkor sáros, véres, mégis levendulaillatú világa.“
Végül, de nem utolsósorban, egy régi kedvenc új kiadásáról szólnék még egy pár sort. Ray Bradbury: Marsbéli krónikák című novellafüzérét még 2015-ben olvastam. Most, hogy az Agave Könyvek kiadja a teljes változatot (nem tudom, hogy mi maradt ki az 1982-es kiadásból), így kedvet kaptam arra, hogy újra elolvassam. Már csak meg kell várnom, hogy megjelenjen 🙂 Talán mondanom sem kell, hogy ez egy alapmű és erősen ajánlott mindenkinek (még annak is, aki nem szereti a sci-fit).
“Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja.
Ray Bradbury 1950-ben megjelent műve a science fiction alapköve, ma is döbbenetesen friss és lenyűgöző. Az olvasó felújított kiadásban, új szerkesztésben tartja kezében a könyvet; a klasszikus történet mellett megtalálhatóak Bradbury további marsbéli krónikái is, melyek eredetileg folyóiratokban és más novelláskötetekben jelentek meg. Ezek közül számos most először olvasható magyarul.“
A friss megjelenések után nézzünk szét egy kicsit a blog háza táján is. A júniusi tervből nem lett semmi, ugyanis a három tervezett könyv közül egyiknek sem kezdtem neki. Mondjuk a júniusi teljesítményem is elmaradt a korábbi hónapoktól, de azt kijelenthetem, hogy azért jó könyveket is olvastam. Sőt, az ajánlók megírásában is aktív voltam, mert egy kivételével mindegyikről készült bejegyzés:
- Michael Walden: Herden által homályosan
- José Antonio Cotrina: Samhein aratása
- Michael Walden: Csillagikrek (tervezett megjelenés: 2020. augusztus)
- J. Goldenlane: Isteni balhé
A júliusi tervet igyekszem megvalósítani, bár ehhez az is kell, hogy az Iron Sky valóban meg is jelenjen 🙂 Az biztos, hogy változatos hónapnak nézek elébe, hiszen van itt fantasy, sci-fi és történelem. Ráadásul most egy olyan témájú könyvet olvasok, amit mindig próbáltam elkerülni, de azt mondták, hogy Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája című regénye teljesen másként dolgozza fel a témát, és emellett igen szórakoztató is. Még csak az elején tartok, így nem tudok semmit mondani róla, de ha minden jól megy, hétfőn akár már ajánló is készülhet a regényről 🙂
Ti milyen könyvvel készültök a nyárra?
