A lecsúszott rusz kereskedő és társai alaptőke szerzéséhez úgy döntöttek, hogy a Dnyeper melletti szállásokat kifosztják, lakóikat lemészárolják, az értékesebbeket pedig rabszolgának eladják Bizáncban. Karacs, a Megyer nemzettség pásztora a szállástól nem messze vigyázta nyáját. Az éjszaka közepén gyanús hangokat hallva felkészült a harcra, de a túlerő legyűrte, akármilyen bátran is harcolt. Egy hajó fenekén találta magát, mely a Dnyeperen csordogálva igyekezett Bizánc felé.
Álmos és nemzettsége nem nézhette tétlenül, hogy holmi rabló banda betör a területükre és zsákmánnyal megrakva szabadon távozik. Keresőcsapatokat alakítottak ki, és a szállástól a folyón felfelé és lefelé is keresni kezdték a zsiványokat. Arra azonban nem számítottak, hogy a rusz csapat a folyó egyik szigetén keres menedéket, még elül a hajsza.
Urbánszki László Honfoglalás-sorozatának első része a magyar törzsek életét igyekszik bemutatni az Etelközben. A IX. századi viszonyokat életképek formájában tárja elénk, hogy jobban elképzelhessük, milyen körülmények között is éltek őseink. De nem csak a mindennapokba kapunk betekintést, hanem a katonai és politikai állapotokat is megismerhetjük. Hiába volt nyolc magyar törzs egymás mellett, ha egymás területére sem léphettek nagyon be, illetve támadás esetén sem rohantak megsegíteni egymást.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, kicsit parttalannak tűnt a történet, mert olyan események láncolatát mesélte el, melyek nem nagyon függtek össze, attól eltekintve, hogy szinte mindegyikben jelen volt a fiatal Karacs, aki Harapósdög kutyájának köszönhetően sikeresen megszökött a rusz fogságból. Túlságosan nem is tudott lekötni, mert végig olyan érzésem volt, hogy csak pillanatképeket kapok a harcokból és menekülésekből, de hiányzik az összekötő kapocs, ami egy egész történetté kötné össze a sok kicsit. Aztán lassan kezdtem ráérezni az egésznek a hangulatára, amin keresztül kezdtem megérteni a IX. századi törzsi viszonyokat.
A leírásoknak köszönhetően úgy éreztem, mintha megelevenedne előttem a törzsi élet, ahol mindenkinek megvan a saját helye, és nemzettségen belül az összetartozás érzése. Szemléletesek a csatajelenetek is, ahol megismerhetjük a íjász hadviselés előnyeit és hátrányait, valamint azt is, hogy nem a magyarok voltak az egyetlenek, akik lovon, íjjal a kézben születtek. Valamint Karacs életútját követve megtudhattuk azt is, hogy mennyire nehéz bekerülni a harcosok csoportjába, ahol apáról fiúra száll ez a “szakma”.
Urbánszki László karakterei élnek és léteznek a történetben. Esendőek és nem mindenhatóak. A nemzettségfők sem mindentudó vezetők, mindössze megválasztott személyek, akik igyekeznek a törzset egyben tartani és megvédeni. Annak ellenére, hogy még hét törzzsel egy nyelvet beszélnek és hasonlóak a szokásaik, külön “államot” alkotnak az “államban” aminek nincs közös vezetője. Csak akkor mennek harcba egy másik törzs területére, ha megegyeznek a fizetségben és az ellátásban. De akkor is csak korlátozott számú harcost adnak kölcsön, hiszen saját területük védelme is fontos.
Mivel ebből az időszakból nincsenek nagyon hiteles források, így Urbánszki szabadon eljátszhatott a gondolattal, hogy mi is történhetett abban az időszakban, és mi kényszerítette rá a magyar nemzettségeket a vérszerződés rítusára. Valamint egy lehetséges eseményt is felvázol ami a Kürt és Gyarmat nemzettségek egyesüléséhez vezetett, abban az esetben, ha ez a nemzettség korábban valóban két különálló nemzettség volt. Sok a feltételezés és a fekete folt, de László ezeket szépen kitöltötte és egy kerek egész történetet írt belőle. A Honfoglalás-sorozat első kötete valójában nem más, mint bevezetés, ami elénk tárja a kezdeteket és az etelközi események egy lehetséges forgatókönyvét, ami valószínűleg messze áll a valóságtól, de nem lehetetlen.
Az érződik a regényen, hogy az írója szereti az állatokat, hiszen egészen nagy teret ad Karacs kutyájának, Harapósdögnek, és az új lovának is. Nem csak megjeleníti őket a történetben, hanem szerepet is szán nekik a harcokban. Egyik sem kezes jószág, de mindkettő hűséges, bátor, és nem hátrál meg a harctól, még akkor sem ha lándzsák, nyilak tépik a bőrüket. Az én olvasatomban kicsit többet szerepeltek a kelleténél, de gondolom így lett játékosabb, kalandosabb a regény, és kicsit lazább is, hiszen nem csak az emberi szereplők tettei kerültek leírásra.
A szöveg, ahogy azt Urbánszki Lászlótól megszokhattuk, igencsak szókimondó. A kegyetlenségeket sem hallgatja el, de nem kezd naturalista leírásokba, inkább az olvasóra bízza, hogy elképzelje mi is történhet a bokrok mögött. Az áldozatok szenvedése így is eléggé szemléletes. Ettől lesz az egész olyan valóságos, hihető, és az ember megborzong ha arra gondol, hogy ebben a korban kellett volna élnie. A halandóság mindennapos volt, és csak kevesen érték meg az öregkort. A szenvedés az élet velejárója volt, hiszen nem tudhatta az ember, hogy a nyugodt hétköznapoknak mikor szakadhat vége, ugyanis előjel nélkül, bármelyik éjjel lehetett az utolsó is.
A kezdeti nehézségek után, lassan belerázódtam a történetbe, és a végére már úgy éreztem, hogy nem csak az események láncolatát értettem meg, hanem azt a világot is, ami végül a hét nemzettség vérszerződéséhez vezetett. A vérszerződés megkötése, mely csak katonai és nem politikai szövetség volt, talán az a pillanat volt, ami eldöntötte őseink megmaradását. Valószínűleg, hogy ha nem jött volna létre ez a szövetség, akkor a szomszédos hatalmak, a dús legelők és termőföld miatt, egyenként morzsolták volna fel a törzseket, és irtották volna ki a magyarokat. Az a kevés aki viszont megmaradt volna, valamelyik rabszolgapiacon találta volna magát, vagy ha sikeresen elmenekül, akkor beolvadt volna más törzsekbe.
Árpád, Álmos fia is megjelenik a regény lapjain, mint fiatal, izgága gyermek, aki nem riad vissza a harctól, sőt keresi azt. Nagy szerep még nem jut neki a történetben, de érezhetjük, hogy egy vérbeli harcos és vezető rejtőzik benne, akit még egy kicsit csiszolni kell, mert gondolkodás nélkül képes a halál karmai közé vetni magát, hogy megtorolja a nemzettségét ért sérelmeket.
Kíváncsian várom a folytatást is, hiszen igen kalandos történeten keresztül mutatja be Urbánszki László az etelközi időszakot, és gondolom, hogy a honfoglalás története is izgalmas és kalandos lesz. Azt még nem tudom, hogy mi lesz a második kötet középpontjába, de az biztos, hogy az eddig megismert szereplők nem fognak unatkozni hagyni.
Aki szereti a történelmi regényeket, melyek nem éppen szépirodalmi köntösben tárja elénk az eseményeket, hanem annak valóságában, ahogy megtörténhetett, annak nem fog csalódást okozni a Vérszerződés. És az is biztos, hogy ha valaki nekikezd a sorozatnak, akkor kíváncsian fogja várni a folytatást is. Urbánszki Lászlót ismerve, a második kötet már a felénél járhat, és az sem kizárt, hogy idén már meg is fog jelenni.
Amit még nagyon szeretek Urbánszkiban, hogy a kötet végén, az utószóban, mindig elmondja, hogy miben ferdített és miért nyúlt ehhez a megoldáshoz. Nem kis munka lehetett a sok elmélet közül kiválasztani azt, ami szerinte a legközelebb állhat a valósághoz, illetve összegyúrni ezeket, hogy egy hitelesnek tűnő történek kerekedjen belőle.
A kötetet köszönöm Urbánszki Lászlónak és a Lazi Könyvkiadónak!
ISBN: 978 963 267 469 8
Lazi Könyvkiadó, 2020
Terjedelem: 318 oldal
Bolti ár: 3200,- Ft
A regény megvásárolható közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.
