Thani egy sírrablást követően, eltévedve a katakombák labirintusában, egyszer csak saját temetésén találja magát a közeli templomban, ahová az alagút vezetett. A szerzetesek rögtön szellemet kiáltanak, és igyekeznek meggyőzni az úrhölgyet, hogy legyen olyan kedves és ne kísértsen. Miközben kiderül az is, hogy kedvesét, Q al Aquim lovagot is megtámadták és megölték, és közben, otthonukat, Wareen várát visszafoglalta a kisöcsi. Thani nem érzi halottnak magát, és az az érzése, hogy férje halálhíre is hamis. Viszont dühös, hogy a nemrég otthonának kikiáltott várban most egy béka terpeszkedik és játssza a várurat.
Az Isteni balhé után nem volt kérdéses, hogy a folytatás is lassan terítékre kerül. J. Goldenlane stílusa és szórakoztató történetmesélése kizökkenti az olvasót a szürke hétköznapokból, és az egyik legjobb megoldásnak tűnik, ha valaki kikapcsolódásra és nevetésre vágyik. Igaz, a Pokoli balhé kicsit zordabbra sikerült, mint az első rész, de a humor megfelelően oldja a sötét hangulatot. Még akkor is, amikor valódi szellemmel hozza össze a sors a szereplőinket.
Az események most Wareen várára és a környékére korlátozódnak, így nincsenek nagy utazások, amik színesebbé tennék a tájat, mégis, ahogy körbejárjuk a birtokot, megismerhetjük a helyi “nevezetességeket” és az ott élő embereket. Thani macska-egér játékot játszik folyamatosan, és hol a várban, hol azon kívül kuszálja össze a szálakat. Miközben Q al Aquim igyekszik sereget verbuválni, hogy visszafoglalja otthonát, és információkat szerezni arról, hogy a felesége éppen él-e vagy hal-e.
Kicsit tartottam attól, hogy J. Goldenlane nem tud újat hozni a történetbe, és ismét egy vicces, kalandos fantasyt kapok, extrák nélkül. Szerencsére, nem így történt, és már az elején olyan helyzet elé állított, ami kicsit összezavart, és nem tudtam, hogy mit higgyek hőseink állapotáról. Aztán, fokozatosan tisztult a kép, és a regény végére minden kérdésemre választ kaptam.
Ebben a részben is érvényesül a váltott nézőpont, de mivel a két főszereplőnk a történet nagy részében külön utakon jár, így nincs túl sok átfedés az egyes beszámolók között. Viszont, éppen ennek köszönhetően kiegészítik egymást az elbeszélések, és a közben felmerülő fekete lyukakat kitöltik, így egy kerek egész történetet kapunk, ahol minden okozatnak az oka is kiderül előbb-utóbb.
A két főszereplő stílusa mit sem változott, viszont, hogy nem együtt néznek szembe a veszélyekkel, így jobban ki tudnak bontakozni, illetve azzal, hogy az elmúlt évek alapján megismerték egymást, következtetni tudnak a másik várható lépésére. Ez persze nem mindig jön össze, de az ebből adódó félreértések csak kalandosabbá teszik a történetet.
Hihetetlen, hogy az írónő mennyire meg tudta bonyolítani a vár visszafoglalásának a szálát, valamint a fő ellenségek eltávolításának történetét. Az ember azt hinné, hogy egy idő után unalmassá válik, ahogy csipkedik a várat elfoglaló lovagok és zsoldosok seregeit, de a közben megosztott újabb és újabb információk, melyek felbukkannak egyes események következtében, csak fokozzák az olvasó érdeklődését. Egyre több szereplő bontakozik ki a félhomályból és derül ki a szerepe ebben a furcsa szövetségben, mely arra irányult, hogy megszerezzék Wareen várát és a hatalmat felette. Mindenkinek más a módszere és az eszköze a terv véghezviteléhez, és ezeket egymás mellett igyekeznek kibontakoztatni, úgy, hogy a “szövetségesek” ne jöjjenek rá, mi is folyik pontosan a háttérben.
A regény igazi főszereplője Thani, aki furfangos cselvetésekkel próbál túlélni és kiszabadulni a csapdákból, hogy aztán újabbakba sétáljon bele. Q mindössze tevékeny résztvevője az eseményeknek, aki lovagként igyekszik visszafoglalni az otthonát, de közben mindent megtesz azért, hogy feleségét megmentse a gyűlölt öccse karmai közül.
Az események közben megismerhetjük az elmúlt évek történéseit is, hogy hogyan is szuperál egy lovag és egy csavargó házassága, és az ellentétek mennyire is vonzzák egymást. Persze, ahhoz, hogy valaki elviseljen egy ennyire eleven feleséget, mint Thani, annak nem csak acélból kell hogy legyen az idegzete, hanem egy jókora türelemre is szüksége van. A fantasy elem talán itt jön ki legjobban, hiszen a valóságban egy ilyen pár nem sokáig bírná 😉 Jó, az őspapus szelleme is erősíti a fantasy vonalat, aki éjjelente megjelenik, és ha van a környékén valaki, akkor azt kettéhasítja. Az átok megtöréséhez pedig meg kell fejteni a rejtvényt, mely nem kis fejfájást okoz Thaninak és az őspapus leszármazottjának, Qnak, aki nem szívesen támadna egyik ősére, még akkor sem, ha azt szinte csak csontok alkotják.
A történet nagyon jól fel van építve, és az egymást követő “csavarok” sem riasztják el az olvasót, hiszen mindegyiknek megvan az alapja, ami csak tovább viszi az eseményeket, nem akasztja meg azokat. Az újabb információk az egyszerű cselvetést sokkal összetettebben mutatják be, és rávezetnek arra is, hogy mi volt az egyes szereplők motivációja, amikor belekezdtek ebbe a “játékba”. Illetve, kibontakozik a kapcsolati háló is, mely a szövetségeseket összeköti, és az ellentéteket idővel kiélezi.
Kikapcsolódásnak tökéletes ez a regény, hiszen tele van kalanddal, humorral és izgalmas eseményekkel. Azonban ennek ellenére, egy-egy történetszál lezárását követően le lehet tenni, és gond nélkül bármikor lehet folytatni az olvasást. Azért túl sok időt ne hagyjunk ki, mert a múltban történt események igencsak befolyással vannak az elkövetkező eseményekre, így ha nem figyelünk, könnyen úgy érezhetjük, hogy valami felett elsiklottunk.
Aki kedveli a könnyed, humoros, fantasy kalandtörténeteket, annak szívből ajánlom ezt a “rövidke kis” sorozatot, ahol minden oldalon történik valami, ami előrébb viszi az eseményeket, még ha nem is az egyenes úton. Nincsenek benne hosszú leírások, és baktatástól is mentes. Feszes a tempója, és bár elég kacskaringós utat jár be a kezdetektől a végkifejletig, nincsenek felesleges kitérők. Ráadásul frissítően hat az olvasóra, hiszen nem csak elszórakoztatja, hanem meg is nevetteti.
Nekem annyira bejött J. Goldenlane stílusa, hogy időközben a polcomra került a Napnak fénye-ciklusa is, abban a reményben, hogy felvidít majd a borúsabb napokon, illetve kalandra csábít, ha már elegem van a szürke hétköznapokból.
ISBN: 978 963 395 204 7
Delta Vision, 2016
Terjedelem: 440 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft
A bélyegképhez felhasznált kép forrása: Elias Sch. képe a Pixabay -en.
