A Szépmíves Könyvek egy újabb “Elveszettnek hitt művek” kötettel lepte meg a Rejtő rajongókat, köszönhetően Kiss Ferenc Rejtő-kutató kitartó és türelmes munkájának. A művek mellett egy kis betekintést kaphatunk Rejtő Jenő mindennapjaiba, munkamódszerébe és ellátogathatunk azokra a helyszínekre is, melyeken megfordult, és a műveibe is beleszőtt. Nem beszélve arról a szerződéstervezetről, melyben vállalta, hogy kéthetente lead egy kisregényt az egyik kiadónak.
A kötet egy könnyed kabaréval indít, mely a szokásos félreértéseken alapul, és ezzel korbácsolja fel, az állóvíznek nem éppen mondható eredeti szituációt. A Villámhárítóban az író a nyelvi játékokkal csak fokozza a nevetési ingert. Egy könnyed kis jelenet, pár szereplővel, és annál több félreértéssel 🙂
A nápolyi király és a Sportszerelem variációk egy témára. Még az első egy kicsit pikánsabbra sikerült, addig a második mintha egy kicsit túl lenne írva és bonyolítva. Ráadásul, ha minden igaz, akkor a Sportszerelemből film is készült (még nem láttam), melynek köszönhetően Rejtő a bíróságon kötött ki. Nem vádlottként, hanem vádlóként, ugyanis a film forgatókönyvét a tudta nélkül átírták, és olyan jeleneteket húztak ki belőle, melyek a szerző szerint éppen a súlyát adták volna meg a mozgóképnek. A filmvállalat szerint pedig feleslegesen drágította volna meg a forgatásokat. Ennek köszönhetően, nem csak a kabaré maradt az utókorra, hanem egy szerzői jogi vita is.
A dolgozó nő – Eszményi asszony, szintén variációk egy témára, melyben egy író(nő) és “rajongója” találkozását mutatja be a szerző. Azt mindig is tudtuk, hogy amit olvasunk, az hatással van ránk, de mi van akkor ha valaki szó szerint értelmezi a folytatásos regényben leírtakat és az szerint akar élni? A kis bohózatból megtudhatjuk, hogy mennyire fel tudja borítani az ember mindennapjait, ha a felesége az eszményi asszony képét próbálja megvalósítani, betű szerint. Persze, mindenre van megoldás, csak meg kell győzni az írót, hogy a megfelelő fordulatot írja meg a folytatásba.
A rettenthetetlen – Ki a legény a csárdában egy “kidobó” estéjét írja le két változatban. A “szerepcserés támadás”, mint alapszituáció, már a kezdetekkor magában hordozza a lebukás esélyének feszültségét, mely minden egyes konfliktusnál kiéleződik. A jelenet könnyed és gördülékeny, ahogy az Rejtőre jellemző is volt. Nincs benne semmi eröltetett humor, vagy izzadságszag. Végig azt várjuk, hogy mikor bukik le a főhősünk, vagy éppen drukkolunk neki, hogy megússza a lebukást, hiszen tudjuk, hogy ha nem sikerül eljátszania a szerepét, nem csak a napi bevételtől esik el, hanem az egészsége, vagy akár az élete is rámehet.
Nos, ez a kötet kicsit más mint a többi. Természetesen ebben is szerepelnek kabarék, melyek egyértelműen magán hordozzák Rejtő Jenő kéznyomát. Azonban egy Rejtő-kutató számára nagy kihívás, hogy ha nem az eredeti kéziratot tartja a kezében, hanem egy átiratot, hogy meghatározza az eredeti szerző kilétét. Kiss Ferenc erre is kitér, illetve arra, hogy kik nyúltak bele Rejtő félkész műveibe, és próbálták azt “befejezni”.
Olvasás közben két ilyenbe is belefutottam. Igaz, Kiss Ferenc szerint mindkettő Rejtő Jenő műve, mégis az volt az érzésem, hogy ezek nem tipikus Rejtő írások, bár nem vonom kétségbe a szerző kilétét.
Az egyik az Idegenlégió – Afrika, mely egy bűntény kiderítésére koncentrál egyetlen színben. Itt a humornak semmi jele, és leginkább az agresszióra alapoz. Olvasás közben végig szorongtam, mert nem erre számítottam. A könnyedségnek semmi jele sincs az írásban, és a tiszt agresszív viselkedése csak még jobban lenyomja az ember hangulatát. A végén persze megkapjuk a feloldást, de valahogy nem ehhez szokott az olvasó Rejtőtől. Persze, az is lehet, hogy csak én olvastam keveset a szerzőtől, és nem futottam még bele hasonló művébe.
A másik, egy drámai történet, mely egy tékozló fiú útját mutatja be. Ez nem más, mint a Halálsziget című kisregény, melyet Kiss Ferenc 5 különböző állapotban lévő kéziratból ollózott össze, és formálta egy kerek egész történetté. Itt sincs humornak semmi jele, illetve a Rejtőre jellemző, félreértésekből fakadó helyzetek és nyelvi játékosság is hiányzik. Mégis, ennek a drámai prózának van valami varázsa, mellyel az olvasót bevonzza, és egyre jobban együtt érez a tékozló ifjúval, aki felelőtlenül egy olyan utazásra vállalkozott, mely felér a purgatóriummal. A történet felénél felfénylik egy lehetséges kiugrási pont a pokolból. Maga az olvasó sem tudja, hogy drukkoljon-e a fiatalúrnak, hogy kihasználja a helyzetet, vagy a nehézségek ellenére inkább folytassa az utazást, ami akár az életébe is kerülhet. Ez a kettősség elgondolkodtatja az olvasót, és kérdéseket tesz fel, melyre mindenkinek magának kell megtalálnia a választ.
Gondolom, mindenki tudja, hogy Rejtő Jenő egy időre bevonult egy elmegyógyintézetbe. Ennek több változata is ismert, melyek közül az egyik úgy szól, hogy nyugalmat akart, és az intézetet vezető ismerősét megkérte, hogy egy időre ott elszállásolják. Nos, nem a következő regényéhez gyűjtött adatokat, hanem egy idegösszeomlás után próbált elvonulni a világból, hogy összeszedje magát. Talán ennek az “üdülésnek” az egyik eredménye a Bolondnak áll a világ című elbeszélésének három változata. Már a cím is árulkodó, és félreértelmezhető. Természetesen az elbeszélésekből gyorsan rájövünk, hogy Rejtő hogyan is értelmezte a címet 🙂
Nem árulok el titkot, hiszen Kiss Ferenc a kötetben is kitér rá, hogy valószínű ez az utolsó “Elveszettnek hitt művek” rész, mert a kutatható hagyatékban (Petőfi Irodalmi Múzeum, Országos Széchenyi Könyvtér, családi gyűjtemény, stb…) már nincs olyan mű, ami kiadásra alkalmas lenne. Igaz, hogy vannak vázlatok, félkész, elkezdett művek, de ezeknek az egy kötetbe való rendezésének nincs sok értelme, mert nem hordoz annyi információt, hogy érdemes legyen megjelentetni. Talán, ha a közeljövőben valaki a szekrény aljában talál egy dobozt, melyben Rejtő kéziratok hevernek, akkor érdemes lesz elgondolkodni a folytatáson. De ez rengeteg időt és energiát emésztene fel, hiszen a dokumentumok eredetiségét meg kellene vizsgálni, és ahogy fenn is említettem, sokan próbálkoztak már “hamisítással”.
Számomra ez az egyik legkülönlegesebb “Elveszettnek hitt művek” kötet, ami a Halálsziget kisregény érdeme. Aki szeretné megismerni Rejtő Jenő egy másik oldalát is, annak kiváló választás.
A kötetet köszönöm Kiss Ferencnek.
ISBN: 978 615 5662 84 3
Szépmíves Könyvek, 2019
Szerkesztette: Kiss Ferenc
Terjedelem: 384 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadói csoporttól is, IDE kattintva.
