Egyeseknek az ősz lehangoló. Ők azok, akik nem szeretnek olvasni! Mi könyvmolyok, megtaláljuk októberben is az unaloműző olvasmányunkat, és mosolyogva pillantunk fel az aktuális könyvből, megszemlélni ahogy az esőcseppek lecsorognak az ablaküvegen. Szerencsére ez a hónap is tartogat érdekes, friss megjelenéseket, amikre érdemes már előrendeléskor lecsapni.
A listát kezdje egy régóta várt regény, mely hosszú ideig készült, és az eredeti tervekhez képest úgy felhízott karakterszámban, hogy két kötet kell neki. Október 8-án, a Tuan Kiadó gondozásában jelenik meg Anthony Sheenard: Négykezes plazmára és energiavetőre I. – Alcazaba című regénye, mely a Mysterious Universe világában játszódik, és az eddig ismert York Ketchikan történetek előzménytörténetének lesz az első része (milyen jó, hogy ezeket én fordított sorrendben olvastam 🙂 )
“Már hét évtizede dúl a galaxis legnagyobb háborúja, amit a katonai szervezettségű, titokzatos gilleth-ek és a periférián élő poszthumán mutánsok vívnak egymással. York Ketchikan hivatásos túszként éppen egy mutáns nehézcirkálón raboskodik a Tejút közepét uraló szupermasszív fekete lyuk központi zónájában, amikor kalózok csapnak le rájuk. A harcok során Yorkot kihajítják a fedélzetről, de nem szabadulhatnak meg tőle ilyen könnyen: főhősünk az ellopott mutáns hajó nyomába ered. Hogy a kalózok titkos rejtekhelyét, a legendás Alcazabát megtalálja, jó néhány veszedelmes ellenfelet kell magára haragítania: többek között egy nagyhatalmú maffiavezér mellett a térség legnagyobb űrrombolójának parancsnokát is. Amikor pedig megtalálja Alcazabát – mert York Ketchikan nem adja fel sosem –, akkor az összes kalóz az ellenfelévé válik, amely százezres ember- és lénytömeget jelent. És ha ez nem lenne elég, a távoli Teuton bolygó Vril egyházának főpapnői is elküldik harcias valkűrjeiket, hogy keressék meg azt a férfit, aki egy látomásukban megjelent, mert egyszer majd rajta fog múlni a galaxis sorsa…
Anthony Sheenard főhősének legkorábbi kalandját tartja kézben az olvasó. Ha meg akar ismerkedni a kissé pimasz és nagyon őrült York Ketchikannel, itt van rá az alkalom. A Négykezes egy ízig-vérig kemény űroperett, olyan szórakoztató kaland, amelynek nem tudhatod, mi lesz a vége.”
A GABO kiadó idén is megjelenteti Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020 kötetét, amit főleg a fantasy szerelmesei várnak. Valahogy az előző évben egy kicsit háttérbe szorult a sci-fi a novelláskötetben. Nem tudom, hogy az ideiben mennyi hely jutott a zsánernek.
A fülszöveg nem túl bőbeszédű, de a lényeg azért átjön a sorozat kedvelői számára:
“A Naprendszeren átzakatoló vonat, rendhagyó kísértetház, furcsa emberkísérlet, népi boszorkányság, nyomozás egy űrállomáson, félbehagyott teremtés és a világ helyreállítása: a tavalyelőtt indult antológiasorozat idei kötetében tizennyolc különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.”
A Corvina Kiadó gondozásában jelenik meg Yvonne Hofstetter: Láthatatlan háború – avagy miképpen fenyegeti a digitalizáció a világ biztonságát és stabilitását című könyve, ami a fülszöveg alapján izgalmas és érdekes olvasmánynak ígérkezik. Az idei várólistán a helye 🙂
“Yvonne Hofstetter, a mesterséges intelligencia szakértője, minden politika iránt érdeklődőnek megmutatja, hogyan ássa alá a digitalizáció a korábban stabil hatalmi viszonyokat, hogyan szítja az újabb fegyverkezéstől való félelmet és teszi a világ történéseit kiszámíthatatlanná. A 21. században a biztonság rendkívül veszélyeztetett, a béke pedig, amiben élünk, törékeny. A digitális forradalom stratégiai kihasználása lehetővé teszi ugyanis a világ geopolitikai újrarendezését: az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország és Kína egymással harcol a dominanciáért, Európa pedig keresi a nagyhatalmak között a szerepét. Régen a védelmen alapult az államok közötti stratégiai egyensúly, ma azonban az offenzíva kerül előtérbe. Egy hálózati kapcsolatokba rendeződött világban megsemmisítő fegyverré válik a kód. Segítségével érzékeny adatok kémlelhetők ki, kritikus infrastruktúrák szabotálhatók el, a lakosságot pedig kamuhírekkel lehet hergelni – anélkül, hogy hivatalos hadüzenet történt volna. A szerző az eseményeket és a világpolitikát masszívan befolyásoló konkrét példákkal illusztrálja a fenyegető helyzetet.“
Ritkán olvasok interjúkötetet, de a Kalligram Könyvkiadó kiadványának a címe felkeltette az érdeklődésemet. Szitás Katalin: Értelmiség és politika című kötete érdekes témát boncolgat.
‘ 30 év telt el a magyarországi rendszerváltás óta, amely az államszocializmusból a pluralista demokráciába történő átmenetet jelentette. Az egykori vasfüggönyön túli országok mindegyikében demokratikus választásokra került sor az 1990-es években, azonban olyan markáns, karakteres értelmiségi szerepvállalás, mint Magyarországon, egyetlen, valamikori szocialista országban sem jellemezte a folyamatokat.
De egyáltalán mit jelent az értelmiség fogalma? Mit jelent ma annak lenni, és mit jelentett a rendszerváltás idején? Miért, és hogyan került annyi értelmiségi a politikába az 1990-es években? Miért nem lehet valaki egyszerre értelmiségi és politikus? Miért, és hogyan változott meg az értelmiség megítélése 2010 után? Mit mondanak erre a rendszerváltás korszak meghatározó véleményformálói? Miként tekintenek akkori énjükre, és hogyan látják magukat ma?
11 szereplő, 11 történet. Szitás Katalin Értelmiség és politika címmel adja közre mélyinterjúit, melyeket a rendszerváltás véleményformálóival készített.
Pető Iván: “A disszidensnek nevezett értelmiségi szerepből egyszer csak politikussá váltunk.”
Magyar Bálint: “Egy diktatúrában az autonóm értelmiségi szerepnek vannak politikai konzekvenciái.”
Juhász Pál: “Természetesnek tartottam, hogy a közíró az közíró, még ha politikus is.”
Kőszeg Ferenc: “Az, hogy bosszantjuk a rendszert, önmagában olyan élvezet, amiért megéri.”
Bozóki András: “Demokratikus tömegmozgalmak híján az értelmiség helyettesítette a demokráciát.”
Szalai Júlia: “Nem a két pozíció párhuzamossága a probléma, hanem a csúszkálás és az eltagadás.”
Hann Endre: “Nem jó, ha szalonokban dől el, ki legyen a miniszterelnök.”
Szelényi Iván: “Az ember minél inkább elvonul az elefántcsonttoronyba, annál inkább eszébe jutnak olyan gondolatok, amik talán nem közhelyszerűek, de elképzelhetőek.”
Dalos György: “Egy olyan világban akartam élni, ahol szabadon mondhatom a véleményem, szabadon írhatok.”
Radnóti Sándor: “Az értelmiség legfőbb felelőssége éppen abban mutatkozott meg, hogy nem viselkedett közéleti értelmiségként.”
Vajda Mihály: “Az értelmiség csinálja azt, amit egy értelmiséginek tennie kell: gondolkozzon a világon.” ‘
Nem készültem olvasási tervvel októberre. Jelenleg Wisinger István: Pulitzer dokumentumregényét olvasom, amit, ha minden jól megy, akkor Danyiil Turovszkij: Orosz hekkerek című kötete fog követni. Természetesen tervben van még Anthony Sheenard: Négykezes plazmára és energiavetőre I. – Alcazaba regénye, és el is olvasom a hónapban, ha sikerül időben beszereznem.
A szeptember kicsit lazábban telt, és csak négy kötet elolvasására volt időm. Ezek közül kettőről el is készült az ajánlóm: Filippov Gábor – Nagy Ádám – Tóth Csaba (szerk.): Egy galaxissal odébb és Vámos Miklós: Dunapest. Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők regényének az ajánlója még nem készült el, de erről mindenképpen szeretnék írni, mert szerintem egy nagyon jól felépített történet. Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember című regényét is elolvastam, de nem tett rám akkora hatást, mint amekkorára számítottam. Így még gondolkodom, hogy érdemes-e időt és energiát fektetnem az ajánló megírásába…majd idővel kiderül.
Van kifejezetten őszi témájú könyvetek, amit októberben terveztek elolvasni? Vagy nem ezen szempont alapján választatok olvasnivalót?
A bélyegképhez felhasznált kép forrása: 9883074 képe a Pixabay -en.
