Remélem, hogy Fekete Péntek alkalmával mindenki jól bevásárolt olvasnivalóból, ugyanis a decemberi megjelenéseket elnézve, nem sok újdonság maradt az év utolsó hónapjára. Jó, ez annyira nem új dolog, hiszen a kiadók is igyekeztek legkésőbb november végén megjelentetni az új címeket, nem hagyva az utolsó pillanatra a dolgot. Karácsonyi ajándéknak pedig lehet szemezgetni az éves felhozatalból, vagy a klasszikusokból (ha még beszerezhetőek).
Átnézve a decemberi megjelenések igen rövid listáját, kutató szemem nem talált semmi olyat, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Azonban, mégsem maradhat könyv nélkül az e havi kilátó! Ezért visszatekintettem novemberre, hogy esetleg ott találok-e valamit, ami kimaradt az előző havi Kilátóból. A Netflixes előzetesek alapján akadt meg a szemem Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt című kötetén, ami az Agave Könyvek gondozásában jelent meg. Ha őszinte akarok lenni, akkor az előzetes nem győzött meg arról, hogy érdemes lesz megnézni az adaptációt, de ez még nem jelenti azt, hogy a könyvet ne lenne érdemes elolvasni. A fülszöveg alapján ajánlott feltenni a várólistára:
“Augustine-t, a zseniális, idős asztronómust csak a csillagok érdeklik. A tudós évek óta elszigetelt kutatóállomásokon él, és az eget tanulmányozza, hogy felderítse az univerzum létrejöttét. A mostani állomásán, egy sarkvidéki kutatóbázison viszont katasztrofális eseményről kapnak hírt, és evakuálják a dolgozókat, ám Augustine makacsul megtagadja a munkája félbehagyását. Nem sokkal a többiek távozása után felfedez egy rejtélyes gyermeket, Irist, és észreveszi, hogy a rádiófrekvenciák elnémultak. Magukra maradtak.
Ugyanebben az időben Sullivan éppen az Aether fedélzetén repül hazafelé a Jupitertől. Ő és a csapata többi tagja az első olyan űrhajósok, akik ilyen mélyen merészkedtek az űrbe, és Sully már megbékélt az áldozatokkal, amelyeket ez megkövetelt tőle: a lánya hátrahagyásával és a házassága felbomlásával. Az útjuk eddig sikeres volt, de amikor a Küldetésirányítás magyarázat nélkül elhallgat, Sullynak és társainak el kell gondolkozniuk azon, hogy hazatérnek-e valaha.
Miközben Augustine és Sully embertelen, de gyönyörű környezetben néznek szembe bizonytalan jövőjükkel, a történetük fokozatosan összefonódik, egy megrázó végkifejlet felé tartva. Lily Brooks-Dalton regénye a legfontosabb kérdéseket teszi fel kristálytiszta prózájával: mi éli túl a világvégét? Hogyan adjunk értelmet az életünknek? A kötetet a 2016-os megjelenését követően számos magazin beválogatta az év legjobbjai közé, Colson Whitehead egyenesen a kedvencének nevezte. 2020-ban George Clooney készített belőle filmet a Netflixre, ráadásul ő játssza főszerepben Augustine karakterét.“
A Netflixes előzetes:
Az év utolsó hónapjában megpróbálom behozni a lemaradásom olvasás terén. Brandon Hackett: Eldobható testek kötete átcsúszott novemberről, de igyekszem még idén belekezdeni. Aztán ott van J. R. R. Tolkien: A gyűrű szövetsége, amivel már nagyon régóta szemezek, de valahogy mindig a sor végére került. Nem tudom mit várok tőle… Amikor a filmes feldolgozások megjelentek, nem nyűgözött le. Nem csak A Gyűrűk Ura, hanem maga a fantasy műfaj sem. Azóta jó pár év eltelt, és volt pár kellemes csalódásom fantasy terén. Talán most jött el az ideje ennek is.
Umberto Eco az egyik kedvenc íróm. Nemrégen fejeztem be A prágai temetőt, ami egyszerűen beszippantott. Amióta láttam A rózsa neve filmes adaptációját, azóta tervezem elolvasni a könyvet is, de eddig valahogy sosem került rá sor. Talán most, az ünnepek alatt ez is a kezembe kerülhet.
Nem éppen vékony kötetekről van szó, és ha ezek mellett döntök, szinte biztos, hogy nem tudom teljesíteni a célul kitűzött 65 könyv elolvasását az idén. De nem minden a számok körül forog 🙂
Ti mit terveztek olvasni a téli estéken?
A bélyegképhez felhasznált kép forrása: Free-Photos képe a Pixabay -en.
