A március is izgalmasnak ígérkezik, ami az új megjelenéseket illeti. A szemezgetés közben igen sok érdekes újdonság jött velem szembe, így volt miből válogatnom a havi Kilátóba. Ráadásul olyan címeket is felfedeztem, amik már legalább egy éve várják, hogy kiadásra kerüljenek. Úgy látszik, hogy a kiadók kicsit bizakodóbbak, vagy csak nem akarják, hogy a befektetett munkájuk kárba vesszen.
Három évvel ezelőtt, két kötet is a kezembe került, melyek felébresztették bennem a szamuráj korszak iránti kíváncsiságot. Tervben volt több történelmi regény elolvasása is, ami ezt a korszakot dolgozza fel, de sajnos csak tervek maradtak. Jamamoto Cunetomo: Hagakure – A szamurájok kódexe szerintem a legjobb lehetőség, hogy visszatérjek a korszakhoz, és azoknak is érdekes olvasmány lehet, akiket érdekel a Szamurájok Útja, a Busidó. A Szenzár Könyveknek köszönhetően márciusban már tanulmányozhatjuk a kódexet.
“A Hagakure (jelentése: ’Levelek alatt’) a Szamuráj Útjára, a Busidóra vonatkozó rövid tanítások, történetek és feljegyzések gyűjteménye a XVIII. sz. elejéről, amelyet a később zen szerzetessé vált szamuráj, Jamamoto Cunetomo diktált le ifjú tanítványának. Az eredeti szöveg másolatait a Nyugat-Japánban élő Nabesima-klán fiatal csatlósai tanulmányozták. A második világháború után egyetlen könyvet sem ítéltek el olyan hevesen, mint a Hagakurét. A műnek jelentős szerepe volt abban, hogy felbátorítsa a japán fiatalságot, akik a háború utolsó, elkeseredett szakaszában a „Rájöttem, hogy a Busidó a halálban gyökerezik” klasszikussá vált idézettel vállalták kamikazeként az önkéntes halált.
A beható tanulmányozás azonban megmutatja, hogy a Hagakure nem más, mint Cunetomo szenvedélyes gyűjtésének eredménye, amelyet békeidőben állított össze a Szamuráj Útjáról. Ez pedig az „úgy halj meg, mint egy igazi szamuráj” alapgondolatán, azaz a bátor, igazságos és erényes harcos ideálján nyugszik. Jelen válogatás közel négyszáz történetet tartalmaz – azokat, amelyek a leghívebben tükrözik a Hagakure szemléletét, filozófiáját.“
A történelemnél maradva, az Athenaeum Kiadó gondozásában jelenik meg David Schalko: Nehéz csontok című fikciós, szórakoztató regénye, ami a fülszöveg alapján eléggé húsba-vágó. Eredetileg ez is tavaly jelent volna meg, de közbeszólt a vírus, így csúszott egy kicsit. A lényeg, hogy ebben a hónapban már elérhető lesz a könyvesboltok polcain. Szerintem a fülszöveg magáért beszél (és elméletileg a megfilmesítése is tervben van):
“Bécs, 1938 márciusa. Ausztriát a Harmadik Birodalomhoz csatolják. Azon a napon, amikor a fél város a Heldenplatzon ünnepli az Anschlusst és a Führert, lakások “evakuálására” specializálódott, pitiáner, fiatal bűnözők kirabolnak egy hírhedt nácit. Amikor lebuknak, arra kényszerülnek, hogy hét éven át, a dachaui és a mauthauseni koncentrációs táborokban dolgozó kápókként igazi nehézfiúkká váljanak, és egyebek mellett azt is megtanulják, hogy az ember és az állat közötti különbség nem több puszta illúziónál.
A háború után, a rommá bombázott osztrák fővárosba visszatérve, önvédelemre szakosodott vezéralakjuk, Ferdinand Krutzler irányítása alatt a banda addig nem látott brutalitással uralkodik a bécsi alvilág fölött. Hatalmukat nem utolsósorban arra használják, hogy egymás után eltegyék láb alól náci ellenfeleiket.
Egyedülálló bűneposzában David Schalko a háború utáni bécsi társadalom velejéig romlott, színes tablóját festi meg bőséges fekete humorral és kellő empátiával. Regénye, amelyet valós események és személyek hiteles története inspirált, a nácizmus által megtépázott emberi lélekről ad lenyűgöző képet.“
A Metropolis Media március közepére ígéri Mike Chen: Itt és most és aztán című regényének a megjelenését, és reméljük, hogy tartja is a tervet, mert már szerintem sokan előrendelték a kötetet. Tudom, vannak egy páran, akik unják már az időutazós sci-fiket, de szerintem nekik is érdemes lesz egy pillantást vetniük a kötetre, mert a fülszöveg alapján elég izgalmasnak ígérkezik:
“Kin Stewart átlagos családapa: informatikával foglalkozik, a mindennapok apró-cseprő gondjaival küzd, és próbál jóban lenni tinédzser lányával, Mirandával. Valójában azonban időutazó titkos ügynök a jövőből, aki az 1990-es években rekedt egy küldetés során.
Múltját titkolva új életet kezdett, ám időről időre emlékezetkieséssel járó
rosszullétek törnek rá, és ezek megzavarják a családi nyugalmat. Egy délután megérkezik a „mentő” csapat – tizennyolc év késéssel. Küldetésük: visszavinni őt 2142-be, ahol valójában csak hetek teltek el, és ahol egy másik család várja, amire nem emlékszik. A két történet között őrlődő Kin kétségbeesetten igyekszik fenntartani a kapcsolatot múltbeli és jelenbeli életével egyaránt. De amikor bizonyos lépései azzal fenyegetnek, hogy elpusztulhat az Időfelügyelő Ügynökség, megváltozhat a történelem, és lánya élete is veszélyben forog, vállalkoznia kell egy utolsó útra Miranda megmentése érdekében, még akkor is, ha ezzel megsérti az időutazás összes szabályát.
Az Itt és most és aztán kivételes sci-fi, melyben a szerző egyszerre képes elkápráztatni játékos fantáziája, képzelőereje sokszínűségével, ugyanakkor megmutatja az apai szeretet mindent elsöprő erejét is. Hiszen, ha egy férfi számára a lánya élete a tét, nem ismer határt sem térben, sem időben…“
A Metropolis Mediánál maradva, szintén márciusban jelenik meg Szergej Lukjanyenko összegyűjtött novelláinak második kötete, az A varázsló utolsó éjszakája, mely szintén régóta várt már a sorára. Eddig még csak a Konkurenseket olvastam az írótól, de tervben van a két novelláskötet elolvasása is.
“Szergej Lukjanyenko összegyűjtött kisprózáinak második, befejező kötete műfaji és tematikai szempontból ugyanolyan sokszínű, mint az első. A történeteket gyakran fergeteges humor övezi, de a legegyszerűbb téma is komoly filozófiai dimenziókig juthat el. A könyv rövidebb és hosszabb szövegei, amelyeket a szerző “elbeszéléseknek” nevez, valósággal beszippantják az olvasót.
A kötet végén, a stílusgyakorlatokon és paródiákon keresztül az olvasó bepillanthat a kulisszák mögé, és megismerkedhet az alkotói folyamat titkaival…“
Végül pedig térjünk vissza a valóságba a Corvina Kiadó gondozásában megjelenő Jessikka Aro: Putyin trolljai – Igaz történetek az orosz infoháború frontvonalából című kötetével. Ami ráadásul aktuális is, hiszen az FBI “250 ezer dollár jutalmat ajánlott annak, aki segítséget nyújt Jevgenyij Prigozsin orosz üzletember letartóztatásához.” – azaz Putyin “trollgyárosáért”.
” “2017 februárjának végén menekültem el hazámból, Finnországból. Két és fél éve profi fenyegetések és mocskolódó cikkek céltáblája voltam. Az internet álhírportáljaiból áradó agymosás még a régi barátaimat is ellenségeimmé tette. Névtelenül posztolt sztorikkal próbáltak bűnözőnek, hazugnak és elmebetegnek beállítani. Ismeretlenek mindenféle módszereket ajánlgattak, hogyan legyek öngyilkos. Amikor csak bekapcsoltam a számítógépet, vagy elővettem a telefonomat, futószalagon érkeztek a halálommal kapcsolatos fantáziadús elképzelések. A pszichológiai támadások a Kreml propagandagyárának konstruktőreire utaltak. Féltem, hogy mindez bármely pillanatban átfröccsenhet az internetről a fizikai valóságba.” Jessikka Aro Jessikka Aro, finn újságíró darázsfészekbe nyúlt 2014-ben, amikor az orosz információs hadviselés után kezdett el nyomozni. Szentpéterváron igazi trollokkal készített interjúkat, leleplezve az egyik “trollfarm” működését. Azonnal rászállt az orosz titkosszolgálat: halott édesapja nevében küldtek neki ijesztő sms-eket, vagy a vonal túloldalán pisztolylövést hallott. Minden fronton támadták az oroszok által fizetett aktivisták, elképesztő hazugságokat terjesztve róla. Ebben a könyvben a saját története mellett még nyolc másik, a Kreml által ellenségnek tekintett ember viszontagságait írja meg. Van köztük volt magyarországi litván nagykövet, rejtőzködő ukrajnai önkéntes, aki a donyecki orosz hadműveletekről tudósított, vagy az az oknyomozó blogger, aki leleplezte, mi okozta az Ukrajna fölött lezuhant maláj utasszállító gép katasztrófáját. Jessikka Aro (1980) finn oknyomozó újságíró, a finn közszolgálati Yleisradio munkatársa. Szakterülete a közösségi médiában folyó dezinformálás. Kutatásaiért 2016-ban megkapta a svéd Bonnier Újságíró Díjat. 2019-ben az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma ugyan kitüntette az International a Bátor Nők Nemzetközi Díjával, de az átadási ceremónia előtt nem sokkal törölték a nevét a listáról, mert kritizálta az USA akkori elnökét, Donald Trumpot.“
Ami a márciusi olvasási terveimet illeti, nem éppen az újdonságok kerülnek előtérbe. Ennek egyik oka, hogy lassan lezárul a “Nekivág!” Rejtő Jenő irodalmi pályázat, melynek a zsűrijében szerény személyem is helyet kapott, így kötelességemnek éreztem, hogy kicsit felfrissítsem Rejtő Jenő stílusát és történeteit az emlékezetemben. A másik ok pedig, hogy elkapott a gépszíj 🙂 Februárban öt Rejtő regényt is elolvastam, és csak azért álltam le, mert kezdtek kicsit összemosódni a történetek, és ha bejegyzést is szeretnék valamelyikről írni, akkor jó lenne ha nem gabalyodnék bele. Pedig legszívesebben folytattam volna a történeteket, hiszen annyira szórakoztatóak, hogy lehetetlenség letenni őket. Hiába olvastam gyerekként több regényét is, és hiába mondom azt, hogy nem olvasok újra könyveket, most mégis megtettem, és rá kellett jönnöm, hogy teljesen másként éltek az emlékezetemben. Szóval, az újdonság varázsával hatottak rám. Márciusban igyekszem megírni a már elolvasott Rejtő regényekről az ajánlókat, majd utána folytatni a történeteit. Közben pedig befigyel egy kis Mysterious Universe is, Anthony Sheenard: Vadászat egy szimurgra című regénye, mellyel teljes lesz a York Ketchikan sorozatom, mindaddig, még meg nem jelenik a Négykezes... második része.
A bélyegképhez felhasznált kép forrása: smarko képe a Pixabay -en.
