Álmos fejedelem összefogta a magyar törzseket és viszonylagos békét biztosított a számukra. A szomszéd népek azonban erősödnek és folyamatos kóstolgatással tesztelik a törzsszövetség erejét. A határvillongásokat kisebb csaták által visszaverik a magyar véderők, de csak ideig-óráig veszik el az ellenség kedvét. A csatákban kitűnik Álmos egyik fia, aki nem csak jól harcol, hanem gondolkodik is, bizonyítva, Karacs tanai nem hullottak terméketlen talajra. Álmos azonban a kor előrehaladtával egyre nagyobb gondban van, hiszen felvetődik az utódlás gondolata, és a legidősebb fia nem éppen vezetésre termett. Valahogy el kell intéznie, hogy Árpád kövesse, de az utódlás ne torkoljon testvérharcba, vagy a törzsszövetség felbomlásába.
Urbánszki László Honfoglalás-szorzatának harmadik része Árpád és Kurszán történetét meséli el, egy-egy mozaik bemutatásával, melyek több mint harminc év eseményeiből mutatnak pillanatképeket. Árpád nem a legidősebb fia Álmosnak, így az utódlási sorban igen messze áll a hatalomtól. Nincs is szándékában erővel megszerezni a fejedelemség trónját, inkább a harcmezőn próbálja bizonyítani rátermettségét és megvédeni a népét. Kurszánnak viszont semmi esélye neves rangra, hiszen hiába Álmos gyermeke, ha az anyja csak egy névtelen ágyas. Kurszán nem is az apja védnöksége alatt igyekszik feljebb jutni, hanem a bátorsága és tehetsége által próbál rangot kiérdemelni a törzsszövetség “hadseregében”. Ebben segítségére van Árpád, aki testvérének tekinti, és kiáll mellette ha a szükség úgy kívánja.
Az események túlnyomó többségének Etelköz biztosít színhelyet, és csak egy csata erejéig látogatunk el az “új hazába”, mint a morvák szövetségesei, akik a frankok ellen kérik ismételten a magyarok segítségét. Sajnos, itt híjján vagyunk a pannóniai élet leírásának, mindössze a szembeálló felek harcászati technikáját és seregeinek a számát ismerhetjük meg, valamint a fennálló politikai helyzetet, mely elég törékeny.
A “régi” hazában, azaz az Etelközben a mindennapok mit sem változtak. Az emberélet nem ér sokat, és a szomszédok sem szívélyesek. Amikor csak tehetik, átlépik a határt és kóstolgatják a magyarokat, jószágaikat és asszonyaikat. Nagy sereget azonban nem gyűjtenek, inkább csak a határ menti rablók próbálnak egy kis vagyonra szert tenni. Azonban a törzsszövetség nem hagyja, hogy a sajátjait kóstolgassák, így igyekeznek elvenni a rablók kedvét a fosztogatástól. Árpád és Kurszán is részt vesz a villongások leverésében, ahol tehetségük egyre jobban kibontakozik.
Álmos, kissé megkerülve az utódlás problémáját, új címet alapít és kinevezi gyulának, a seregek vezérének fiát, Árpádot. A korára hivatkozik, hogy a fejedelemség ügyeit és a seregek vezetését már nem tudja ellátni, így megosztja a hatalmat a fiával, a gyulával. Az első reakciók a nemzettségfők körében nem mondható éppen lelkesnek, de végiggondolva a lehetőségeket, rá kell jönniük, hogy ez az egyetlen megoldás, ha a törzsszövetséget egyben akarják tartani és ha azt sem szeretnék, hogy belháború törjön ki Álmos fiai között az utódlás okán.
Urbánszki László nem csak a csatákba enged bepillantást, hanem a mindennapokba is, ahol szembesülünk azzal, hogy az emberélet milyen keveset ér, kivéve, ha azt a rabszolgapiacon teszik portékává. Egy vándorkereskedő családja soha nincs biztonságban, hiszen máról-holnapra élnek, és ha egyszer kirabolják őket, rabszolgasors vár rájuk, hiszen nincstelenné válnak. Persze, csak abban az esetben, ha a rablók nem végeznek velük is.
A komor hangulatot az író egy ifjúsági résszel igyekszik tompítani, amikor elmeséli Kölked, a bojtárfiú történetét, aki anyátlanul, szolgaként nevelkedik. Egyetlen társa Karmos, a macska, aki védelmezőként tekint a fiúra, és olykor megossza zsákmányát az éhezővel. Kettejük egymásra utaltsága akkor élesedik ki, amikor egy hevenyészett sírban egy félholt fiúra találnak, aki nem emlékszik semmire, de a beszédjéből kitűnik, hogy nemes családban nevelkedett.
Egy kicsit zavaró olvasás közben, hogy ide-oda ugrálunk az időben, hiszen szinte mindegyik fejezet másik évben játszódik. Bár a két történeti szál aránylag lineáris, mégis úgy érezzük, mintha talajt vesztenénk az idő sodrában. Van jó pár mellékszál is, mely egyszer csak megjelenik, és hiába várjuk a folytatást, egyszerűen eltűnik a szereplőivel együtt. Lehet, hogy majd a következő kötetekben újra feltűnnek ezek a szereplők, de akkor már nem biztos, hogy az olvasó emlékezni fog egy-egy mellékszereplőre, akinek nem volt semmi szerepe a fősodor tekintetében.
A karakterek sem kidolgozottak. Valahogy egyik szereplő sem tudta belopni magát a szívembe. Nem volt kiért izgulnom. Voltak, hogy legyenek. Néha megcsillantottak egy-egy személyiségjegyet, de különben belesimultak a háttérbe. Kurszánról is csak annyit tudtunk meg, hogy jó hadvezér, bár a szeme már gyengül, és kicsit elbizakodott a végére, ami talán annak is betudható, hogy sokkal magasabb polcra került, mint ahogy azt a származása lehetővé tette volna.
Valahogy a sok kicsi történetben eltűnik az ember. Oda-vissza csatározgatunk, ahol egyszer Árpád, másszor Kurszán a vezető, és általában előkerül egy új fiú, akikre felfigyelnek a vezetők, és támogatják őket. Viszont ezeknek az “új fiúknak” nincs más szerepük, minthogy rámutassanak arra, hogy elődeink nagy vezetői felfigyeltek a tehetségekre és támogatták őket, mindenkit az érdemei szerint. De ezt követően már nem kapnak szerepet a történetben. Mondhatni, hogy megvolt a “kis színes”, és ezzel le is van zárva.
Kölked és új, titokzatos barátjának a története elszórakoztatja az olvasót, és ráébreszti arra is, hogy milyen megpróbáltatásokat kellett kiállnia azoknak akik a társadalom peremére szorultak. Valójában, manapság sincs ez másképpen, csak valahogy könnyebb bemutatni a kiszolgáltatottságot a múlt homályába veszve, mint napjainkba. És persze az olvasók is könnyebben fogadják be, mintha a mai szegény-sorsú gyerekek történetéről olvasnának.
Kicsit úgy érzem ennél a kötetnél is, mintha egy helyben toporogtunk volna. Jó, volt benne egy kis politika az öröklést illetően, illetve a szomszédos népek bemutatása, kezdve a bolgárokkal, akik áttértek a keresztény hitre, majd vívódtak, hogy a kettészakadt keresztény egyház melyik vezetőjéhez húzzanak.
Urbánszkinak aránylag könnyű dolga volt, hiszen elég hiányosak a történelmi forrásaink ebből az időszakból, így szabadon kalandozhatott kedvére, és csak pár tényhez kellett igazodnia. Bár, ezek a “tények” is elég képlékenyek, hiszen a történészek még ma is vitatkoznak egyes feltevéseken.
Kíváncsian várom a folytatást, ugyanis érdekel, hogy az író milyen sorsot szán Kurszánnak, mielőtt elérné a végzete a Gyermek Lajos keleti frank király árulása által. Illetve az is érdekel, hogy milyen események következménye Álmos halála. Vajon szakrális hagyomány vagy árulás eredménye. Persze, az is kérdés, hogy a negyedik rész mekkora időintervallumot fog felölelni.
A regény könnyed, kis történetekben meséli el az Etelközben eltöltött utolsó bő harminc évet. Éppen ezért kicsit töredezett az elbeszélés, melyet alkalmanként Kölked története szakít meg, hogy elvigyen bennünket egy teljesen más helyszínre, távol a csatáktól, mégis harcban a világgal.
A kötetet köszönöm Urbánszki Lászlónak és a Lazi Könyvkiadónak!
ISBN: 978 963 267 509 1
Lazi Könyvkiadó, 2021
Terjedelem: 300 oldal
Bolti ár: 3200,- Ft
A regény megvásárolható közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.
