Az előszó első fejezetének a címe: “Egy zsák halott csecsemő”, ami igen erős kezdés és megadja az alaphangulatát az egész regénynek. A folytatás már egy kicsit vidámabb, de érezzük, hogy a sötétség ott lebeg az események felett, és az idillinek tűnő családi hangulat nemsokára katasztrófába fog torkollni.
A regény főszereplője Ariadna, akit egy leégett házban találnak meg, megcsonkított holtestek között. Az akkor 14 éves lány semmire sem emlékszik, csak a nevére. Nem sikerül semmit kideríteni a származásáról, sem a szüleiről, annak ellenére, hogy igen feltűnő fizikai jelenség, hiszen az egyik szeme teljesen fekete.
Négy évvel később, már egy idilli családi környezetben látjuk viszont, ahol a nevelőszülei és szintén örökbefogadott öccse élik mindennapi életüket. Ariadnát a szerelem sem kerüli el, és a “gondtalan” tinik életét éli. Soha nem álmodott, legalábbis az elmúlt négy évben. Most viszont egy rendszeresen visszatérő álom kínozza, amit nem tud hová tenni. A álomból pedig lassan rémálom válik, amikor megjelenik régi szerelme, Evan, akinek szintén fekete az egyik szeme. Az emlékek lassan kezdenek a felszínre törni Ariadna elméjében, és kezd beigazolódni a sejtése, hogy ő nem ebből a világból származik, hanem egy sötét, gonosz helyről, ahol a gyilkosság és a mágia mindennapos.
Evan megjelenésével teljesen felborul az élete, főleg amikor a fiú egy szívességet kér tőle, elhallgatva a valódi okot a lány elől, és ami nem várt katasztrófába torkollik. Ezt követően Ariadna menekülni kényszerül, és igyekszik minél többet kideríteni a múltjáról. Azt már tudja, hogy a fekete szem összeköti Evannel, és látják azt amit a másik lát, és lassan előtörnek a régi emlékek is, amik nem csak a fiúhoz kötik, hanem a lelke sötét oldalát is megmutatják. Feldereng neki egy ablaktalan ház, melyben felnőtt, és amely mindig sikolyoktól volt hangos. És arra is rájön, hogy az ablaktalan ház egy olyan “banda” központi helye, amit mások csak Döghús néven emlegettek. Bár az emlékei hiányosak, bevillan pár kép melyen éppen végez valakivel. Megrémül a múltjától, és megpróbál szabadulni tőle, de tudja, hogy addig nem nyughat, még az összes emléke vissza nem tér, és nem jön rá, hogy kicsoda is valójában. Viszont, minél több emlék kerül napvilágra, annál jobban érzi, hogy a szerető családban töltött időszaka csak egy közjáték volt, és a valódi énje kegyetlen, kíméletlen és a szánalom legkisebb jele sem volt rá jellemző a múltjában.
A történet lassan építkezik, ahol megismerjük Ariadna jelenét, és lassan feltárulnak előttünk az elmúlt 4 év eseményei is. A katasztrófát követően pedig felpörögnek az események és egyre többet tudunk meg az Árnyak Földjéről, a Döghúsról és magáról Ariadnáról. Ariadnában két személyiség lakozik: az egyik a múltjából, mely kegyetlen és számító, a másik a jelenéből, mely jó és kedves. Ezen két ellentét azonban egy személyben nem lehet egyszerre jelen, így állandó vihar dúl a lelkében.
Cortina a történetet jól építette fel, és nem sablonokból dolgozott. Érződik, hogy van egy koncepció az egész mögött, és a cselekményszálak logikusan szövődnek egymásba. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk a következő oldalon, és ezzel már a regény elején szembesülünk, amikor bekövetkezik a “katasztrófa”. Viszont a háttérvilág nincs teljesen kidolgozva. Pontosabban, mi olvasók nem látjuk át ezt a különös világot, mert mindig csak annyit mutat meg belőle az író, amennyi éppen az adott események megértéséhez szükséges. Való igaz, hogy nincsenek hosszú leírások a regényben, de azért jó lett volna az Árnyak Földjét és a többi világot egy kicsit jobban megismerni.
A karaktereknél Ariadnára fókuszál a regény, hiszen ő van az események középpontjában, és a történet nagy részében az ő szemén keresztül szemléljük a világot. A többi karakter szinte csak a kellék kategóriát súrolja, ahol nincsenek árnyalatok, csak egy meghatározott jellemtípus tulajdonosai. Pl. Evan egy kegyetlen gyilkos, aki képtelen a szeretetre és a megértésre. Marc, Ariadna szerelme pedig egy hős szerelmes, aki a rózsaszín felhőből nem tud kilátni és életét kockáztatva vág át minden veszélyen, meggondolatlanul és terv nélkül. A többi szereplőt is be lehet skatulyázni, és nem is fog kilógni egyik sem az egyszerű keretek közül. Leginkább három kategóriába lehet őket sorolni: a jók, a rosszak és a még rosszabbak. És persze a epizód szereplők, akik csak besétálnak a történetbe, elvégzik a számukra kijelölt feladatot, és mennek is már tovább.
A regény végéig áthat bennünket a sötét hangulat, és bár izgalmasak az események és kíváncsiak vagyunk, hogy Ariadna melyik személyisége kerül ki győztesen a csatából, mégis úgy érezzük, hogy valami hiányzik. Mintha csak a felszínt kapargatnánk, és az események haladnak egy bizonyos irányba, mely irány olykor módosuk, de nem értjük a valódi célt…Jó, a cél Ariadna fejlődésének és személyiségének kibontakozása, de ez jelen keretek között nem tűnik elégségesnek. És a végén jön a nagy felismerés, amikor a lyukakat kitölti egy vallomás, és teljesen más alapokra helyezi a történetet.
Összességében egy jó fantasy könyvet kap az olvasó a kezébe, mely sötét hangulata ellenére szórakoztató és leköti a figyelmet. Amit én hiányoltam belőle, az a világ jobb bemutatása. De az is lehet, hogy csak az én fantáziám korlátolt és azért nem tudta belehelyezkedni az Árnyak Földjének világába. Nekem kicsit több infó kell a környezetről és a benne élő szereplőkről. Persze, kipótolhatom a saját elképzeléseimmel, de az egy torz világot hoz létre, amiből pár szereplő mindig ki fog lógni.
Jó lett volna egy kicsit több személyiséget beletenni a történetbe, akik nem csak a feladatukat ellátó karakterek, hanem megismerhettük volna a motivációjukat is a cselekedeteik mögött, vagy azok tükrében. Ha ez meglett volna, akkor egy komplexebb történetet kapunk, és a terjedelem is nagyobb lett volna, az igaz, de az olvasás élménye is teljesebb lett volna.
Ha összehasonlítom Cotrina másik regényével, a Samhein aratásával,akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy a jelen regény nagyságrendekkel jobban sikerült és a története is precízen fel lett építve. Szóval, akinek tetszett a Samhein aratása, annak Ariadna története még jobban fog (szerintem 😉 )
A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.
ISBN: 978 963 551 069 6
Metropolis Media, 2022
Fordította: Varju Kata
Terjedelem: 508 oldal
Bolti ár: 4690,- Ft
A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.
