A Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat immáron elért a 400. kötethez, melynek tiszteletére a Galaktika Magazinban korábban megjelent magyar szerzőket kértek fel egy-egy novella megírására. Ennek köszönhetően 22 fantasztikus írás került be a novelláskötetbe.
Ahogy azt a GFK 300. kötetnél is említettem, egy novelláskötet esetén igen változatosak a témák és az írások is. Érdekessége a kötetnek, hogy egyre több szerző érzi azt, hogy a globális felmelegedés és az emberiség önpusztító életvitele egyre jobban a tönk szélére sodorja a civilizációnkat, és ennek hangot is adnak az írásaikba.
Ecsédi Orsolya: Méhlegelő (4,5) című novellája, a címből már sejteti, hogy a méhek és azok fennmaradásával foglalkozik, mesterséges intelligencia által vezérelt “mű”méhek segítségével. A krimibe oltott elbeszélés hangulata magával ragadja az olvasót és kíváncsian várja a végkifejletet, miközben az elejétől a végéig fenntartja az érdeklődést és folyamatos találgatásokra késztet, abban a reményben, hogy kitaláljuk ki is a “bűnös”.
Toochee: Összeomlása (4) már egy kicsit továbbgondolja a klímakatasztrófa “megoldására” adható válaszokat, ugyanis a párhuzamos dimenziókban látja az emberiség túlélésének a lehetőségét. A történet egy kicsit emlékeztet a Sliders filmsorozatra, és egy kis Csillagkapus beütés is felfedezhető benne. Mindennek ellenére izgalmasan és érdekesen tálalja a problémát.
Szélesi Sándor: A közelgő apokalipszis előjelei (5) című elbeszélésfüzére már egy olyan időszakba kalauzol el bennünket, ahol a globális felmelegedés okozta problémák mindennaposak és az enyhítésére tett kísérletek is beépültek a mindennapokba. Az életképek elrepítenek bennünket a “közeljövőbe”, ahol a kávé már luxuscikk és egyre nehezebb hozzájutni (az áráról nem is beszélve). Bár ha jobban belegondolunk, ez már manapság is így van…Illetve olyan üvegházakba kalauzol el bennünket, ahol mesterséges méhek és hangyák segítik a növénytermesztést, hogy legyen egy kis csilipaprika az emberek asztalán (azaz az ételükbe). Azonban elég a mesterséges rovarok kódjába egy kis “bug” és a szorgalmas kis munkások katasztrófát okozhatnak.
A történet amellett, hogy izgalmas és érdekes, főleg az életképek láncolatán keresztül bemutatott világ, felhívja arra is a figyelmet, hogy mesterséges dolgokkal nem lehet minden problémát megoldani, és inkább a katasztrófa elkerülésére kellene összpontosítani, nem a károk enyhítésére.
Fedina Lídia: Túlélés (4) című novellája a közeljövőbe kalauzol el bennünket, mely szintén egy alternatív “megoldásban” keresi a katasztrófa elkerülésének lehetőségeit. A közelmúlt pandémiás időszakát továbbgondolva egy olyan világot tár elénk, ami a mostani civilizáció pusztulásával jár, de helyébe nem a káoszt teszi meg, hanem egy harmonikus társadalmat, mely sokkal közelebb áll a természethez, mint a jelenlegi emberiség. Persze, ennek a harmóniának van ára is, mely nem biztos, hogy az individuumként magára tekintő embereknek elfogadható áldozattal kecsegtet.
Természetesen, a klímakatasztrófák szemléletes leírásán kívül más témák is helyet kaptak a kötetben. Az írókat még mindig foglalkoztatják a robotok és a mesterséges intelligenciák előretörése is.
Huszár Karina: Gyémántok (4) című elbeszélése is ebbe a kategóriába tartozik, és elég érdekesen közelíti meg a kérdést. A szexipar és a mesterséges intelligencia kapcsolata már manapság is sok embert foglalkoztat, hiszen ez egy virágzó üzletág 🙂 Aki egy izgalmas erotikus novellára számít, azt ki kell ábrándítanom, hiszen a téma inkább lehangoló, mint izgató. Huszár Karina mindössze továbbgondolta a szexipar nyújtotta lehetőségeket a munkavállalók szemszögéből. A kiszolgáltatott rétegek megcélzása és kizsákmányolása, akárcsak ma, a jövőben sem fog változni (az írónő szerint). De mi van akkor, ha nem csak az emberek érzik úgy, hogy szabadságukban korlátozva vannak és kizsákmányolják őket?
Ha már a mesterséges intelligenciáknál tartunk, akkor essen szó Pusztai Andrea: A 032-es alany (5) című novellájáról is, ahol a legádázabb bűnözőket hibernálják és az agykapacitásukat használják fel egy projektben. A központi téma itt leginkább egy régóta fennálló etikai kérdés, miszerint a cél szentesíti az eszközt? Főhősnőnk körüljárja a problémát, pontosabban az intézet működését, ugyanis etikai aggályok merülnek fel a működésében, és a tanulmánya célja annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a hibernált bűnözők a jövőben sikeresen integrálhatóak-e a társadalomba, vagy számukra már nincs jövő. A titok, ami az intézet falai zárnak körül, viszont sokkal nagyobb annál, mint amire számított.
A történet lassan indul, és fokozatosan ébreszti fel az olvasó kíváncsiságát. A végére azonban részesei lehetünk azon kis csoportnak, mely ismeri a titkot és a mögötte húzódó szálakat és eredményeket. 🙂
R. J. Hendon: Gemini (4) novellája első látásra inkább fantasynek hat, mint sci-finek, mindaddig még el nem érünk arra a pontra, hogy magyarázatot kapunk a furcsa jelenségre. A történetvezetés érdekes, ahogy nyomon követjük a főhősünk különös életét és mindennapjait. Már kialakul bennünk egy elképzelés a kettős személyiség mibenlétére és hajlamosak is vagyunk elfogadni az író sugallta magyarázatot, mígnem egy éles fordulatot vesz a történet és ezzel főszereplőnk személyisége is. A befejezés nekem egy kicsit gyengére sikerült, ugyanis a motiváció és a cél valahogy nem állt teljesen össze. Ennek ellenére maga a történet érdekes.
A végére marad ez egyik kedvencem, mégpedig Jobbágy Tibor: Lois és Clark és a sors (5) című elbeszélése. A történet humorosan van megírva, miközben helyet kap benne a romantika, a szerelem, a kapzsiság és a szatíra is. A könnyed hangvételű történet elszórakoztatja az olvasót, és egy érdekes megoldást kínál az időutazás lehetséges kiaknázására is. Igen, kicsit “kisstílű”, hiszen nem a világ problémáira ad megoldást, hanem “csekély” anyagi haszon reményében, önérdekből elkövetett időutazásra. De éppen ez benne a lényeg, hiszen mindannyian gyarlóak vagyunk, és csak kevesen helyezik az önérdek elé a közösség, vagy éppen az emberiség sorsát. Mindenki a saját boldogulására törekszik, és ha az megvan, akkor jöhetnek a többiek. 🙂
Ha már az önérdeknél tartunk, akkor essen még szó Lovas Lajos: Tényleg Nobel-díjat akartok adni nekem? (4,5) című humoros, kissé abszurd novellájáról, mely egy furcsa világba kalauzol el bennünket. De nem is a világ a legfurcsább az elbeszélésben, hiszen akár még lehet is valami hasonló civilizáció egy messzi-messzi galaxisban :), hanem a főhősünk, aki egy magyar származású sci-fi írónő, aki egy olyan képességre tesz szert, hála az idegen faj képviselőinek, mellyel megváltoztathatná a világot. De az a fránya önérdek…de legalább humorosan érvényesíti 😀
Összességében azt tudom mondani, hogy a 22 novella közül jó pár kiemelkedik, ahogy az látszik a pontozásból is (zárójelben). Természetesen akadtak olyanok is köztük, melyek nem voltak teljesen átgondolva, vagy éppen a központi témájuk volt idejétmúlt vagy érdektelen.
A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.
ISBN: 978 963 551 067 2
Metropolis Media, 2021
Terjedelem: 390 oldal
Bolti ár: 3990,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.
