A csendes amerikai / Elbeszélések
1952. A francia gyarmaton, Vietnamban vagyunk, ahol véres harcok folynak a kommunisták és a franciák között. Saigonban viszonylagos csend uralkodik, ahol Thomas Fowler, angol újságíró és Phoung együtt, békésen élik mindennapjaikat. Mígnem egy nap megjelenik Alden Pyle, az Amerikai Kereskedelmi Hivatal munkatársa, aki első látásra beleszeret Phoungba.
A regényre sok jelzőt aggathatunk, de romantikusnak akkor sem nevezhetjük. A szerelmi háromszög csak a keretét adja annak a sokkal mélyebb erkölcsi, ideológiai és filozófiai mondanivalónak, melyek nyíltan vagy burkoltan jelen vannak a kötet lapjain. Greene nem csak három személyről ír, hanem három nemzetről is, melyeket a főhősök jelenítenek meg: a függetlenségre törekvő Egyesült Királyság, a csendes (de pofátlan és tolakodó) USA, valamint a jövőjét kereső Vietnam (és a francia nyomozó, Vigot, aki megpróbálja a rend és nyugalom látszatát kelteni a gyarmaton).
Az egész regény hangulata komor és lehangoló, mégis az olvasót magával tudja ragadni. Fowler szavai, csendben gyökeret eresztenek agyunkban, és azon kapjuk magunkat, hogy olvassuk tovább a szöveget, de mégis lemaradtunk az előző gondolatnál.
Most először éreztem azt, hogy a magyar nyelv gazdagsága ellenére jobb lett volna eredeti nyelven olvasni a regényt. Green a csattanót pont egy olyan szóra helyezte, amely angolul több mindent is jelenthet, azonban a magyarban mind a két utalásra külön szavunk van. Bár a fordító megpróbált lavírozni a két jelentés között, nem kerülhette el az idő előtti lelepleződést.
Megfilmesítések:
Forrás
1958 – MGM: Ez a feldolgozás szinte szó szerint követi a regényben leírtakat, kivéve “a csendes amerikai”-t. Valamint a történet végét megtoldja még 10 perccel, és a regény mondanivalóját a sárba tiporja, Fowlert megsemmisíti, és Pylet teszi meg ártatlan áldozattá. Az egész film nem más, mint propaganda, az akkori politikai vezetés kiszolgálása, és a kommunizmus elleni gyűlöletbeszéd. Nem tudom, hogy Greene hogy mehetett bele ebbe a feldolgozásba, de valószínű, hogy van az a pénz, amiért az ember feladja az elveit és hagyja, hogy megsemmisítsék.
Még egy negatív észrevétel: minden egyes vágásnál vagy dohányzik valaki, vagy éppen akkor gyújt rá. Nem számoltam, de kb. 1,5-2 percenként valaki meggyújt egy cigarettát (nem tudom, hogy ki szponzorálta a filmet, de nagy valószínűséggel a dohányipar is számottevően benne volt).
Forrás
2002 – Miramax: Ennél a feldolgozásnál már jelen van a filmes egyszerűsítés és rövidítés. Több helyen is eltér az eredeti történettől, mégis hűen adja vissza a regény mondanivalóját. Az egyetlen ami zavart, az a szereposztás. Nem tudom, hogy kinek jutott eszébe Brendan Frasert választania Pyle szerepére?! Fraser játszhat akármennyire jól, ebben az esetben nem tud hiteles lenni, mert a múltja miatt, mindig mint komikus szereplő jelenik meg előttem.
Elbeszélések:
A kötet majdnem felét elbeszélések teszik ki, szám szerint 11. Ezek között van rövidebb is, hosszabb is, azonban egy valamiben megegyeznek: mindegyik hangulata komor.
Greene a hétköznapokba invitál el bennünket, ahol egyszerű emberek élik a mindennapjaikat. Azonban mindig van egy valaki, aki kilóg a sorból, aki szerencsétlenebb a többinél.
Írásaiban valahogy olyan közel tudja hozni a szereplőit az olvasóhoz, hogy napok múltán az ember nem tudja eldönteni, hogy a történetet olvasta, vagy valamelyik ismerősétől hallotta. Attól függetlenül, hogy a “főhősök” negatív vagy pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek, azonosulni lehet velük. Olyan emberire, esendőre formálta karaktereit, hogy az együttérzés, megértés és szeretet mindegyiket megilleti.
Számomra két novella emelkedik ki a többi közül:
– A hazajáró Josephine: A friss házasok közé lassan, de biztosan éket ver a férj volt élettársa, Josephine. Azzal, hogy üzeneteket hagy, leveleket ír a házaspárnak, és kedves hangvétellel, de kioktatja az arát, valamint, hogy emlékezteti őket, hogy a közös életük előtt is volt kapcsolatuk a külvilággal, és boldogok is volta, elindít egy önvizsgálatot a felekben, és rájuk erőszakolja a csalódottság érzését.
– Az alagsori szoba: Egy kedves, barátságos hangulattal indító történet, ami tragédiába végződik, és megváltoztatja egy kisfiú, Philip életét. Maga az esemény nem kirívó eset, mégis egy gyermek szemével nézve, akinek minden újdonság, felfoghatatlan.
Lehet, hogy csak az esős, őszi idő tette, de nagyon megfogott a regény is és az elbeszélések is. Aki hajlamos a depresszióra, az kerülje a kötetet. Jómagam pedig a következő tavasszal vagy nyáron ismét fogok egy Greene kötetet, és próbára teszem.
ISBN:963 07 1388 8
Európa Könyvkiadó, 1978
Terjedelem: 328 oldal
Bolti ár: -,-
