Így is történhetett
“És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt…És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.”* Gondolom mindenkinek ismerősek ezek a sorok, és sokakban felmerül a kérdés, hogy ha csak Ádám és Éva volt az Édenben (majd kiűzetve onnan a pusztába), akkor a gyermekeik vérfertőzés útján hozták létre az emberiséget? Elég groteszk! Akárhányszor szegeztem a kérdést vallásos, hithű embereknek, mindig kitérő választ kaptam. Viszont, ha mindössze egy mítosz, és nem kell szó szerint érteni, akkor az egész Biblia történetisége is megkérdőjeleződik.
Elindulva a mítosz vonalán, Reizinger Tibor megalkotta a történetet, ami akár alapjául is szolgálhatna. Szerencsére a szerző nem Károli Gáspár nyelvezetében tárta elénk történetét, ami megkönnyíti az olvasó dolgát.
Létezett egy hely a Földön: Eden, mely el volt zárva a külvilágtól. Egy kis lélekszámú törzs lakta, melynek vezetője Adam volt. Eden dús legelői, zöldellő erdői és halban gazdag vize ellátta bőségesen a törzset. Volt egy lány Edenben, aki Adam szívét megdobogtatta. Ő volt Eva. De a gondtalan életnek látszott már a vége, mert a Puszták Népe, Abram vezetésével el akarta foglalni Edent. Mintha ez nem lenne elég, Satan (Adam nagybátyja) a törzsfői pozícióról ábrándozott és uszította a népet.
A jól ismert történet ezen átirata egyszerűen megragadott és szinte le sem bírtam tenni a könyvet. Egy igazán kalandos, ármánnyal és cselszövéssel átszőtt fikció. Alternatív történelemnek nem nevezném, hiszen nincs arról semmi tudomásunk, hogy valójában minek is köszönhetjük Ádám és Éva mítoszát. Történelmi regénynek pedig főleg nem illik be, hiszen ezzel az erővel a görög mítoszokat is ide sorolhatnánk. Leginkább Mózes könyvének átiratának nevezném, ami megpróbálja a valóság talaján tartani az eseményeket. Igen ám, de van itt egy olyan tényező is, ami a realitásból kizökkenti az olvasót, és az nem más mint az Atya (vagy más néven az Úr), aki szintén helyet kap a történetben, mint test nélküli, szellemi vezető.
Miután megismerjük a bibliai személyek “helyi” változatait, az események felpörögnek és szinte lapról lapra újabb kalandok várnak az olvasóra. Később a hangsúly inkább a válaszok keresésére tevődik át, ami abból adódik, hogy Abram tévesen értelmezi az Úr üzenetét és keveredik benne a hatalomvágy a hittel. Emiatt néha igen kellemetlen helyzetbe kerül, és néha azt kívántam, bárcsak megütné a bokáját az állandó “politizálás” miatt. Nem sajnáltam legszorultabb helyzetében sem, hiszen jól tudjuk, hogy a hazugságok csak még több hazugságot szülnek, és kikerülni belőlük szinte lehetetlen sebek nélkül.
Az Atya szavai az elején beleillettek a történetbe, viszont később, ahogy egyre több szerepet kapott, egyre jobban laposította el a történetet. Üzeneteit példabeszédekbe csomagolta, melyet magyarázhatunk így is , úgy is, ahogy éppen a szánk ízének megfelel. Később szinte terhessé is vált, hiszen a példabeszédek egy kaptafára készültek, és mintha ugyanannak az átiratait olvasnának újra és újra, egy kicsit az aktuális problémához igazítva.
A regény vége felé pedig egyre jobban éreztem, hogy maga az író is keresi a megfelelő befejezést, és csak nyúlik az egész. Az utolsó 10-20 oldal eléggé erőltetettre sikeredet és a végét “elvágta”, anélkül, hogy az ezen oldalakon feltett kérdésekre válaszolt volna. Az utolsó mondat arra enged következtetni, hogy lesz folytatás, bár más nem utalt rá. Lehet, hogy nekem nincs fantáziám, de úgy érzem, hogy a szerző a történetből kihozta a lehető legtöbbet, és a folytatás már nem lenne ekkora durranás, ismerve a bibliai történetet. Néha azért elgondolkodtam, hogy mi szerepelhet majd a második kötetben és eszembe jutott Mózes és az ő kőtáblái. Elmesélné amint Mózes, a kőfaragó, felmegy negyven napra a hegyre, hogy kifaragja a tizenkét parancsolatot (amiből kettő nem tetszik a népnek), majd felbőszülve az arany tehén (vagy bika?) bálványon összetöri, aminek következtében nekünk már csak tíz parancsolat marad. Aki ismeri az elveszett két parancsolat tartalmát, az hozzászólásban leírhatná 😉
Összességében frissítően hatott rám a regény, és azzal, hogy tudta tágan értelmezni a bibliai történetet, egy sor kérdésre lehetséges választ (magyarázatot) adott.
“Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”**
A kötetet köszönöm az Álomgyár Kiadónak.
*[Mózes I. könyve: 2,15; 2,22] – Károli Gáspár fordítása
**[János Evangéliuma:20,29] – Károli Gáspár fordítása
ISBN: 978 615 5252 41 9
Álomgyár Kiadó, 2014
Terjedelem: 236 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft
